Ha munka csak külföldön van

A válság ellenére sokak számára még mindig a külföldi munkavállalás számít az egyik legbiztosabb módszernek a túlélés, a megélhetés biztosítására Kárpátalján és Ukrajnában általában. A zsugorodó keresetek, a fokozódó kiszolgáltatottság ellenére egyre többen fontolgatják az otthonuktól távol dolgozók közül, hogy végérvényesen búcsút mondanak szülőföldjüknek.

Egyes becslések szerint ma Ukrajna munkaképes lakosságának közel egyharmada, mintegy 6,5 millió ember dolgozik külföldön. Kárpátalján ez az arány talán valamivel még magasabb is az átlagosnál. Igen érzékletesen szemlélteti a helyzetet a zakarpattya.net.ua egy minapi tudósítása, mely megemlíti, hogy az ilosvai járási Ilonokon (Ilnica) minden harmadik család külföldi munkavállalókból és nyugdíjasokból áll.

A jelek szerint az európai gazdasági válság sem tartja vissza honfitársainkat attól, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, legfeljebb egyre többen kényszerülnek elhagyni Európát a boldogulás reményében. Erre vonatkozó hivatalos statisztika nem létezik, ám a visszajelzések szerint mind nagyobb számban próbálnak szerencsét honfitársaink az utóbbi években például Dél-Amerikában, elsősorban Argentínában és Brazíliában. Még az „eldugott” Paraguayban is van ma már „ukrán” kolónia, bár tagjai alig beszélnek ukránul.

A lényeg, hogy mindazok, akik idehaza nem találnak munkát, kénytelenek útra kelni. Nemzetközi szervezetek becslései szerint az országban jelenleg mintegy 1,7 millió munkanélküli lehet. A hatóságok ugyan csupán mintegy félmillió „hivatalos” munkanélkülit ismernek el, a külföldön dolgozó milliókra való tekintettel azonban ez is szép szám, s megmagyarázza, hogy miért nem bíznak különösebben az emberek a szülőföldjükön való boldogulásban.

A legnépszerűbb célország ukrajnai viszonylatban változatlanul Oroszország, mely jelenleg az itteni vendégmunkások majd felét foglalkoztatja, míg a munkakeresők másik fele elsősorban Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában, Csehországban, valamint az Egyesült Államokban próbál szerencsét. Például egyedül Olaszországban mintegy 700 ezer ukrán állampolgár vállal munkát a becslések szerint, s csak körülbelül egyharmaduk teheti ezt legálisan.

Az illegálisan foglalkoztatott vendégmunkás célja, hogy mielőbb legalizálja a megszerzett munkahelyet. Ennek leggyakoribb módja, hogy megpróbálja kivárni, amíg az adott állam úgymond honosítási, legalizálási kampányt hirdet az illegális külföldi munkavállalók számára. Erre időről időre minden ország rákényszerül, jelenleg például éppen Olaszországon a sor. Az ottani vendégmunkások most október közepéig kérvényezhetik a tartózkodási és munkavállalási engedély megadását a hatóságoknál. A segodnya.net.ua minapi híre szerint az amnesztia, ahogyan maguk a munkavállalók nevezik a folyamatot, igen népszerű, naponta mintegy félezer (!) hazánkfia kérelmezi. Pedig az „amnesztia” csak azokra vonatkozik, akik legkésőbb 2011-ben érkeztek az országba, s helyezkedtek el ott. A munkaadónak ehhez ki kell töltenie egy kérdőívet az interneten, s be kell fizetnie mintegy 1300 euró illetéket és adót az eddig illegális munkavállaló után.

Egy kárpátaljai pedagógusból lett ápolónő, aki jelenleg idősgondozóként dolgozik Milánóban, lapunknak elmondta, hogy ilyen esetben az 1300 eurót rendszerint maga a munkavállaló fizeti ki a munkáltatója helyett. Ildikó szerint az alkalmazókat gyakran pusztán a kérdőív kitöltésére sem egyszerű rávenni, hiszen az emberek ott sem szívesen nyilatkoznak a jövedelmeikről, s előnyösebb számukra, ha továbbra is „feketén” alkalmazzák a kelet-európai vendégmunkást.

