Magyarország alkotmánya: „Az állam minden magyarért felelős”

Tóth Istvánnal, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzuljával politikáról, magyar állampolgárságról és személyes dolgokról beszélgetett a Sztarij zamok munkatársa. Az interjú 2012. február 24-én jelent meg, és mind az ukrán, mind a magyar sajtóban, mind az ezekhez íródó hozzászólásokban vegyes reakciókat váltott ki. Az alábbiakban közöljük az  interjú  teljes terjedelemű fordítását, így mindenki önmaga alkothat véleményt a nyilatkozatról.

Tóth István végzettsége szerint történész, de hivatása szerint újságíró. Egykor a magyarországi Teleki László Alapítványnak volt tudományos munkatársa,  Ukrajna és Oroszország jelenlegi szociálpolitikai történelmét tanulmányozta. Elemzései híres nemzetközi kiadványokban jelentek meg, mint például a Budapest Analysesban. Talán épp ez a munkaköre volt hatással a további karrierjére…

„Kapcsolatunkat jónak lehet nevezni”

– Konzul Úr, mióta dolgozik Ukrajnában?

– Diplomataként érkeztem Kárpátaljára 2010 decemberében. Addig Magyarország Külügyminisztériumának egyik hivatalában dolgoztam, ahol az Ukrajnában élő határon túli magyarok ügyeivel foglalkoztunk. Emellett a Pro Minoritate társadalmi-politikai kiadványnak voltam a szerkesztője. A folyóirat Magyarország nemzeti kérdéseivel és Kelet- és Nyugat-Európa kisebbségeinek problémáival foglalkozott.

Kárpátalja magyar lakosságának túlnyomó része a Beregszászi járásban él, ezért itt oldhatók meg ennek az Ukrajnában élő kisebbségnek főbb problémái. Bár az én konzuli kerületem nem csak Beregszászra és a járásra terjed ki, hanem a Nagyszőlősi, a Técsői, a Huszti és a Rahói járások is ide tartoznak.

– Hogyan alakul manapság a magyar-ukrán viszony?

– Úgy gondolom, hogy kapcsolatunk pozitív. Bár néhány kérdéssel kapcsolatban akadnak kisebb nézeteltérések. A helyi hatóságokkal könnyű együttműködni: jó viszonyban vagyunk, ezért minden problémát gyorsan meg tudunk oldani.

Sok területen sikerült pozitív változásokat elérni. Ukrajnában még az 1990-es évek közepén egy sor kisebbségeket érintő törvényt fogadtak el. A többi Magyarországgal szomszédos országnak még a mai napig sincsenek hasonló törvényei.

Bár ebben az évben a kisebbségekkel foglalkozó vegyes bizottság gyűlésén nem sikerült elfogadni néhány dokumentumot, de gondolom, ez nem lesz negatív hatással a mi jószomszédsági viszonyunkra, mivel sok más kérdésben egyetértettünk.

– Konkrétan milyen kérdésekről van szó?

– Például a Magyarországon élő görögkatolikus egyházhoz tartozó ukránok számára a szentmiséket ezentúl ukrán nyelven fogják tartani. Ezenkívül Magyarország anyagilag támogatni kívánja az olyan óvodák megnyitását, amelyek az ukrán közösség gyermekei számára létesülnek majd.

– Köztudott, hogy az egyik legfontosabb már többször is megvitatott kérdés, hogy vizsgázhatnak-e a magyarok ukrajnai intézményekben anyanyelvükön. Sikerült-e megoldást találni erre a kérdésre?

 Legvalószínűbb, hogy azoknak lesz erre lehetőségük, akik az Ungvári Nemzeti Egyetemre felvételiznek, de ehhez szükséges Ukrajna Oktatási Minisztériumának rendelete. És hogy ne kelljen minden évben visszatérni ehhez a problémához, abban reménykedünk, hogy törvénybe is foglalják ezt a lehetőséget. Úgy tudom, a Parlament egy új oktatási törvénytervezetet készít, és reméljük, abban majd ezt a lehetőséget is figyelembe veszik. Ami az iskolai teszteket, vizsgákat illeti a magyar iskolák végzősei már ebben az évben anyanyelvükön vizsgázhatnak.

