„Az örömteli emlék még hosszú ideig elkísér…” – Magyar Arany Érdemkereszttel díjazták Vass Ilonát

A Magyar Érdemkereszt legfelső fokozatával tüntette ki Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Vass Ilonát, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettesét, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány (KMTF JA) ügyvezetőjét. Vass Ilona a helyi magyar nyelvű felsőoktatásért végzett erőfeszítéseiért, számos oktatási intézmény fejlesztését elősegítő munkája elismeréseként vehette át az érdemérmet.

A főiskolások „Ilona nénijét” – aki a rektorhelyettesi székben nap mint nap fáradhatatlanul dolgozik – mindenki ismeri. Azonban kevesen tudják, milyen utat járt be idáig. Éppen ezért megkértük, meséljen egy kicsit magáról, hogy belepillanthassunk életébe, munkájának sokszínűségébe.

Vass Ilona 1960-ban született Nagyberegen, ahol ma is él. A Nagyberegi Középiskolában érettségizett 1977-ben, majd felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem matematika szakára. 1982-ben fejezte be az egyetemi tanulmányait. Friss diplomásként a Beregszászi járásba irányították, ahol matematikatanári állást kapott a beregszászi esti iskolában, valamint a Beregszászi 9. Sz. Általános Iskolában. Innen ment el szülési szabadságra 1984 őszén. Amíg gyermekgondozási szabadságát töltötte, a beregszászi esti iskolát megszüntették, mivel ekkor váltak a szakiskolák szakközépiskolákká. Az addig ott dolgozó középiskolai tanároknak a tanügy köteles volt munkát biztosítani más középfokú oktatási intézményekben. Így történt meg, hogy gyakorlatilag a megkérdezése és beleegyezése nélkül a Beregszászi 5. Számú Középiskolába került napközis nevelőnek, ahol egy éven át segített az intézmény különböző korosztályú napközis tanulóinak matematikatudásuk fejlesztésében és a felzárkózásban. Ebben az időszakban a Nagyberegi Középiskolában működő esti iskolában is tanított. 1986-tól a Beregszászi 18. Számú Ruhaipari Szakközépiskolában folytatta munkáját informatika- és matematikatanárként. Ez az időszak nehéz és megterhelő volt a pedagógusok számára, mert az informatika oktatását vállaló tanároknak a felgyorsult technikai fejlődés miatt az egyetemen elsajátított anyag helyett már új rendszereket, új programozási nyelveket kellett tanítaniuk, amelyet autodidakta módon kellett a nem túl terjedelmes és viszonylag kevés rendelkezésre álló tankönyvből, szakkönyvből elsajátítaniuk. Érdekes tény, hogy informatikából továbbképzésre Donyeckbe irányították a tanárokat akkoriban, ezt azonban Vass Ilona kiskorú gyereke miatt nem tudta vállalni, és törvényileg nem is kötelezhették rá. 1990-től a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség jóvoltából lehetőség nyílt magyarországi nyári továbbképzéseken részt venni, így ő több kárpátaljai kollégájával együtt többször is részt vett az Ady Endre Nyári Akadémia (Debrecen) keretében szervezett informatikatanárok továbbképzésén, illetve a békéscsabai főiskola hasonló intenzív kurzusain, aminek köszönhetően sikerült az akkor legkorszerűbb személyi számítógépkezelői és programozási, illetve programkezelői ismereteket elsajátítania. A szakiskolában azonban ezt kis mértékben tudta csak hasznosítani, mivel az iskola nem rendelkezett személyi számítógépekkel, és amíg ott dolgozott, ilyet nem is sikerült az intézménynek beszereznie. Ennek ellenére az tananyag elméleti részét igyekeztek magas szinten átadni a diákoknak, így történt, hogy a tanítványai jó eredményeket értek el a területi versenyeken. A szakiskolai munkássága elején az oktatás túlnyomórészt orosz nyelven folyt, ez egy elvárás vagy kérés volt, amit azzal indokoltak, hogy a tanulók jelentős száma magyar nemzetiségű, magyar nyelvű középiskolából érkezett, ahol csak az orosz nyelvet tanulták. Ugyanakkor a tanárok és a szakoktatók jelentős része is magyar volt. Pákh György tanulmányi igazgatóhelyettesnek köszönhetően – az akkori körülmények között „merésznek” mondható kezdeményezésére – sok hivatali kilincselés után sikerült bevezetni a magyar nyelvű oktatást. A szakiskolában magyar tannyelvű csoportok jöttek létre valamennyi évfolyamon. Az oktatók számára azonban ez eleinte fordítási nehézségeket okozott a szaknyelvet illetően. Ekkor azonban elkezdődött egy együttműködési kapcsolat egy hasonló profilú szakmunkásképző iskolával Magyarországon, nevezetesen a bátonyterenyei szakközépiskolával, ami hosszú távon is nagyon jól alakult. Az ottani kollégák készségesen álltak rendelkezésre a felmerült szakmai kérdésekben, segítettek magyar nyelvű szakkönyvek beszerzésében is. Később Újfalussi István lett a szakiskola igazgatója, Kiss István pedig a tanulmányi igazgatóhelyettes, aki – akkor már mint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, majd később mint a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökségi tagja – szívügyének tekintette a magyar csoportok működtetését a szakközépiskolában.

