A nemzettudat és a hittudat szétválaszthatatlan

A 2012. augusztus 19-én d.e. 11 órakor kezdődött a Szent István-napi megemlékezés a szürtei római katolikus templom udvarán álló Szent István-szobornál.

A rendezvény ünnepi szónoka dr. Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke volt. Vendégként szintén részt vett az eseményen Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke. A református egyházközség részéről Kótyuk Zsolt lelkész szólt a két felekezet – református és római katolikus – híveihez. Pohareczky Róbert atya üdvözletét és biztató szavait Nagy Imre, a római katolikus egyháztanács tagja olvasta fel.

Az ünnepi megemlékezés a Himnusz eléneklésével vette kezdetét. Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke ünnepi köszöntőjében felidézte a tíz évvel ezelőtti eseményeket: „Az államalapítás 1000. évfordulója kapcsán a KMKSZ Szürtei Alapszervezetében is megfogalmazódott az a gondolat, hogy községünkben is állítsunk emléket az államalapító Szent István királynak. Közös összefogással és szervezéssel sikerült ezt megvalósítanunk. A szobor megalkotására Frech Ottó magyarországi fafaragóművészt kértük fel, aki társával, Szabó Józseffel és Tóth Lajos helyi művésszel közösen megalkották ezt a szobrot, és 2002. augusztusában fel is avattuk.”

Brenzovics László ünnepi felszólalásában összefoglalta Szent István királyunk történelmi tetteit. Kiemelte, hogy amit nagy királyunk tett, az ma is létezik, él, működik és tudott alkalmazkodni, de mindamellett megmaradt magyarnak. Szent István király választásának máig ható következményei vannak. A választás része életünknek, s a felelősségteljes, hívő embernek folyamatosan választania kell az élet különböző helyzeteiben. Minden nemzedéknek meg kell újulnia és hitet kell tennie magyarsága mellett. Hozzátette, hogy az új kenyér ünnepének is a napja van, amiről mindennapi megélhetésünk is eszünkbe jut, ami a mostani körülményeink közepette szintén nagyon fontos. Ám a kenyeret a két kezünk munkájával és saját verejtékünkkel kell előteremtenünk, és nem ügyeskedéssel, mert az nem méltó a magyar emberhez.

Kótyuk Zsolt lelkész a zsidókhoz írott levélből idézett: „Félretéve minden akadályt és a minket megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőtért, felnézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra.” Felhívta a figyelmet a magyar nemzettudat és hittudat összetartozására, szétválaszthatatlanságára. A Himnuszban is szerepel, hogy a magyarság oly sokszor küzdött sok ellenséggel. Ám sokkal könnyebb a látható ellenséggel küzdeni, mint megküzdeni önmagunkkal. Ezért a feladataink között az egyik legfontosabb önmagunk lelki megerősítése. A győzelem legnagyobb akadálya önmagunk gyengesége. Abban az esetben, ha az ember képes a lelki megerősödésre, és tudja Istenhez képest kicsinek látni önmagát, akkor tud győzni. „A mi magyar népünk, nemzetünk akkor épül újjá, ha az első helyre kerül Isten, azután következik a felebarátunk, és végül pedig az én” – fejezte be felszólalását a református egyházközség lelkésze.

Pohareczky Róbert atya köszöntőbeszédében kiemelte, hogy Szent István napját a magyarság már több mint 900 esztendeje, szentté avatásának idejétől (1083) ünnepli. Szent István király nagyot alkotott, országot alapított, nemzetet nevelt és formált. Beillesztett minket a keresztény világ népeinek közösségébe. Megtanított ennek a világnak az igaz erkölcsére, már akkor is ezeréves értékeire. Igaz ember, aki nem csupán utat mutatott, de maga is járta azt az utat. Vonatkozási pont, aki előre nézett és a célt a távolban látta, aki nem magának keresett dicsőséget, hanem népének a javát kereste, szolgálta. Példa minden ember és minden korok vezetői számára. A jelen keresztény magyarságának csak az első királyunk által lerakott alapokra lehet építkeznie.

Az ünnepségen fellépett a szürtei református egyházközség énekkara Fülöpné Kiss Ibolya vezetésével. A kórus három XVI. században íródott egyházi éneket adott elő.

A megemlékezés végén Brenzovics László és Balogh Lívia megkoszorúzta Szent István szobrát.

Az ünnepi esemény a Szózat eléneklésével zárult.