A KMKSZ XXII. megyei közgyűlése
A Técsői Járási Művelődési Ház ízlésesen felújított nagytermében a mintegy 400 küldött jelenlétében Milován Sándor alelnök az esemény vendégei között üdvözölhette többek között Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, Kovács Sándort, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnökét, dr. Vinnai Győző fideszes országgyűlési képviselőt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottját, dr. Kovács Ferenc fideszes országgyűlési képviselőt, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnökét, Nyíregyháza megyei jogú város polgármesterét, Szávay István országgyűlési képviselőt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzetpolitikai kabinetjének elnökét, Berze Mártont, a Lehet Más a Politika párt választmányának tagját, Bacskai Józsefet, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulját, Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, Ljubka Katalint, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai államtitkársága kárpátaljai osztályának vezetőjét, Köteles Lászlót, a Csemadok országos tanácsának általános alelnökét, Horváth Ferencet, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsának elnökét, Majorosi Lászlót, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal nemzetiségi osztályának vezető szakemberét.
Elnöki beszámolójában Kovács Miklós a tavalyi helyhatósági választásokat értékelve úgy vélte, hogy a KMKSZ bizonyított, helytállt, bár az ukrán államhatalom, illetve az azt képviselő emberek komoly ellenkampányt folytattak, újból bevetették a Szövetséggel szemben az „adminreszurszot”. A korábbi évekhez képest most annyiban különbözött a helyzet, hogy a KMKSZ hatalmi pozíciókkal rendelkezve vágott neki a kampánynak, mutatott rá a Szövetség elnöke. Ennek a helyzetnek a tanulságait összegezve megállapította: a kárpátaljai magyarság sorsa nem rendezhető a hatalomba való integrálódás, „bratyizás”, behódolás révén, ez az út nem járható. Ebből pedig az is következik, fűzte hozzá a szónok, hogy továbbra is afféle „muszájradikálisoknak” kell lenniük a Szövetség tagjainak, hiszen a kampány idején a hatalom részéről történtek még egyszer rávilágítanak arra, hogy „ebben a hatalmi berendezkedésben a magyarság számára élhető perspektívát nyújtó közeget nem tudunk szervezni”. „Muszáj autonómiára törekednünk, legalább egy Tiszamelléki járásra, ahol mi tudjuk a pozíciókat kontrollálni, hogy ne az legyen, hogy a kárpátaljai magyar terület az itteni maffia egyik dús vadászterülete. És muszáj nekünk ragaszkodni a kulturális autonómiához is, legalább egy önálló tankerület formájában, hogy újból normális oktatás legyen az iskolában, hogy a tanárokat az oktatás terén nyújtott teljesítményük alapján ítéljék meg, s nem aszerint, hogy miként agitáltak az éppen a hatalompárt szerepét betöltő politikai erőre” – tette hozzá. A szónok hangsúlyozta: a KMKSZ-nek a helyhatósági választások eredményei ellenére sem szabad feladnia, tovább kell próbálkoznia megmozdítani „fogyatékos nemzettudatú [magyar] testvéreinknek a rothadó ukrán társadalom valóságába süppedt” tömegét, elérni, hogy a magyarokból, a magyar etnikumú emberekből magyar társadalom legyen, vagyis a saját érdekeik felismerésére és védelmére képes közösség.
A Magyarországon végbemenő folyamatokról szólva Kovács kifejtette, pozitív és negatív előjelek egyaránt tapasztalhatók azzal összefüggésben, hogy megfelelő támogatással tud-e szolgálni az anyaország a kárpátaljai magyar érdekvédelem előtt álló feladatok megvalósításához. Mint kifejtette, reménykeltő a Magyarországon bekövetkezett gyökeres fordulat, ám a deklarációkon kívül annak konkrét döntésekben is meg kell nyilvánulnia. „Összességében véve én mégis azt gondolom, hogy jogos a remény arra, hogy Magyarország képes lesz az eddigi gyakorlattal radikálisan szakítva igazi hathatós támogatást nyújtani nekünk, képes lesz az erre a témára rászívódott élősködőket szétzavarni, hajlandó lesz értünk az ukrán hatalom ellen komoly konfliktusokat vállalni, képes lesz a balliberális beidegződésektől megszabadulni” – fogalmazott.
