Helyhiánnyal küzd a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon
Harmincéves lett a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon, amely funkcióit tekintve egyedülálló szociális magánintézmény Kárpátalján. Nem csupán árva, illetve családjukból kiemelt lánygyermekek ellátásáról gondoskodik, hanem az alapítók eredeti szándékai szerint továbbra is otthont ad fogyatékkal élőknek is, a múlt évtől pedig már nemcsak lányokat, hanem fiúgyermekeket is befogad.
Az intézmény történetéről és jelenlegi helyzetéről Katkó Andrea igazgatót kérdeztük.
– Mikor és milyen célkitűzésekkel jött létre a gyermekotthon?
– A gyermekotthont 1995-ben egy holland segélyszervezet hozta létre azzal a céllal, hogy fogyatékkal élő lánygyermekeket lásson el. A jótékonysági szervezetként működő magánintézmény az első években kárpátaljai kórházak, szociális intézmények eszközellátásban is közreműködött, a vonatkozó törvények módosítása miatt azonban 2012-től már nem fogadhat és közvetíthet humanitárius adományokat. Az évek során a sérült gyermekek gondozására szakosodott intézményből hagyományos gyermekotthon lett, amely jelenleg négy fő funkciót lát el: kiskorúak gondozását végzi; megszervezi a kamaszok és a fiatal felnőttek oktatását és rehabilitációját; utógondozást biztosít a fiatal felnőtt nevelteknek; valamint szeretetotthonként fogyatékkal élők ellátását végzi.
A Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon alapítványi fenntartású magánintézmény, amely semmilyen ukrán állami támogatásban nem részesül.
Jelenleg elsősorban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatain elnyert támogatások biztosítják a működését. Az intézményt indulásától 2020-ig id. Katkó László vezette. Miután ő súlyos betegsége miatt visszavonult, ifj. Katkó László, valamint Katona Viktória református lelkész igazgatta az otthont. Tőlük 2022-ben vettem át a stafétát, de összesen 19 éve dolgozom itt.
– Milyen változások történtek a gyermekotthon életében a háború kitörése óta?
– A gondozottak száma a koronavírus-járvány idején kezdett meredeken emelkedni, azóta pedig évről évre nő. Ennek a folyamatnak a hátterében elsősorban az áll, hogy az utóbbi években sorra zárják be az árvaházakat Kárpátalján. A tavaly megszüntetett bátyúi gyermekotthonból kerültek át hozzánk gyerekek. De sok kisgyermeket hoznak be közvetlenül az utcáról is, mert nincs másik intézmény a megyében, amely befogadhatná őket. Az elmúlt évben összesen 61 gyermek érkezett az otthonba.
– Az állami ellenőrzések a magánintézményeket is érintik?
– Igen, minket is rendszeresen ellenőriznek az állami hivatalok. Tavaly ősszel az ukrán parlament emberi jogi biztosának kárpátaljai megbízottja és csapata teljes átvilágítást végzett az otthonban. Nem találtak számottevő hibát az ellátást illetően. Azt viszont nem értették, hogyan lehetséges, hogy egy nem állami fenntartású intézmény állami feladatot lát el, mert erre nem sok példát találni Ukrajnában. Csodálkoztak azon is, hogy a gyerekek magyar tannyelvű iskolába járnak.
– Hány lakója van jelenleg a gyermekotthonnak, és milyen kihívások elé állítja az intézményt a megnövekedett létszám?
– Jelenleg 130 gyermek él itt, ez több mint a duplája annak, amennyi az induláskor volt. A gyermekek átlagéletkora 6 év.
Már nem kizárólag kislányokról gondoskodunk, tavaly kisfiúk is érkeztek hozzánk.
Nekik külön lakrészre lenne szükségük. Az étkeztetést már csak váltásban tudjuk megoldani, mert ennyi gyerek nem fér el egyszerre az ebédlőben. A rendelkezésre álló helyek megteltek, a főépületet kinőttük. A befogadóképességünk végső határáig értünk.
A kollektívánk 32 főből áll: nevelők, adminisztrációs munkatársak, egészségügyi szakemberek és szakácsok gondoskodnak a gyermekek ellátásáról és az otthon működéséről. Kevésnek tűnhet, de jelenleg ennyi munkatárs bérét tudjuk fedezni.
A gyermekek ellátásának költségét nehéz megbecsülni, egyebek mellett azért, mert sokan küzdenek közülük egészségügyi problémákkal. Az, hogy megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek, a zsugorodó állami egészségügyi rendszer miatt nem egyszerű feladat. Ahogyan a logisztika sem, ami pedig az egészségügyi ellátáson kívül az oktatás miatt is kiemelten fontos. Nyolcvan iskoláskorú gyermekünk összesen tíz oktatási intézményben tanul, az utaztatásukat meg kell oldanunk. Jelenleg azonban a helyhiány a legnagyobb problémánk. Új épületre lenne szükségünk ahhoz, hogy továbbra is befogadhassuk azokat a gyermekeket, akik otthon és család nélkül maradtak. Akiket az Isten ránk bíz.