Az útlevél ára, avagy a hatalom leplezetlen önkénye

Másfél évvel ezelőtt néhány polgárjogi aktivista útlevélért folyamodott a hatóságokhoz, s leplezetlen korrupcióval találta magát szembe az útlevélosztályon. Így kezdődött a Demokratikus Szövetség Legyen vége az önkénynek az útlevélosztályokon elnevezésű akciója, melynek tapasztalatairól és következtetéseiről Dmitro Tkacsuk, a szövetség zsitomiri szervezetének vezetője számolt be minap a pravda.com.ua portálon.

Az útlevélosztályok ellen intézett számos rajtaütés, a tüntetések, ügyészségi feljelentések, bírósági tárgyalások stb. révén sikerült bebizonyítani, hogy az útlevél ára 170 hrivnya. Azonban az Állami Migrációs szolgálat (DMSZ) most már nyíltan folytatja az önkényeskedést – írja Tkacsuk. Mint emlékeztet, az útlevél tényleges ára, amelynek megfizetésére a polgárokat késztetik, eltérő lehet a különböző régiókban, de Ukrajnában átlagosan közel 600 hrivnyát tesz ki.

A hirdetőtáblákon egy egész sor befizetési jogcímet tüntetnek fel, s bár ezek törvénytelenek, a pénztáraknál mégis sorban állnak az emberek, hogy befizessék a pénzt. Az affér nagyságrendjét néhány egyszerű számítással érzékeltethetjük. Tavaly, 2012-ben több mint egymillió útlevelet állítottak ki ukrán állampolgároknak. Minden útlevél után közel 200 hrivnya korrupciós bevételre tesznek szert a köztes vállalatok, s további 200-ra a DMSZ. Így 2012 során a kizsarolt pénz 400 millió hrivnyát tett ki – olvasható a pravda.com.ua portálon megjelent írásban.

Ezeknek az összegeknek a behajtási mechanizmusa javarészt közismert és meglehetősen egyszerű. Az ukrán polgárok a szóban forgó korrupciós pénzeket az olyan köztes vállalatoknak fizetik be, mint az Inform-Reszurszi, a Dokument, a VUSZO stb., amelyeknek a képviselői közvetlenül az útlevélosztályok helyiségeiben ülnek.

A DMSZ minden munkatársa pontosan érti a feladatot, hogy a cél éppen a köztes vállalatok bevételhez juttatása – mutat rá a szerző. Ehhez szerinte minden feltételt megteremtettek: hiányoznak a kitűzők, amelyek tájékoztatnák a polgárt, hogy mikor van dolga állami hivatalnokkal, s mikor nem; a közvetítők ugyanazokban a helyiségekben dolgoznak, ahol a hivatalnokok; hiányoznak az ajtókról a tájékoztató feliratok arról, hogy mely helyiségekben fogadják az ügyfeleket a közvetítők; végül a polgárokat tudatosan átirányítják a közvetítők munkatársaihoz.

Ezek mindenben zöld utat kapnak, tudjuk meg: kiosztják a befizetési nyomtatványokat, s a többi szükséges űrlapot, „konzultálnak a polgárokkal”, ám nem adnak teljes körű tájékoztatást, személyes adatokat kezelnek, miközben nincsenek felhatalmazva erre, s gyakorlatilag a DMSZ munkatársainak kenyerét veszik el.

E nagyszabású affér lebonyolításához más hivatalok is segítséget nyújtanak – állítja a polgárjogi aktivista. A rendőrség, az ügyészség, az emberi jogi ombudsman ezek szerint nemcsak hogy nem veszik észre a szabálysértéseket, hanem nyíltan kijelentik, hogy a DMSZ háza táján minden rendben van, s ha elő is fordulnak bizonyos szabálytalanságok, azok aprók és jelentéktelenek.

Tkacsuk úgy látja, a rend­vé­delmisek és a hivatalnokok véleménye szerint a polgárok, akiknek bírósági határozatuk van a saját igazukról, nem értenek a törvényekhez, amint azok a bírók sem, akik ezeket a határozatokat meghozták.

