Koszorúzás az I. világháborús emlékműnél

A nagyszőlősi járási Komjáton 1935-ben, a helybeli lakosok összefogásával – közadakozásból – emlékművet állítottak a világégés áldozatainak a tiszteletére, melynek talapzatán egy katona térdepel Jézus elé, s a Megváltó felé nyújtja karjait, aki szeretetteljesen magához emeli a száz csatában megfáradt, segítségre, lelki megbékélésre vágyó harcost, hogy vigasztalást nyújtson a számára, s meggyógyítsa testi-lelki sebeit. A múltat végleg eltörölni akaró, a vallásos érzést pedig kiirtani igyekvő szovjethatalom persze már 1945-ben leromboltatta a szoboregyüttest, valamint az elesettek nevét feltüntető talapzatot, az anyai ágon magyar felmenőkre visszatekintő jelenlegi polgármester asszony, Natalija Koszteba-Varencsuk és családja azonban elhatározta, hogy újjáépítteti az emlékművet.

– Nem volt könnyű dolgunk, mivel alig találtunk adatokat az emlékműről, s a róla készült egyetlen fennmaradt fénykép alapján, Vaszil Olasin ungvári szobrásszal készíttettük el az eredeti alkotás pontos mását, s avattuk azt fel az elmúlt esztendőben – magyarázza a községi vezető.

Megjegyzendő, hogy a jelenlegi község két falu, a ruszinok lakta Nagykomját (más néven: Oroszkomját) és az eredetileg magyar telepesek által benépesített Magyarkomját (Kiskomját) egyesülésével jött létre, s bár az utóbbi településen élő nemzetrészünk tagjai mára beolvadtak a többségi szláv lakosságba, az emlékmű talapzatára felvésett nevek egy része – Puskas, Szajko, Zan (eredetileg minden bizonnyal Puskás, Szajkó, Zán), Magyar, illetve Sarkadi – jelzi Kiskomját egykori magyar lakóinak az emlékét.

2011. június 4-én, egyik legnagyobb nemzeti tragédiánk, a trianoni békeszerződés aláírásának 91. évfordulóján, a nemzeti összetartozás ünnepén dr. Félegyházi Péter, a Beregszászi Magyar Konzulátus konzulja, Milován Sándor, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, valamint Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, a Nagyszőlősi Járási Tanács oktatási, kulturális, idegenforgalmi, ifjúsági, sport és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó bizottságának az elnöke az emlékezés koszorúit helyezte el a szoborkompozíció talapzatán, s rajtuk kívül Natalija Koszteba-Varencsuk is részt vett a bensőséges hangulatú ünnepségen. A megemlékezést követően lapunk munkatársa megkérdezte a koszorúzás résztvevőit, milyen érzések kerítették hatalmukba őket, miközben fejet hajtottak az elesettek emléke lőtt.

– Kárpátalja területén – tudtommal – csak Nagydobronyban és Nagykomjáton található első világháborús emlékmű, ezért úgy éreztem, itt is meg kell adni a tiszteletet azoknak a katonáknak, akik az első világégés négy hosszú esztendeje során életüket adták a hazájukért – fejtette ki Milován Sándor.

– Szomorú szívvel gondolok az első világháborúra, hiszen ez a fegyveres konfliktus vezetett el Trianonhoz, Magyarország, illetve nemzetünk megcsonkításához, s fájdalmat érzek a sok áldozat miatt, akik hiába harcoltak és haltak meg, hisz’ nem érték el a céljukat – osztotta meg velem gondolatait Barta József. – Ám jó érzéssel tölt el, hogy egy kárpátaljai ukrán faluban a helybeli lakosok egy olyan emlékművet újítottak fel, mellyel azoknak a katonáknak az emléke előtt tisztelegnek, akik annak idején Magyarországért adták az életüket, s arra gondolok, hogy bár Kiskomját lakói mára nyelvileg asszimilálódtak, a lelkek mélyén talán még ott él a nemzeti összetartozás érzése.

Kárpátalja