Az ukrajnai belpolitikai helyzetet elemezve Kovács Miklós rámutatott: Ukrajnában „oligarchátus van”. Mint mondta, eleddig egyetlen rendszernek, s mostanáig Viktor Janukovics államfőnek sem sikerült stabilizálnia a helyzetet az országban, mivel a szabadrabláson alapuló rendszerek nem tarthatók fenn a végtelenségig. Szerinte nem kizárt, hogy a következő politikai fordulatot nem sikerül az eddigiekhez hasonlóan viszonylag kis áldozatokkal megúszni, s „mi mint kisebbség potenciálisan a bűnbak szerepére vagyunk kinézve”. Mint jelezte, könnyen lehet, a mostani példátlanul durva, aljas magyarellenes kampány csak az előszele annak, hogy az oligarchák a kisebbségeket próbálják majd megtenni bűnbaknak, elterelve magukról a népharagot kudarcaik miatt.
„Helyzetünk súlyossága történelmileg nagyon is megalapozza, hogy legyen nemzetileg elkötelezett, elvszerű politika, és másnak ezt a szerepet nincs kinek elvállalni” – fogalmazott további kitartásra buzdítva tagtársait Kovács Miklós. Mint rámutatott, a másik kárpátaljai magyar szervezet magatartása azt mutatta meg, milyen a nem magyar és a nem elvszerű politika, amikor összefognak a hatalommal az igaz magyarok ellen, amely „csak arra jó, hogy négy-öt, a hatalom irányában különösen szervilis embert pozícióba juttassanak”.
A közgyűlés résztvevőit köszöntve Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke arról beszélt, hogy a magyar történelem az újrakezdések sorozata, s kilencven, húsz és nyolc év után tavaly ismét újra kellett kezdeni Magyarországon. A nemzetpolitikában is megtörtént az újrakezdés, az Országgyűlés elfogadta a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, az állampolgárság kiterjesztésével elhárultak azok az akadályok, amelyek a Kárpát-medencei magyarságot eddig megakadályozták abban, hogy politikai közösségként is csatlakozzon a magyar nemzethez, fogalmazott. Ennek a folyamatnak logikus következménye a most zajló alkotmányozás – tette hozzá. Az alkotmányozás lezárásának Kövér szerint az lesz az egyik eredménye, hogy az anyaország felelősséget visel majd a határon túli nemzetrészekért, beleértve önkormányzati törekvéseik támogatását kollektív jogaik érvényesítése során. A parlament elnöke megjegyezte, hogy az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelően még egyszer nem fordulhat elő a magyar politikában, hogy „egyes senkiházi kalandorok a magyar államot szembefordítsák a saját nemzetével”. Többé nem fordulhat elő, hogy a magyar állam megtagadja az úgynevezett határon túli magyarokat, és az sem fordulhat többé elő, hogy a magyar kormány cinkos hallgatással vagy tevőlegesen közreműködik más nemzeteknek abban az évtizedek, sőt az elmúlt 90 év óta tartó politikájában, hogy a történelmi Magyarországból általuk megszerzett területeket homogenizálják, azaz eltüntessenek bennünket a Kárpát-medence etnikai térképéről – hangsúlyozta a házelnök. A szónok végezetül megjegyezte: annak, hogy még van egyáltalán kárpátaljai magyarság, a KMKSZ „a kulcsa és titka”. „Megköszönöm mindazt, amit önök és az önök vezetői az egységes magyar nemzetért, az önök megmaradásáért tettek” – tette hozzá a magyar Országgyűlés elnöke.
