Érvek és félelmek

Palágykomoróc és Kisszelmenc lakosságát teljesen megosztja az a kérdés, hogy létesüljön-e szemétfeldolgozó és -tároló telep a közös tanácshoz tartozó falvak területén. A választásokkor a két tanácselnökjelölt a kampány egyik központi kérdésévé tette az ungvári járási szeméttelep ügyét, és az azt támogató korábbi polgármester, Illár József nyert bizalmat. Közben összegyűlt sok aláírás is a két faluban azoktól a lakosoktól, akik nem kérnek a szemétfeldolgozóból. A járás vezetői és az újraválasztott polgármester tanulmányutat szerveztek az újonnan választott helyi tanácstagoknak, valamint a helyi társadalmi szervezetek vezetőinek az AVE konzorcium Miskolc melletti modern szeméttelepére, hogy saját szemükkel láthassák, nincs veszély. Vajon a tanulmányút után sikerült-e minden helyi lakossal elfogadtatni a terveket?

Az első palágykomoróci lakos, akit megkérdeztem ez ügyben – egy középkorú úr – elmondta: nem szeretné, ha náluk épülne fel a szemétfeldolgozó. Szerinte Ukrajnában semmilyen előírást nem tartanak be, miért pont a szemétfeldolgozó esetében tennének kivételt? Sokkal jobb helye lenne egy ilyen szeméttelepnek az országhatártól távol, a ritkán lakott hegyvidéken.

Felkerestem a XIII. századi műemléktemplom tövében megbújó parókián Kovács Attila református lekészt, aki vállalta, hogy a kérdés kapcsán elmondja véleményét: „Közvetlenül a Latorca és a szlovák–ukrán államhatár melletti érintetlen rét a kiszemelt terület. Már amiatt is tisztességtelen a dolog, hogy közvetlenül a két ország határára rakjuk a szemetünket, egy olyan helyre, amelyet a Latorca árvizei veszélyeztetnek. Egy ilyen létesítmény elszennyezheti a folyó vizét, valamint a környék talajvizét, a mi ivóvízbázisunkat. 50-100 év múlva gyermekeink és unokáink láthatják majd kárát ennek az üzemnek. A nyilvánosságra hozott tervek ijesztőek. Illár József polgármester választási szóróanyagában többek között az is szerepelt, hogy egy olyan regionális hulladéklerakót akarnak megvalósítani, amelyben a tervek szerint évi százezer tonna hulladék lerakására, feldolgozására kerülne sor. Ez tíz év alatt egymillió tonna hulladék. Ha belegondol, 100 000 tonna legkevesebb 100 000 m3-t tesz ki, ami azt jelenti, hogy egy év alatt egy 10 hektáros területet egy méter magasan beborítanak szeméttel. Az ungvári tévében láttam nemrég, hogy Ungvár vezetői meglátogatták a börvingesi (Barvinok) hulladéklerakót, amelyet 1998-ban nyitottak meg. Aki járt már ezen a telepen, vagy az ottani temetőben, az tisztában lehet azzal, hogy milyen mértékű, visszafordíthatatlan ökológiai katasztrófát okozhat egy szemétlerakó. Ukrajnában a szabályok megszegése nemzeti sport. Mi lesz, ha az építők nem a terveknek megfelelően alakítják ki a létesítményt? Vékonyabb lesz a beton és szétmálik, kispórolják a szigetelőanyagot stb. Mi történik akkor, ha különféle veszélyes hulladékokat is leraknak ott olyanok, akiknek erre nem lenne joguk, de lefizetik a telep vezetőjét, vagy csak az éjjeliőrt. Gondoljunk csak a beregszászi Premix-ügyre.”

A szemétlerakó valójában Kisszelmenc határban lenne, megkérdeztem tehát a létesítményről Mitró Ambrust, a KMKSZ Kisszelmenci Alapszervezetének elnökét, a helyi tanács képviselőjét is, aki a polgármesterrel együtt elutazott a Miskolc melletti Emődre és ott megnézte az AVE cég korszerű szemétfeldolgozó telepét. Elmondta: „Nálunk az emődinél még korszerűbb üzemet ígérnek, de ha csak úgy működik majd, mint az, akkor én már elégedett leszek. Az újra nem hasznosítható szemétből ott egy negyven méter magas dombot fognak építeni. De ezt úgy szigetelik, hogy egyáltalán nem érintkezik a talajvízzel. Érzékelőket raknak a talajba, ami a legkisebb szivárgást is jelzi. A szeméttelepet harminc évre tervezték, de utána sem hagyják sorsára, biogázt fognak belőle kinyerni.

Én az Emődön látottak után nem ellenzem, nem tartom ránk nézve veszélyesnek a szelektív szemétfeldolgozót. Ráadásul munkahelyeket teremt, adnak majd az itt lakóknak is kukákat, szelektív gyűjtőtelepeket létesítenek. A helyi tanács képviselői közül tudtommal csak egy van, aki ellenzi, és lassan egyre több lakost is sikerül megnyugtatni. Ha a beruházás megvalósulna, megoldódna a mi hulladékkezelési problémánk is.”

