Himnusz és gerinc

Aki valamennyire is tisztában van a kárpátaljai politikai élet mozgatórugóival, az tudja, hogy mifelénk általában a levelek sem hullnak le maguktól a fákról. Amikor tehát megyeszerte terjedni kezdett a javaslat, hogy a járási és egyéb tanácsok ülése előtt le kellene játszani az ukrán himnuszt, mindenki tudhatta, hogy a kezdeményezés a megyei vezetők köreiből származik.

Az sem a pillanat szülte fellángolás volt, hogy a Beregszászi Járási Tanács június 17-i ülése elé már úgy került a határozati javaslat, hogy az ukrán mellett a magyar himnuszt is hallgassák meg – énekeljék el a képviselők. Tudható, hogy a legmagyarabb járásban a hatalompárt, azaz a Régiók Pártja (PR) az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel (UMDSZ) együtt kormányoz, a magyar himnusz-ügy tehát nyilvánvalóan e két politikai erő közös döntésének „gyümölcse”.

A kezdeményezést a helyi lakosságnak az a része, amely egyáltalán nyomon követi a regionális politikát, döntően jól fogadta, az ukrán nacionalista erők azonban országos botrányt kerekítettek az esetből. A szélsőjobboldali Szvoboda párt és a nacionalista Ukrán Népi Mozgalom (RUH) egyaránt elítélte és az ukrán állam ellen irányuló provokációnak nevezte a magyar nemzeti himnusz ukrán államhatalmi szervben történő hivatalos lejátszását lehetővé tévő döntést. Mindkét politikai erő hatósági fellépést követelt a magyar többségű beregszászi járási képviselőtestület határozata ellen.

A hírt, majd a rá vonatkozó reagálásokat felkapták és vezető helyen közölték a nagy országos hírportálok, tévétársaságok, lapok és hírügynökségek. A megnyilatkozások többsége elítélő volt, a beregszászi járási honatyák még a mérsékeltek szerint is feladták a labdát a nacionalistáknak ezzel a döntésükkel. Ebben a felfokozott hangulatban látszólag senkit sem érdekeltek különösebben azok a ritka vélemények, amelyek bizonygatni próbálták, miszerint a nemzeti kisebbségekről szóló törvény lehetővé teszi, hogy a képviselőtestületi ülések előtt az ukrán állami himnusz mellett a magyar nemzeti himnusz is elhangozzék, rámutatva, hogy például a Krímben Ukrajna és Oroszország himnuszával kezdődnek a testületi ülések.

Ezek után nem okozott különösebb meglepetést, amikor a himnuszokról szóló döntést megóvta a beregszászi járásközi ügyészség azzal, hogy a beregszászi járási képviselőtestület határozata nem felel meg az ukrán alkotmány előírásainak. A tanács sajtónak nyilatkozó tisztségviselői ugyan bizonygatták az igazukat, hangjuk azonban nem volt igazán acélos.

Nem állt ki a magyar himnusz védelmében a magát érdekvédelmi szervezetként meghatározó UMDSZ sem, sőt szabályszerű visszavonulót fújtak a PR magyar szövetségesei, miután a hatalompárt nem kelt a védelmükre. Korábban azt közölték, a magyar himnusz lejátszásáról szándékozik dönteni június 23-án a Beregszászi Városi Tanács is (lásd beszámolónkat fentebb!), ám a Gajdos István UMDSZ-elnök és polgármester vezette testület az utolsó pillanatban levette napirendről a kérdést.

Az ügyészségi óvást a Beregszászi Járási Tanácsnak legközelebbi ülésén kell napirendjére tűznie és megvitatnia. A képviselők dönthetnek úgy is, hogy figyelmen kívül hagyják az óvást, kiállnak korábbi döntésük mellett. Kérdés, hogy lesz-e merszük szembeszállni a hatóságokkal, a rájuk nehezedő politikai nyomással.

A Beregszászi Járási Tanács 62 képviselőjéből 46 állítólag magyar. Ha már egyszer előrángatták a nyulat a kalapból, gerinces magyar politikusoknak illene kitartaniuk a döntésük mellett. A Himnuszunk legalábbis ezt kívánná.

Kárpátalja