Elbocsátás a munkahely megszűnésekor

„Kérem, magyarázza el, mi a helyzet a dolgozók elbocsátásával olyankor, amikor nem az egész vállalat szűnik meg, csupán annak képviselete a városban, ahol a munkavállalók élnek? (A vállalat legközelebbi képviselete a szomszédos megyeszékhelyen működik, ahová családi okokból nem költözhetek át.)”

– A törvény szempontjából egy jogi személy valamely szervezeti egységének felszámolása – akár úgy, hogy helyette másikat hoznak létre, akár e nélkül – nem minősül a jogi személy felszámolásának vagy átszervezésének, csupán a belső szerkezet átalakulását jelzi. A Munkatörvénykönyv 40. paragrafusa 1. részének 1. pontja értelmében – eltérően a jogi személy felszámolásának vagy átszervezésének esetétől – a szervezeti egység megszűnése ugyanazon feltételekkel szolgálhat alapul az ott dolgozó munkavállalók elbocsátásához, mint amelyeket létszámleépítéskor, vagy munkakör megszűnése esetén kell betartani. A 40. paragrafus 2. része kimondja, hogy az elbocsátás csak abban az esetben megengedett, ha a dolgozót, aki abba egyébként beleegyezne, lehetetlen átirányítani más munkakörbe. A 42. paragrafus rögzíti, hogy a már dolgozók előnyt élveznek munkahelyük megőrzése tekintetében, ha a termelés és/vagy a munka átszervezése miatt munkaerő szabadul fel. A 43. paragrafus előírja, hogy az elbocsátáshoz ilyenkor előzetesen meg kell szerezni a helyi szakszervezet választott szervének előzetes beleegyezését. Végül a 49-2. paragrafus kimondja, hogy a tervezett elbocsátásról legalább két hónappal korábban személyesen értesíteni köteles a munkaadó a munkavállalót.