A válság miatt persze Olaszországban is meg kell húzni mostanság a nadrágszíjat, mondja az elvált, iskoláskorú gyermekét édesanyjára hagyó asszony, de ott, teszi hozzá, legalább változatlanul lehet munkát találni, a 600-800 eurós bér fedezi a megélhetési költségeket, s még a lánya majdani egyetemi taníttatására is félre tud tenni belőle valamicskét.

Kárpátalján népszerűség tekintetében Oroszországot mindjárt Csehország és Magyarország követi a munkavállalók körében, de szép számmal találkozhatunk földijeinkkel Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában is.

Oroszország főleg azért népszerű, mert bár a bérek valamelyest elmaradnak az európaiaktól, viszont sokkal több a munkalehetőség, könnyebb az ügyintézés, s a rendszeres hazautazás is megoldható. Az sem mellékes, mondja a Moszkvát és Európát egyaránt számtalanszor megjárt Viktor, hogy a legtöbb európai államban, elsősorban Spanyolországban és Portugáliában, de még Csehországban is egyre gyengébben teljesít a kelet-európaiak zömét foglalkoztató építőipar, míg Oroszországban alig érzékelhető e tekintetben a válság. Egyébként a gazdasági mélyrepülés legkárosabb hatásának a csökkenő keresetek mellett a vendégmunkások egybehangzóan azt tartják, hogy egyre kiszolgáltatottabbakká válnak munkaadóikkal szemben, akik gyakorta visszaélnek ezzel a helyzettel.

A külföldi munkavállalók – szintén nem hivatalos adatok szerint – mintegy 5–12 milliárd eurónyi általuk megkeresett pénzt küldenek haza Ukrajnában hagyott családtagjaiknak évente, ami tekintettel az ország politikai-gazdasági helyzetére az egyik legjelentősebb külföldi befektetési forrásnak minősül manapság. E pénz döntő hányadából azonban nem munkahelyeket teremtenek. Egyes becslések szerint egyetlen külföldi munkavállalónak 3–5 itthon maradt személy – idős szülők, a háztartást vezető feleség, gyerekek stb. – eltartásáról kell gondoskodnia. De a megélhetésen felüli megtakarításaikat sem szívesen fektetik ukrajnai vállalkozásba a külföldön dolgozók.

Kárpátalján a rendszerváltás után, azaz a kilencvenes években bevett gyakorlattá vált, hogy a vendégmunkások jelentős összegeket költöttek arra, hogy szülőfalujukban vagy városukban új, az eddiginél nagyobb családi házat építsenek, avagy bővítsék, korszerűsítsék a meglévőt. Az utóbbi években azonban csökken a kacsalábon forgó palotákként emlegetett beruházások száma. Ugyanakkor a pénzügyi-gazdasági válság hatására mostanság a külföldön munkát vállalók ingatlanok vásárlására költik a pénzük egy részét. A többszintes épületek helyett azonban a kisebb, 20-30 ezer euró értékű, könnyen értékesíthető családi házakat és lakásokat részesítik előnyben, amelyeket nem saját célra vásárolnak, hanem befektetésként, az euró esetleges elértéktelenedésétől tartva.

Az elhúzódó vendégmunkás-lét egyik következménye, hogy folyamatosan nő azok aránya, akik a külföldi munkában nem ideiglenes, áthidaló megoldást látnak, hanem szülőföldjük végleges elhagyása mellett döntenek. Ezzel is magyarázható többek között, hogy egyre kevesebb palotaszerű családi otthon épül mostanság Kárpátalján az idegenben megkeresett pénzből. S nem csupán arról van szó, hogy a kárpátaljai magyarság számára az állandó nélkülözéstől való menekvés útjaként tűnik fel a Magyarországra való áttelepülés. A magyarok mellett ukránok, románok is egyre gyakrabban fontolgatják, hogy örökre búcsút intenek szülőföldjüknek, ahogyan azt a huszadik század hajnalán tették az Amerikába induló őseink.