A szakoktatási intézményben eltöltött tíz évre is boldogan emlékszik vissza a rektorhelyettes asszony, mert elmondása szerint nagyon jó munkaközösségben dolgozott. Valahogy az egész pályája során bárhol is kellett dolgoznia, mindig sikerült megtalálni a segítőkész, együttműködő közösséget, egymást tisztelő emberekkel lehetett együtt, akiktől nagyon sokat tanult, s akik megosztották vele tapasztalataikat. Sokukkal ma is baráti kapcsolatban van.

A rektorhelyettes asszony sajnálatát fejezte ki aziránt, hogy jelenleg nincs magyar nyelvű képzés a beregszászi szakiskolákban annak ellenére, hogy a tanulók többsége magyar anyanyelvű. Ugyanakkor reménykedik benne, hogy a szakiskolákban sikerül visszaállítani a magyar nyelven történő oktatást. Ezt a célt szolgálja többek között a Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága által támogatott, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány közreműködésével megvalósuló külhoni magyar szakképzés éve program is.

1994 nyarán már élesbe fordult a magyar nyelvű felsőoktatási képzés speciális kurzusként való beindítása Kárpátalján, melynek helyszínéül az alapítók (KMKSZ, KMPSZ, KRE) Beregszászt jelölték meg. Az oktatói feladatok ellátására a Nyíregyházi Főiskola vezetését és tanárait kérték fel, azonban szükség volt néhány helyi alkalmazottra, összesen három főre, hogy a képzéssel kapcsolatos felmerülő feladatokat a helyszínen ellássák. Ügyvezető igazgatónak nevezték ki Kiss Istvánt, akinek egyik első feladata lett, hogy keressen egy adminisztrátort, továbbá egy gépkocsivezetőt, aki a tanárokat szállítja az oktatás helyszínére. Számítógépes ismereteinek, nyelvtudásának és talpraesettségének köszönhetően az adminisztrátori állást Vass Ilona kapta. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola beregszászi speciális képzéseként indult el a magyar nyelvű felsőoktatás 1994 szeptemberében. Mivel a képzés négy szakon kezdődött egy évfolyammal, összesen négy csoporttal, így két évig ezt a munkát másodállásban végezte a szakközépiskolai tanári állása mellett. A főiskolai képzés hétvégenként folyt, így péntek déltől vasárnap délig kellett ellátni a feladatokat. Ezek sokrétűek voltak már akkor is, mert a klasszikus titkári teendőkön túl számos más feladatot is el kellett végezni úgy, hogy jutott belőle néha otthonra is. Mindezeket a kötelezettségeket már nem tudta volna maradéktalanul ellátni, ha a család nem veszi át az otthoni teendők nagy részét. A házimunkából, sőt még a gyereke felügyeletéből is oroszlánrészt vállalt a nagymamája, majd később ennek egy részét átvette édesanyja, sőt még a nagynénje is gyakran besegített. Vass Ilona meggyőződése, hogy az általa jelenleg is vállalt munkát másképp nem lehetne kellő odafigyeléssel végezni.
1996 őszén a főiskola megkapta a működési engedélyt. A hivatalos ukrajnai működését megkezdő Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán, az immár önálló felsőoktatási intézménybe szükség volt főállású alkalmazottakra. Ekkor az intézmény főigazgatója Orosz Ildikó lett, főigazgató-helyettesnek Kiss Istvánt és Soós Kálmánt nevezték ki. A főiskola dolgozóinak számát is bővíteni kellett. Vass Ilona ekkor került át főállásba személyzeti osztályvezetőként, így gyakorlatilag az összes főiskolán állást vállaló személy kinevezési rendeletét is ő készítette elő. Később, ahogy növekedett az intézmény, gyarapodott a hallgatói és az alkalmazotti létszám, bővítették a képzési kínálatot, a feladatokat meg kellett osztani, így fokozatosan jöttek létre a főiskolán a különálló részlegek: a könyvtár, tanulmányi osztály, személyzeti osztály, informatikai részleg és még sorolhatnánk. Ma már mindegyiknek külön vezetője van, és többen közülük Vass Ilona mellett tanulták meg a feladatokat, ő pedig nagy odafigyeléssel igyekezett átadni nekik az évek során felhalmozódott tapasztalatait.

