Katasztrofális útviszonyok, panaszkodó gépkocsivezetők

Ha az autóknak lenne idegrendszerük, végigüvöltenék a mellékútjainkon tett „kirándulásaikat”.
A gépjárműtulajdonosok idegeit viszont csakugyan megviseli s pénztárcájukat is leapasztja a kínkeserves gépkocsivezetés azokon a kátyútengereknek minősíthető közutakon, melyek hóolvadáskor vagy esős időben az „ezer tó országát” idézik. A nyugati gépkocsigyárak pedig prototípusaik tesztpályáinak használhatnák azokat, mert amelyik új modell túlélné a rajtuk való döcögést, annak nyugodt szívvel megkezdhetnék a sorozatgyártását.

Ha a tiszakeresztúri leágazásnál letérünk a Beregszász–Nagyszőlős főútvonalról, megérkezünk a gépkocsik egyik „halálzónájába”. A letérőtől Tiszakeresztúron, Puskinón és Salánkon át Nagykomjátig vezető szakaszon utoljára 2010-ben, míg a Sárosoroszitól – Puskino és Verbőc érintésével – Szőlősegresig kanyargó mellékúton 2009-ben töltötték fel a kátyúkat. Az utolsó nagyjavításokra pedig 20-30 esztendővel ezelőtt került sor.

– Április elejétől november közepéig szállítom be az uborkámat és a paradicsomomat a nagyszőlősi vagy a munkácsi piacra, s Verbőcre is nem egyszer átmegyek, hogy az ottani gazdaboltban megvásároljam a növényvédőszereket, így gyakran kell használnom a Lada gépkocsimat – magyarázza a fóliaházas növénytermesztéssel foglalkozó tiszakeresztúri Pallay József. – A főút tűrhető, de a falumból el is kell valahogy jutnom odáig, a Puskino–Verbőc szakaszon pedig katasztrofális a helyzet, nem egy helyen útszéltől útszélig sorakoznak a gödrök, így száraz időben az úttal párhuzamos mezei földutakon teszem meg a táv felét, esős időben viszont erre nincs mód, s kénytelen vagyok áthajtani a kátyúkon. Máshol sem sokkal jobb a helyzet. Igyekszem figyelmesen vezetni, de ha kikerülök egy gödröt, beledöccenek egy másikba. A termesztési idényben kétszer is le kell állnom, hogy egy autószerelő ismerősömmel elvégezzük a gépkocsim generáljavítását. Az alváz is kopik, ezért hegesztéseket kell végeztetnem rajta, s a nagyjavításokon kívül időről időre ki kell cseréltetnem több alkatrészt, elsősorban – évente egyszer – a négy lengéscsillapítót, a négy gömbcsuklót, valamint egy-két gumiabroncsot. Megesett, hogy eltört a hátsó kerék rugója, amit párosával árusítanak a szaküzletekben, s 300 hrivnyát kellett értük fizetnem. Nagyobb gödrökbe való bedöccenésekkor a keréktárcsa is elhajlik, amit kalapáccsal „pofozok helyre”. S mivel a mellékutakon csak kettes sebességfokozatban tudok haladni, jóval több üzemanyagot kell használnom, mint ha hármas vagy négyes fokozatban mehetnék, így a jövedelmem húsz százaléka rámegy a benzin, valamint az alkatrészek beszerzésére, amit az útviszonyoknak „köszönhetek”.

– A fél éve vásárolt Ford Mondeo gépkocsimat az utóbbi két hét folyamán már háromszor vittem el egy szerelőhöz, mert tönkrement két csapágy az első kerekekben, s az elkopott fékpofát is ki kellett cseréltetnem – panaszkodik a verbőci Kész Adrienn. – Az alkatrészeket egy huszti szaküzletben rendeltem meg, 180 hrivnyába került egy csapágy, 220-ba egy fékpofa. A falunkból már szinte ki sem lehet menni. Induláskor eleinte még megpróbálom kikerülni a gödröket, de később már idegileg belefáradok az állandó kerülgetésükbe, egymás után beledöccenek a kátyúkba, miközben recseg-ropog az egész kocsi. Az idén poronddal terítették le a Verbőcről Mátyfalvára vezető mellékutat, s 2-3 hónapig ezt használtam, hogy kiérjek a Tiszaújlak és Nagyszőlős között futó főútvonalra (Mátyfalva északi szélétől pár lépésre húzódik a főút). A havazás, a fagy, az olvadás és az esők azonban már ezt a mellékutat is tönkretették.