A Tiszamelléki körzet létrehozása már régóta aktuális

– A helyi sajtó figyelemmel kisérte az ukrán-magyar vegyes bizottság gyűlésének eredményeit, ez volt az első olyan bizottsági ülés, amelyen nem sikerült megállapodást aláírni.   A találkozó buktatója a Kárpátalján tervezett Tiszamelléki körzett létrehozása volt?

– Ez egy fontos kérdés. A körzet létrehozásának ügyében még nem sikerült egyességre jutnunk, de rögvest szeretném kihangsúlyozni hogy Magyarországnak soha nem volt semmilyen területi kifogása Ukrajnával kapcsolatban. S bár a sajtó másként kezeli az adott témát, ennek a felvetésnek sincs ilyen célja.

– Ez a kérdés nem először merül fel. A magyar oldalnak csak olyan javaslatai vannak a probléma megoldására, amelyek nem ellenkeznek az ukrán hatályos törvényekkel.

– Mi a fő célja egy ilyen körzet létrehozásának?

– Kárpátalján létezik egy sor kulturális és oktatási jellegű probléma. Jó példa erre  a salánki helyzet (Nagyszőlősi járás)  A járás oktatási módszerésze egy ellenőrzés alkalmával meglátott az egyik osztályban egy magyar nyelvű faliújságot. A szakember negatív reakciója miatt konfliktushelyzet alakult ki… A KMKSZ képviselői azt mondják, hogy az oktatásügyben egy ilyen eset megoldása sokkal egyszerűbb, ha a helyi közösség foglalkozik ezzel.

– Az említett eset talán nem eléggé jelentős, hogy hatással legyen a politikai kérdésekre?

– Lehet, hogy a konfliktus nem volt jelentős. De az ilyen esetek hatással vannak azokra az oktatási intézményekre, amelyekben a magyar családok gyerekei tanulnak.

– Mi lehet annak a következménye, hogy nem sikerült aláírni a megállapodást?

– Remélem, hogy végül is minden elrendeződik. A jegyzőkönyvet aláírják, erről már van előzetes megállapodás.

– Igaz-e, hogy  Budapest érdekelt abban, hogy a magyar közösség képviselője bekerüljön az ukrán parlamentbe?

– Létezik egy ilyen érdekeltség. Emiatt javasolták a Tiszamelléki körzet létrehozását Kárpátalján, ahol Ukrajna magyar lakosságának a többsége lakik. Ez nem újdonság. Hiszen 2002-ig létezett egy ilyen 72-es választókerület, amelynek segítségével a magyar közösség képviselője is bekerülhetett a Parlamentbe. A legfrissebb információk szerint az Európai Parlament is érdeklődik az ügy iránt…

– Mi a legfőbb oka annak, hogy az ukrán oldal nem hajlandó felülvizsgálni a kérdést?

– Azt mondták, hogy egy ilyen körzet létrehozása nem tartozik a vegyes bizottság hatáskörébe.

Magyarország nem kíván beleavatkozni a KMKSZ és az UMDSZ belső ügyeibe

– Ki finanszírozza az Ukrajna területén lévő magyar kulturális szövetségeket?

– Magyarországon létezik egy alapítvány, a Bethlen Gábor Alapítvány, ami támogatja a határon túli magyar kulturális szervezeteket. Ennek semmi köze nincs a politikához. Csak az oktatást, kultúrát és a műemlékvédelmet támogatja…

– A kárpátaljai kulturális szövetségek, a KMKSZ és az UMDSZ politikai szövetségekké váltak. Tehát Magyarország végül is az Ukrajnában lévő politikai pártokat támogatja?

