Éva néni, Isten veled! – Nekrológ
Éva néni! Mindenki így szólított, ismert szűkebb és tágabb pátriánkban, de az anyaországban is. A neved egyszer és mindenkorra összefort a rahói, a környékbeli magyarsággal. A rendszerváltás hajnalán az elsők között hoztad létre a Petőfi Sándor Anyanyelvi Klubbot, majd a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek voltál a szervezője, alalpító elnöke,a közösség mindenese. Közben a Visken 1992 februárjában elindított szórványban élő magyar gyermekek első szavalóversenyének a továbbiakban lelkes szervezője voltál hosszú éveken keresztül Rahón.
Szerény, megnyerő, mindig a közösségért tevékenykedő magatartásoddal hozzájárultál ahhoz, hogy a rahói magyarság helyzete, élete ismertté váljon. Ezzel hozzájárultál a rahói közösség erősödéséhez, az oktatási folyamat kialakulásához.
Legutóbb, amikor meglátogattalak, arról beszéltél, hogy milyen fontos ez a negyedszázados mozgalmi élet, fontosak számodra azok az emberek, akikkel közeli kapcsolatba kerültél. Arra kértél, hogy akikkel találkozom, adjam át üdvözletedet, Éva néni, jelentem, ezt tettem eddig, és teszem most a Kárpátalja újságban, melynek terjesztésében az utolsó pillanatokig részt vettél a családoddal együtt.
Ezen találkozásunk idején még valamit üzentél, hagyományoztál ránk: „Józsi, vigyázzatok erre a kis magyar közösségre…” Itt, a koporsód mellett érezzük igazán utolsó mondataid, gondolataid jelentőségét, súlyát. Igen, vigyázzunk egymásra, vigyázzunk a nagyon sok sebből vérző közösségünkre. Ezt hagytad ránk, ennek a hagyatéknak kell megfelelnünk, és ez nem is kevés. Éva néni, Isten veled, nyugodj békében. Hagyatékodnak igyekszünk megfelelni.
…sohase kérdezd, Kiért szól a harang! Érted szól! (John Donne)
Elhunyt Bilics Éva, a Felső-Tisza-vidék magyarságának meghatározó alakja, anyanyelvünk ápolója és elkötelezett népszerűsítője.
Magyarországon született, szüleivel 1939-ben költözött Ungvárra. Itt ismerkedett meg a férjével, akivel házasságkötésük után Rahóra költöztek. A festői táj rabul ejtette, s itt találta meg életcélját is: a magyar nyelv és kultúra megőrzését, a hagyományok ápolását és továbbadását.
Bilics Éva neve fogalommá vált a felső-Tisza-vidéki magyarok körében. A szovjet időkben is igyekezett összefogni a régió magyarságát. Az ő nevéhez köthető az első kárpátaljai vasárnapi anyanyelvápoló iskola beindulása. 1988-ban Rahón a kartongyár könyvtárában megalakult a Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub. A nagymamák klubjaként indult, ám mivel a nagymamák magukkal vitték a találkozásokra az unokákat, ebből az anyanyelvi klubból nőtt ki az első vasárnapi iskola, ahol Bilics Éva foglalkozott a gyerekekkel, felkeltette érdeklődésüket őseik nyelve, kultúrája iránt.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalakulásakor fáradhatatlanul járta a vidéket, és szervezte a máramarosi településeken a KMKSZ-alapszervezeteket.
A 90-es évek elejétől, bár nem rendelkezett pedagógusi végzettséggel, a Rahói 1. Sz. Középiskolában fakultációs rendszerben magyar nyelvet tanított a magyar, illetve magyar gyökerekkel rendelkező gyerekeknek. Tevékenységét nyugdíjas éveiben sem hagyta abba, generációk nőttek fel Rahón, akikkel Bilics Éva ismertette meg a magyar nyelv szépségét, a magyar irodalom gazdagságát. S mára ezek az egykori gyerekek diplomát szerezve maguk is a magyar nyelv őrzőivé váltak. Munkáját a tanfelügyelőség, valamint a szülők elismerték, nagyra értékelték.
Bilics Éva a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséggel közösen éveken át sikerrel szervezte a szórványvidék szavalóversenyét, melyen egy-egy alaklommal 100-120 gyerek vett részt. Lelkesedésének, tekintélyének és kiváló szervezőkészségének köszönhetően ezeken az alkalmakon jelen voltak a szülők, nagyszülők, s így igazi ünneppé, a magyar szó ünnepévé vált egy-egy rahói szavalóverseny. Ugyancsak az ő fáradhatatlan munkájának, kapcsolatteremtő képességének köszönhetően nyaraltak a Felső-Tisza-vidék gyerekei évről évre magyarországi táborokban. Nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy tanítványai magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekben tanulhassanak Magyarországon, illetve Beregszászban. Az ő gondoskodása révén juthattak el az első szórványgyerekek a budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetbe, majd a beregszászi Rákóczi-főiskolára.
Áldásos tevékenységét a Magyar Köztársaság 2012-ben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerte el.
Bilics Éva több évtizedes áldozatos munkája példaként áll a kárpátaljai pedagógusok előtt.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.