Említettük az alkatrészvásárlást. Ez a nyugati és a távol-keleti gépkocsimárkák esetében nem megy mindig könnyen. Például a beregszászi Auto Trade szaküzletben csak megrendelés útján lehet beszerezni a szükséges alkotóelemeket, s egy naptól egy hónapig is elhúzódhat azok leszállítása. A japán gyártmányú személygépkocsik esetében általában hosszabb, a német gépjárművek esetében rövidebb a várakozási idő, melynek hossza a gépkocsitípusoktól és az alkatrészektől is függ. A szintén a Vérke-parti városban található F–1 szaküzlet és javítóműhely viszont más feltételeket kínál a vásárlók számára.

– Az alkatrészek nagy többségét nem kell megrendelni, nálunk is beszerezhetik azokat, s folyamatosan igyekszünk bővíteni az árukészletünket – mondja Nagy Attila bolti eladó. – Csupán az újabb típusú japán és dél-koreai gépkocsik motoralkatrészeit kell megrendelni, de azokat is egy-két nap alatt leszállítják, s csak a vidékünkön ritkának számító márkák – például egy Hyundai terepjáró – ritkán kicserélendő alkotóelemeire kell egy vagy két hetet várni. A legkeresettebbek a futóművek alkatrészei, melyek a hazai útviszonyok miatt elég hamar elkopnak…

– Kisvállalkozóként sűrűn járom az utakat a VAZ mikrobuszommal, s azt tapasztalom, hogy napról napra romlik az állaguk – fest helyzetképet a salánki Kész Attila. – A szülőfalumból – Verbőcön és Szőlősegresen át – Nagyszőlősre vezető, 18 kilométer hosszú úton normális körülmények között húsz perc alatt eljuthatnék a járási központba, de a gödrök miatt 40 percig kell döcögnöm, mire odaérek. S ha időnként eltüntetik a kátyúkat, ezt a munkát sem végzik el tisztességesen. Külföldön is megfordultam, láttam, hogy nyugati szomszédainknál először szépen kitisztítják a gödrök alját, azután szurokkal feltöltik, majd mintegy 10 cm vastag aszfaltréteggel letakarják azokat. Itthon viszont megfigyeltem, hogy csak kőzúzalékot szórnak a kátyúkba, csupán a szélükre csorgatnak egy kevés szurkot, s legfeljebb 2-3 cm-es aszfaltréteggel fedik le a darált kövek rétegét. Így az első, arra járó nehéz gépjármű súlya alatt megrepedezik a vékony aszfaltkéreg, s ha a késő őszi, téli esők után fagypont alá csökken a hőmérséklet, a kövek közé befolyt víz megfagy, és mindent szétrepeszt.

Nekem is sok problémát okoznak az útviszonyok. Tíz év alatt háromszor tört el a kocsim keréktengelye. Évente átlag kétszer leszakad a kipufogócsöve, de szerencsémre egy ismerősöm 100-150 hrivnyáért meghegeszti, így nem kell újat vásárolnom, ami 1300 hrivnyába kerülne. Többnyire a futómű, valamint a gépjármű felfüggesztését szolgáló alkatrészek mennek tönkre.

– Évente mekkora összeget kell kifizetnie ezek megvásárlásáért és a beszereltetésükért? – érdeklődöm.

– Minden esztendőben háromszor kell kicseréltetnem a kormányösszekötőt, a négy lengéscsillapítót, a négy gömbtámaszt, általában kétszer a gumiabroncsokat. Hat-hétezer hrivnyába kerül az alkatrészek megvétele és a beszereltetésük, míg egy jó minőségű gumiabroncsért 900-950 hrivnyát kell fizetnem, így több mint 14 ezer hrivnyámba kerül, hogy üzemképes állapotban tartsam a mikrobuszomat.

Ha országunk nemcsak földrajzi értelemben tartozna Európához, s az állam a mellékutakkal és a mellékutak mentén élő gépjármű-tulajdonosokkal is törődne, jóval könnyebbé tehetné az utóbbiak életét. De hát – mint azt a múlt év őszén a szélsőségesek felmázolták a szerencsétlen, agyonrongált vereckei honfoglalási emlékműre – „Ez itt Ukrajna”.