Falunévtáblákat avattak Ungtarnócon és Sislócon

Január 15-én, vasárnap kétnyelvű falunévtáblát avattak a közös tanácshoz tartózó Ungtarnócon és Sislócon. A történelmi címereket és a községek első írásos említésének dátumát is tartalmazó szép kivitelű táblákat a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség adományozta a két Ungvárhoz közeli községnek. A két Árpád-kori falu mára teljesen egybeépült, emiatt gyakorlatilag egy helyen sikerült megszervezni a hivatalos átadást, ahol a két falu lakosai mellett jelen volt Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, Mackó István, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének körzeti felelőse, a történelmi egyházak képviseletében Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, ungtarnóci és ungvári lelkipásztor, Ábrány Krisztián, sislóci görög katolikus parochus, valamint Béres István sislóci római katolikus plébános, Kiss Klára, a KMKSZ Ungtarnóci Alapszervezetének elnöke, Medve Andrea, a KMKSZ Sislóci Alapszervezetének elnöke és Kotljár Mária polgármester asszony.

A közös avatóünnepségen Medve Andrea, a sislóci KMKSZ-alapszervezet elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd röviden ismertette a falu történetét: „Sislóc régi magyarlakta település, amelyről 1323-ban tettek említést először mint a leleszi prépostság ősi javainak egyikéről… Görög katolikus templomát 1949-ben bezárták, iskolai tornateremmé alakították, tornyát lebontották. A görög katolikus gyülekezet 1989-ben szerveződött újjá. 1991-ben a falu és a környező települések római katolikus hívei templom építését kezdeményezték, amit 1995-ben szenteltek fel. Sislóc földrajzi fekvéséből kifolyólag mindig is központi szerepet töltött be jó megközelíthetősége miatt. A falu területén mindig működött iskola, amelyet a környező falvak gyerekei is látogattak. Középiskolájában, amelyet 1950-ben alapítottak, jelenleg 266 gyerek tanul. A faluban óvoda, egészségügyi rendelő és gyógyszertár is működik. Jelenleg a falunak 390 lakosa van, 60%-uk magyar.”

Kiss Klára, a KMKSZ Ungtarnóci Alapszervezetének elnöke Ungtarnóc történetét vázolta: „Tarnóc régi magyarlakta település, a XIV. század elejéről találjuk első említését Tarnocza alakban. A helység ősi birtokjogon a községnek nevet adó Tarnóczy családé volt. Később adomány útján a Bukóczi családé lett. 1696-ban 16 magyar családfőt írtak össze, 1848-ban a Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényéből ismert Bernáth Zsigmondnak volt itt birtoka. Az 1940-es években a magyar tannyelvű elemi iskolával rendelkező Tarnóc lakosságának még 92%-a magyar. A betelepedés a ’40-es évek végén kezdődött, jelenlegi lakossága 853 fő, ebből 354 magyar. Nevezetes a református temploma, amelyet a gyülekezet 1830-ban kezdett építeni és 1875-ben fejezett be. Az önálló tanácsú község területén van zeneiskola és postahivatal is.”

Végül a két alapszervezeti elnök településeik lakossága nevében köszönetet mondott a KMKSZ-nek a gesztusért, hogy Sislócnak és Ungtarnócnak falunévtáblát adományozott, és mindazoknak, akik segítettek a tábla felállításában.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke szerint: „Könnyen lehet, hogy ezek a táblák fogják jelölni a nyelvhatárt az Ungvár irányából érkezőknek, olyan községekben, ahol sajnos a magyarok aránya fogy. Itt mindennél aktuálisabb az, hogy küzdeni kell, hogy megmaradhasson a közösség. Ennek a küzdelemnek a szükségességét juttassák eszünkbe ezek az egyenes, magas oszlopok, amelyek egyúttal szimbolizálják a tartást, amire nekünk szükségünk van.”

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke reagálva az alapszervezeti elnökök beszédére kiemelte, hogy az 1800-as évek végén még megközelítőleg 300 lakosú szomszédos kis magyar falvak közül Sislóc ma is alig több mint 300 lakosú magyar falu, míg Tarnóc lakossága majd háromszorosára duzzadt, és a magyarok kisebbségbe szorultak. „Számomra ez azt is jelenti, hogy alakulhat egyéni sorsunk és településeink sorsa is eltérően, ennek ellenére vannak értékek, amelyek mindannyiunk számára ugyanolyan fontossággal bírnak. Ezek közé tartoznak nemzeti értékeink is. Az, hogy ma egy kétnyelvű falunévtáblát avatunk, azt is jelenti, hogy számunkra a magyar nyelv, a magyar kultúra ma is közös érték. Köszönöm alapszervezeti elnökeinknek, hogy igényelték, vállalták a munkát, és a közösségnek, amely most eljött és együtt ünnepel.”

A beszédeket követően a sislóci Popovics Nóra előadta Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét.

Héder János református lelkész elmondta, hogy a mára már szórványban élő kis magyar közösségekben sokkal inkább megvalósul az összefogás, mint a nagyobb magyar közösségekben. Ez jellemző az itt működő történelmi egyházközségek összetartására és összefogására is. Végül a hallgatóságot arra kérte: „Akárhova visz bennünket az élet, akármilyen messze kerülünk, legyünk büszkék arra, hogy itt születtünk, hogy itt dajkált bennünket az édesanyánk, és viselkedjünk úgy, hogy erre a kis településre hozzunk mindig dicsőséget.” Majd az Isten áldását kérte a két település magyar közösségére.

Közben az ünneplő közönség soraiból váratlanul három idősebb férfi vitatni kezdte, hogy a községi tanács földmérője jó helyen jelölte-e ki a két falu határát. Szerintük a „csájnán” túl, a jelenlegi tábláktól körülbelül 100 méterrel Tarnóc irányába van a két falu valódi határa. Ünneprontó közbeszólásaikkal a legtöbben nem értettek egyet, de ők akkor sem voltak hajlandóak elfogadni a többség érveit.

Ábrány Krisztián, az állítólag megrövidített Sislóc görög katolikus parochusa elmondta: „Négy éve teljesítek itt szolgálatot, és azt mondhatom, hogy a két faluban soha nem voltak benne biztosak az emberek, hogy pontosan hol ér véget Sislóc és hol kezdődik Tarnóc. Hála Istennek, ha nem is ért vele mindenki egyet, de ma pont került erre a vitatott kérdésre. Túl ezen nagyon örülök annak, hogy a szervezők fontosnak érezték, hogy az Isten áldását kérjük ezekre a felállított falunévtáblákra.”

Béres István sislóci római katolikus plébániai kormányzó beszédében a tábla üzenetértékét és a magyar közösség összetartásának fontosságát hangsúlyozta.

Az ünneplők végül Kosztik Katalinnak, a Sislóci Dobó István Középiskola 11. osztályos tanulójának előadásában meghallgatták Tompa Mihály A madár fiaihoz című versét, majd mindannyian elénekelték nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.

Badó Zsolt

Kárpátalja