Élni nehéz, meghalni drága…

Az önjelölt „próféták” által oly sokszor megjósolt világvége még mindig nem érkezett el, ugyanakkor – akarva-akaratlan – minden halandó számára bekövetkezik a vég itt, a földön. Mindenki érzi ennek tragikumát, de elkerülni senki sem tudja, s ezzel együtt a temetéssel járó problémákat sem, bár a végtisztesség kérdése már a halott hozzátartozóit érinti igazán.
Hogy megadhassuk elhunyt szerettünknek a végső tisztességet, leginkább valamilyen temetkezési vállalkozáshoz fordulunk, amelyeknek árai, finoman szólva is, kissé húsba vágóak. Nem véletlenül járja a mondás: „Manapság olcsóbb élni, mint meghalni.” Ráadásul nagyon kevesen ismerik azt a jogszabályt, amely az önkormányzatok számára kötelezővé teszi a rituális szolgáltatások megszervezését, a temetkezési vállalatok számára pedig a minimálisan nyújtandó szolgáltatások listájának és díjszabásának elrendelését, függetlenül a vállalkozás tulajdonosától. Sajnos Kárpátalján sok hivatalnok nem tartja fontosnak ezeket a szolgáltatásokat. Talán abban bíznak, hogy ők majd örökké élnek itt, a földön… vagy inkább van elegendő pénzük ama utolsó napra félretéve.
Ahogy azt a Transkarpatia.net oldalán olvashatjuk, a temetkezési vállalkozások körüli zavaros állapotokra felfigyelt az Ukrán Monopóliumellenes Bizottság megyei kirendeltsége is, amely megállapította, hogy Kárpátalja sok helységében egyáltalán nincsenek temetkezési vállalkozások, és így a helyi önkormányzatok nem tudják betartani a törvény szabta kötelezettségeiket. Ezért a bizottság kötelezte a Técsői Városi Tanács, illetve a volóci és mizshirjai tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy szervezzék meg a rituális szolgáltatások működését a törvényi előírásoknak megfelelően. Hasonlóan jártak el Nagybereznán is, ahol szintén nincs temetkezési vállalat.
Ellenben akadnak helyek, ahol fordított a helyzet: a túlbuzgó hivatalnokok mások bánatán akarnak nyerészkedni. Így például az Ungvári Városi Tanács végrehajtó bizottsága határozatot fogadott el a túl magas, a törvényes 12 százalékos árrés helyett 20 százalékos nyereséggel működő szolgáltatók ellen. A monopóliumellenes bizottság figyelmeztetésével és a kiszabott 10 ezer hrivnyás pénzbüntetéssel sikerült megszüntetni ezt a jogtalan gyakorlatot.
Hasonló helyzet alakult ki Técsőn, ahol a szolgáltatások áraira, a hatályos törvénnyel ellentétesen, áruforgalmi adót is kivetettek, amely természetesen megemeli a temetési költségeket.
Még érdekesebb a munkácsi helyzet, ahol az ügyfelek számára egy átlagos sír megásásáért a nem szabványos sír (2,4 m hosszú) jóval magasabb ásási költségeit számlázzák ki, s erről persze előre nem tájékoztatják az ügyfelet. Mint kiderült, 2011-ben és 2012-ben 95 százalékban ilyen sírokat ástak kézzel. Jelenleg vizsgálat folyik az ügyben, ahogyan Huszton is, ahol a törvényben előírt maximális nyereségnél szintén magasabb haszonnal ásnak sírokat.

A kárpátaljaiak gyakran már fel sem kapják fejüket, ha hivatali visszaélésekről, szabálytalanságokról olvasnak, ám az azért mégiscsak megdöbbentő, hogy az emberről még holta után is pénzt akarnak lenyúzni, ahogyan az is, mennyire nem vagyunk tisztában még az emberi méltóságunkat érintő általános, mindenkit megillető jogainkkal sem. „Jobb nem is jár, ha nekünk így is jó!” – énekli Zorán az egyik dalában. Talán ideje lenne feltennünk magunknak a kérdést: „Nekünk tényleg így is jó?”