Ismeretterjesztő előadás a KMKSZ-székházban

Mikor és miként született meg a szűkebb pátriánkat is magába foglaló, megannyi természeti szépségben gazdag Kárpát-medence s az azt észak, kelet és részben dél felől fenséges heggyűrűbe fogó Kárpátok?

A KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Nagyszőlősi Városi Alapszervezete székházában, ez év december 18-án, A Kárpátok és a Kárpát-medence kialakulása címmel megtartott előadásában ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni a Kárpátalja c. hetilap tudományos ismeretterjesztő újságírással is foglalkozó munkatársa, Lajos Mihály.
Az előadás előtt Barta József, a KMKSZ alelnöke s egyúttal a nagyszőlősi középszintű KMKSZ-szervezet elnöke röviden bemutatta a felszólalót, aki 1991 óta foglalkozik újságírással, előbb a Nagyszőlős-vidéki Hírek, majd a Kárpáti Igaz Szó munkatársa volt, jelenleg pedig a Kárpátaljánál dolgozik, s egyéb cikkek mellett történelmi és más ismeretterjesztő írások is kerülnek ki tolla alól.
Ezt követően a hallgatóság elé lépett Lajos Mihály. Előadása elején bemutatta a tágas Kárpát-medencét és az Európa leghatalmasabb, 190 ezer négyzetkilométer kiterjedésű hegyközi katlanát övező hegységet, mely a maga 1500 km-es hosszúságával és 500 km legnagyobb szélességével Európa második legjelentősebb méretű hegyrendszere az Alpok után. Majd ismertette azokat a földtani erőket, melyek létrehozták, s melyek évmilliárdok óta formálják bolygónk arculatát. Kitért a lemeztektonikára, arra, hogy a földkéregből és a földköpeny hozzá kapcsolódó legfelső, szilárd részéből álló litoszféra különálló lemezei (táblái) miként sodródnak az alattuk elhelyezkedő, képlékeny kőzetekből álló asztenoszféra magmaáramlatainak (a forró, olvadt kőzetek anyagáramlatainak) hátán, s eközben milyen mozgásokat végeznek egymáshoz képest. E mozgások közé tartozik a kontinensütközés, amikor két kontinentális, vagyis kontinenseket hordozó litoszféralemez ütközik egymásnak, s a Kárpátok is úgy alakult ki – az észak-afrikai Atlasz-hegységtől Európa déli felén, Kis-, Délnyugat- és Dél-Ázsián át a délkelet-ázsiai Szunda-szigetekig nyújtózkodó, roppant méretű Eurázsiai hegységrendszer tagjaként –, hogy az afrikai, az indiai és az ausztráliai (más geológusok szerint: indo-ausztráliai) táblák gigantikus buldózerekként nekiütköztek az eurázsiai lemeznek.
A hegységrendszer helyén hajdan egy trópusi őstenger, a Thetys-óceán hullámzott, mely a kontinensek közeledésekor egyre jobban összeszűkült. A medencéjében felhalmozódott üledékek a kontinensütközés miatt meggyűrődtek, s a nagyobb sűrűségű asztenoszféra felhajtóereje miatt a kisebb sűrűségű, meggyűrődött üledékek lassan hegységekké tornyosultak.
A Kárpátok hegyei a 65 millió éve kezdődött s ma is tartó földtörténeti újkor miocén korában, húszmillió évvel ezelőtt kezdtek kiemelkedni a Thetys habjaiból, elsőként az Északi- és a Keleti-Kárpátok, melyek kialakulását heves vulkáni működés kísérte, előbb a nyugatabbi részeken, a Visegrádi-hegységben, a Börzsönyben, a Cserháton, a Mátrában, valamint a Felvidék közepén hullámzó vulkanikus vonulatokban, köztük a legjelentősebb Selmeci- és Körmöci-hegységekben. Majd 9,5 millió évvel ezelőtt, a miocént követő pliocén földtörténeti korban a Zempléni-hegységben, a Vihorláton, vidékünkön pedig a Szinyákban, a Borló-Gyílben, a Nagyszőlősi- és az Avas-hegységekben törtek ki a tűzhányók. Innen a vulkáni öv kétfelé ágazott. Nyugati ága az Erdélyi-érchegységig, a keleti pedig – a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Kelemen-és a Görgényi-havasokon, valamint a székelyföldi Hargita-hegységen keresztül – a mindössze 200-250 ezer éves, ugyancsak székelyföldi Csomád hegyvonulatig húzódott, mely már a pliocént követő, 2,5-3 millió éve kezdődött pleisztocénben alakult ki.
Az Északi- és a Keleti-Kárpátok, az Alpok, a Dinári-hegység, valamint a Szerb-érchegység kiemelkedése folytán kialakult a Thetysről lefűződött Parathetys beltenger egyik melléktengere, a jelenlegi Kárpát-medence helyén hullámzó Pannon-tenger. Majd miután a pliocénben több mint ötmillió éve kiemelkedett a Déli-Kárpátok, a Pannon-tenger teljesen zárt beltengerré vált, melyet a belé ömlő folyók édesvize kiédesített, s így megszületett a Pannon-tó. A folyók azonban ezt is feltöltötték, s a pliocén végére kialakultak a dunántúli dombvidékek, a Kis-, valamint a Nagyalföld, a Duna pedig áttört a Vaskapun. A tűzhányók túlnyomó többsége eközben, több millió éve kihunyt (már csak a fiatal Csomádon képzelhető el a vulkáni aktivitás esetleges feléledése), s így kialakult a Kárpát-medence jelenlegi földrajzi arculata.