Illár József polgármester hosszasan meséli az előzményeket is. Tudniillik előbb a szomszédos téglási tanács területén szerették volna megvalósítani ezt a létesítményt, csak később keresték meg a palágykomoróci tanácsot. „A múlt év októberének elején lakossági fórumot hirdettünk meg. – mondja a polgármester – De ne felejtsük el, hogy október 31-én voltak az önkormányzati választások, az ellenfeleim sok félrevezető információt terjesztettek a kampány során, ami megijesztette a lakosságot. Például azt mondták, hogy szemétégető épül majd. Nem akartak megismerkedni a tervekkel, csak házról házra járva pánikkeltéssel igyekeztek saját malmukra hajtani a vizet. Mindezek ellenére a lakosság engem újraválasztott, illetve a korábbi képviselőknek és olyanoknak szavazott bizalmat, akik eddig is szolgálták a községet, és szintén támogatják a szemétlerakó ügyét. Szerintem ezt a választást népszavazásnak is lehet tekinteni.

Az ezt követő, november 9-i lakossági vitán döntöttünk úgy, hogy megnézzük a hozzánk legközelebbi hasonló üzem működését. Összesen 17-en mentünk Emődre, a beruházást leginkább ellenző másik polgármesterjelölt nem akart velünk jönni. A csapatunkban vegyesen voltak ellenzők, ingadozók és a beruházás támogatói is. A tanulmányúton látottak meggyőztek mindnyájunkak. Január 17-én Palágykomorócon meghirdettünk egy filmvetítést a kultúrházban, ahol a körülbelül 120 helybeli érdeklődőnek bemutattuk az Emődön látottakat. Az ottani telepvezető előadása után a járási képviselőnk és a szlovákiai Dobóruszka polgármestere is elmondta, hogy támogatja a terveinket, majd a jelenlévők négy ellenszavazat mellett megszavazták, hogy támogatják az üzem felépítését. Az ellentábor mindezek ellenére sem tud megnyugodni, az internetet is felhasználva továbbra is kampányol a létesítendő szemétfeldolgozó ellen. Nemrég járt nálam egy szlovákiai tv-stáb, akik például szemétégetőről olvastak a világhálón.”

A várható előnyöket ugyancsak hosszasan sorolta a polgármester: A beruházási összeg 5%-át befizetik a község fejlesztésére, a földet is bérlik majd, így a bérleti díj is be fog folyni a tanács számlájára. Ráadásul a cég várhatóan palágykomoróci székhelyű lesz majd, tehát az ott dolgozó 70-80 munkás után is lesz adóbevétele a tanácsnak, továbbá munkahelyeket is jelent majd a helyi lakosság számára. Egyelőre öt hektár volna a beépítési terület, összesen 25 hektárt jelöltek ki erre a célra. Hosszabb távon a hermetikusan lezárt szeméthalmokból biogázt is ki lehet nyerni, aminek az energiáját felhasználva már üvegházakat is elképzelt a település vezetője a szemétfeldolgozó közelében.

Végül a beszélgetést így zárja Illár József: „Ígérhetem, hogy az ott folyó munkát mi is figyelemmel fogjuk kísérni. Talán szerencsés is, hogy az EU-tag Szlovákia határán valósul meg ez a beruházás. Ha azt tapasztaljuk majd, hogy nem tartják be az előírásokat, akkor a szomszédos szlovákiai települések polgármestereivel, valamint a nemzetközi szervezetek segítségével be tudjuk majd záratni a szemétfeldolgozó üzemet.”

Felkerestem a falu görög katolikus gyülekezetének lelkipásztorát is, Tóth Jenő atyát, akit a polgármester szerint már sikerült meggyőzni. Ennek ellenére ő a következőket mondta a tervezett beruházás kapcsán: „Az alapötlet jónak tűnik. Biztos, hogy meg kell oldani az Ungvári járásban a szemétproblémát. De láthatóan senki nem szeretné, ha a saját háza táján lenne a szemétlerakó. A hulladékfeldolgozás egyébként jó ügy, de csak a megfelelő garanciákkal. Egyértelműen elutasítani, de támogatni sem tudom a szemétfeldolgozó üzem létesítését. Leginkább az lenne megnyugtató a számomra, ha valahol tőlünk távol találnának ennek a létesítménynek helyet. Persze biztos vagyok benne, hogy olyan terület Kárpátalján nem lesz, ahol örülni fognak egy ilyen szemétfeldolgozónak, de elismerem, muszáj megoldani ezt a problémát.”

Végül a polgármester elvitt a tervezett beruházás számára kijelölt helyre is, amely egy hatalmas, évek óta nem szántott legelőterület. Közvetlenül mellette rozsdálló pléhkunyhókat, elhanyagoltnak tűnő kis építményeket láttam.

– Az afganisztáni veteránok „dácsái”, de már öt százalékát sem használják – jegyezte meg Illár József. Nem tudni, a veteránok mit szólnak a szemétfeldolgozó tervéhez.

Az ügy érinti a tervezett létesítménytől néhány kilométerre fekvő szomszédos települések vezetőit és lakosságát is. A későbbiekben megkérdezzük majd a szürteiek, téglásiak, tiszasalamoniak, valamint a közelben lakó szlovákiaiak és magyarországiak véleményét is.

Forrás: karpataljalap.net