– Sokan közülük, akik annak idején elvállalták egy-egy főiskolai egység vezetését, ma is ugyanabban a munkakörben tevékenykednek, felelősségteljesen irányítják ezeket az osztályokat, jól végzik feladatukat. Meg vagyunk elégedve a munkájukkal. Azt gondolom, hogy az ő kinevezésük, megbízásuk jó döntésnek bizonyult a főiskolai vezetés részéről, büszkék vagyunk rájuk – nyilatkozta a rektorhelyettes.

Közben a főiskola a képzési kínálatát már nemcsak a tanárképzés terén bővítette, hanem közgazdasági és agrárszakirányt is nyitott, ezért döntés született arról, hogy ennek megfelelően módosítja alapszabályát, és felveszi a nagyságos fejedelem nevét. Így lett a tanárképzőből II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, melynek rektora dr. Soós Kálmán, elnöke dr. Orosz Ildikó lett. Ekkor, 2003-ban Vass Ilonát felkérték a szervezési rektorhelyettesi pozíció betöltésére, amelyet felettesei bíztatására elfogadott, teendőit azóta is szívvel-lélekkel végzi.

Az adminisztráció szervezésén kívül számos feladatot is ellát. Ezek közül egyik a protokollismereti szakkollégium vezetése, ahol komoly sikereket ért el tanítványaival. Büszkén mesélt az eltelt évek során szerzett tapasztalatokról és arról, hogy a főiskolai csapat idén második helyezést ért el a magyarországi országos protokollismereti versenyen.
Vass Ilona rektorhelyettesi pozíciója mellett a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány igazgatója. Az alapítvány alapvető feladata a kárpátaljai magyar felsőoktatás létrehozása, a főiskola fejlesztése, működésének elősegítése. Mindezen túl több nagyszabású program lebonyolításával is megbízták a szervezetet az elmúlt évek során a támogatók és adományozók. A 2000-es évek elején lebonyolítója volt az Apáczai Hallgatói Ösztöndíj programnak, amely az ukrajnai felsőoktatásban tanuló magyar diákok támogatására irányult, és amelyhez a forrást a magyar állam biztosította. 2012 óta a KMTF JA lebonyolítója a Keleti Partnerség fejlesztési együttműködés Kárpátalján programnak, amelynek keretein belül közel 90 oktatási, kulturális, szociális intézményben több mint 134 felújítási feladatot valósítottak meg Kárpátalja-szerte a Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma által biztosított támogatási forrásokból.

– Meglepetésként ért a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés – nyilatkozta meghatódottan a Kárpátalja.ma hírportálnak Vass Ilona. – Általában magas fokozattal rendelkező tudósokat, professzorokat, ismert közéleti tevékenységet végző személyeket ajánlanak e címre, ezért eszembe sem jutott, hogy engem, a háttérben dolgozó „egyszerű embert” felterjesztenek a kitüntetésre, és meg is kapom azt.

– Köszönöm a feletteseimnek, hogy engem javasoltak erre az elismerésre, s hogy annak idején bizalmat szavaztak nekem, amikor kineveztek rektorhelyettesnek. Köszönöm többek között Orosz Ildikó rektor asszonynak és Brenzovics László elnök úrnak, valamint köszönöm a magyar államnak, az adományozónak a pozitív döntést. Külön megtiszteltetés számomra az, hogy Szent István királyunk tiszteletére tartott legnagyobb nemzeti ünnepünkön vehettem át a kitüntetést. A munkatársaim ünnepséget szerveztek ebből az alkalomból, ahol nagyon sokan megtiszteltek jelenlétükkel és köszöntöttek, ami talán egy jelzés számomra, hogy szeretnek velem együtt dolgozni. Ebben a díjban a főiskolai munkásságom elmúlt húsz évében velem együtt dolgozók, az én munkámat segítők tevékenységének az elismerése is benne van. Ez az örömteli emlék még hosszú ideig elkísér utamon.

Molnár Krisztina
Kárpátalja.ma