„Belépve az útlevélosztály hivatalnokának dolgozószobájába az ember kételkedni kezd abban, hogy valóban ismeri-e a jogszabályokat. A modortalanság, a durvaság, a büntetlenség és a korlátlan hatalom tudata csak úgy süt a legalacsonyabb rangú hivatalnokokról is, a hivatalvezetőkről már nem is beszélve. Ha megkísérelsz a korrupció és az önkény áradatának útjába állni, ez az ár megpróbál elsodorni téged” – írja a szerző.

Ivan Furlet aktivista saját bőrén tapasztalhatta meg a hivatali gépezet működését. Miután törvénytelenül elutasították követelését, hogy 170 hrivnyáért adják ki számára az útlevelet, az aktivista a bírósághoz fordult, amely határozatában megerősítette, hogy az útlevélosztály munkatársainak követelései jogtalanok. További megerősítéssel szolgált a fellebbviteli bíróság döntése, de a DMSZ-ben továbbra is megtagadták a dokumentum kiadását. Nem egyedi esetről van szó.

Igor Blumental ügye még tovább jutott. A DMSZ munkatársai által megfogalmazott követelések jogtalanságát három szintű bíróság is megerősítette. Mára ugyanis megszületett a VASZU (Ukrajna Legfelsőbb Adminisztratív Bírósága) határozata, amely konkrét indoklással szolgál arra vonatkozólag, miért törvénytelenek az állami hivatalnokok bármiféle befizetésre vonatkozó követelései a 170 hrivnya állami illetéken kívül. Bármilyen egyéb szolgáltatás csupán a polgár erre vonatkozó írásos kérelme nyomán nyújtható – teszi hozzá a pravda.com.ua írása.

Ám a DMSZ-nél az írás szerint a szeme sem rebben senkinek. A helyi vezetők nem kezdeményeznek, jól látszanak a diktatúra jegyei a válságkezelés terén. A „túl okos polgárokra” vonatkozó bármilyen kérdésben kizárólag telefonon döntenek a kijevi vezetéssel. Minden ilyen helyzetet maga a DMSZ országos vezetője felügyel.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen leplezetlen törvénytelenség mögött komoly pártfogóknak kell állniuk – mutat rá Dmitro Tkacsuk. Mert, mint írja, egy dolog, amikor a hivatali szobák csendjében virul a korrupció, s egészen más, ha egy állami hivatal nyíltan köp a bírósági határozatokra.

Talán az alábbi láncszemek segítenek helyükre tenni a dolgokat. Az Állami Migrációs Szolgálat vezetőjét Ukrajna elnöke nevezi ki. A körülmények furcsa egybeesése folytán Kovaljcsuk, a DMSZ jelenlegi vezetője pályafutását a Belügyminisztérium Donyeck Megyei Főosztályán kezdte, tudjuk meg.

A közelmúltban a DMSZ hivatalaiban fizetőterminálok kihelyezését kezdték meg állítólag azért, hogy egyszerűbbé tegyék a polgárok számára az illetékek befizetését. Érdekes tény, hogy a jobbító szándéknak e megnyilvánulása kapcsán a hivatal a kevéssé ismert UkrBizneszBankkal kötött együttműködési megállapodást. Korábbi híradásokból tudható, hogy valamennyi vállalat, amelyet bevontak Mezsihirja kisajátításába, az ingatlanfejlesztésbe és a kiszolgálásba, az UkrBizneszBankban vezet számlát – írja a cikk.

Az útlevelek körüli helyzet fontos mutatója a Janukovics-rezsim evolúciójának – mutat rá a szerző. Míg más esetekben a hatalom legalább tessék-lássék igyekszik vigyázni a látszatra azáltal, hogy másokra hárítja a felelősséget vagy átírja a törvényeket, a DMSZ esetében egyáltalán nem törődnek az ilyen banalitásokkal. Ez csupán az első példa arra, hogy a leplezetlen korrupció büntetlen maradt, és ezt a „sikeres” tapasztalatot hamarosan más hivatalok is átvehetik – véli Dmitro Takacsuk.