Dr. Vinnai Győző fideszes országgyűlési képviselő, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja köszöntőjében arról biztosította a közgyűlés résztvevőit, hogy mindig számíthatnak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei emberekre, arra biztatta őket, hogy bármennyire nehéz körülményekkel is kell szembenézniük, soha ne adják fel, „őrizzék meg magyarságukat”.
Szávay István országgyűlési képviselő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzetpolitikai kabinetjének elnöke beszédében a közelmúltbeli beregszászi rovásírásos helységnévtábla avatása kapcsán tagadta a Jobbik és az UMDSZ együttműködését. „Szeretném itt is, önök előtt nagyon határozottan leszögezni: a Jobbik és az UMDSZ között semmilyen szövetség és pártközi együttműködés nincs” – mondta. A Szvoboda ukrán radikális párt és a Jobbik viszonyáról az elmúlt időszak eseményeinek fényében elmondta: „Semmilyen együttműködésre, semmilyen tárgyalásra … sincs az ő irányukban lehetőség.” A vereckei emlékműrongálást követően pedig a Jobbik kezdeményezte a Szvoboda kizárását az egységes, európai nemzeti radikális szervezetből, az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségéből és teljes európai elszigetelését, hangsúlyozta Szávay István.
Berze Márton, a Lehet Más a Politika választmányi tagja beszédében fontosnak tartotta kiemelni, hogy az LMP elkötelezett abban, hogy a nemzetpolitikai kérdésekről folytatott diskurzushoz érdemben hozzájáruljon, hogy világnézettől függetlenül el tudjuk ismerni, igenis vannak közös nemzeti ügyeink, nemzeti sorskérdéseink, s ezekben kialakítható egy olyan nemzeti minimum, amely mindannyiunk számára vállalható.
Köteles László, a Csemadok országos tanácsának általános alelnöke beszédében leszögezte: azok közül, akik a határon kívül rekedtek, a legnehezebb, embert és gerincet próbáló sors és történelem a kárpátaljai magyarságnak jutott.
Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsának elnöke a Szlovéniában élő magyarság üdvözletét tolmácsolva úgy fogalmazott, hogy magyarságunk az a kulcskérdés, miáltal a muravidékiek és a kárpátaljaiak sorsa közös, hiszen kisebbségi sorsban sehol sem könnyű megmaradni magyarnak.
Levélben üdvözölte a közgyűlés munkáját Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke.
Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke a KMKSZ alapító tagjaként beszédében az elmúlt négy év eseményeit elemezve arra hívta fel a figyelmet, hogy erős szervezetet csak közösségi élmény hozhat létre, „s ezt az élményt vissza kell hozni a szervezetbe, különösen a fiatalok felé”.
Józan Lajos huszti református tiszteletes, a városi KMKSZ-alapszervezet alelnöke értékelte a gesztust, hogy a KMKSZ közgyűlésére Máramarosban kerülhetett sor, azon a vidéken, ahol csak szórványban él a magyar és sajnos fogyóban van. Azonban örömének adott hangot, hogy az itt élő mintegy kilencezernyi magyarból hétezer a KMKSZ tagja.
A továbbiakban a közgyűlés meghallgatta és elfogadta a mandátumvizsgáló, az etikai és az ellenőrző bizottságok jelentéseit. Ezt követően került sor a tisztújításra. A küldöttek ismét Kovács Miklóst választották meg a KMKSZ elnökévé, majd az újraválasztott elnök javaslata nyomán újabb 3 évre bizalmat szavaztak dr. Brenzovics László és Milován Sándor alelnököknek. A Szövetség középszintű szervezeteinek ajánlása alapján a küldöttek megszavazták a KMKSZ nagyválasztmányának személyi összetételét, majd szavaztak az ellenőrző és az etikai bizottságok tagjairól is.
A közgyűlés, miután döntött arról, hogy a szervezet tagdíja az elkövetkező esztendőben öt hrivnya legyen és módosította a Szövetség alapszabályát, nyilatkozat elfogadásával ért véget.