– Igen, részben igaza van, az elmúlt időszakban ezek a szervezetek politikai pártként vettek részt a választásokon. De azért kiemelendő, hogy ezek a szerveződések kizárólag csak a magyar kisebbség ügyeivel foglalkoznak. Lehetséges, hogy tevékenységüknek néha politikai színezete van, de azt gondolom, hogy mégis csak inkább kulturális szervezetek, mint politikaiak. Így látja ezt az Ukrajnában élő magyarok többsége is, ezért Magyarországon is eként kezelik ezeket.

– Tervezi-e Magyarország ennek a két szervezetnek az egyesítését, mivel ezek megosztják Kárpátalja magyarságát?

– Természetesen könnyebb lenne, ha összefognának egy közös cél elérésének érdekében, de a társadalomban mindig voltak olyan csoportok, amelyeknek más volt az érdekük. Ezért Magyarország nem kíván beavatkozni a két szervezetnek a belső ügyeibe.

– A múlt év folyamán mennyi támogatást kaptak az Ukrajnában működő magyar szervezetek, és tervezik-e 2012-ben ennek a támogatásnak a bővítését?

– Közel 170 millió forintot. A támogatás költségvetésében nem történt változás ebben az évben.

– Miért pont a KMKSZ-nek van kapcsolata a schengeni vízumok, egyéb dokumentumok megszerzésével a magyar közösség képviselői számára?

– Valóban a KMKSZ kapta meg az engedélyt arra, hogy garancialeveleket adjon ki a schengeni vízumok megszerzéséhez. Korábban a kulturális szervezetek hatáskörébe tartozott a magyar igazolványok kiadása is. Ezzel az UMDSZ foglalkozott, de az alapítvány, amely támogatta a szervezetet, nem tudott teljes mértékben elszámolni az elköltött összegekkel. Ezért jelenleg csak Magyarország Ungvári Főkonzulátusa adhat ki ilyen igazolásokat, a garancialevelekkel pedig a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség foglalkozik (KMKSZ).

– Múlt évben, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke szerint, az SZBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat) üldözte azokat a kárpátaljai lakosokat, akik beadták a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmet. Ma már nem fordul elő ilyen eset?

– Az ukrán és a magyar oldal megállapodott, hogy ilyesmi többször nem fordul elő. Ahogy látjuk, az SZBU már nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Magyarországon létezik a titoktartási törvény

– Sok embert érdekel a magyar állampolgárság megszerzésének egyszerűsített honosítási eljárásának kérdése. Sajnos erről nagyon kevés ukrán nyelvű hivatalos információt lehet kapni…

– Az állampolgárságról szóló törvény azokat a magyarokat érinti, akik a világ bármely országában laknak. Nyugaton a magyar diaszpórák képviselőinek lehetőségük volt arra, hogy megőrizzék állampolgárságukat, viszont keleten ez nem sikerült. Ezért kormányunk arra törekszik, hogy a magyarok között ne létezzen sem akadály, sem diszkrimináció. És mindenek előtt az a célja, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok megkaphassák az állampolgárságot. Ezt a döntést parlamentünk 2010-ben fogadta el. Most már minden határon túli magyar maga dönti el, hogy megszerzi-e az állampolgárságot vagy nem. Magyarország nem folytat agitációt a témával kapcsolatban. Minden csak az egyes személyek szabad döntése alapján történik. Az is fel van tüntetve a törvényben, hogy Budapest semmilyen nyilvános információt nem fog kiadni az állampolgáraival kapcsolatban. Magyarországon eléggé szigorú a titoktartást szabályozó törvény. Talán emiatt van kevés információ a kérdéssel kapcsolatban.

– De ennek eredménye a sok spekuláció. A magyar állampolgárság megszerzésének egy külön honlap van szentelve, amely többek között francia, német és angol nyelven és olvasható. Talán érdemes lenne egyéb nyelvre is lefordítani, hogy ne legyen semmi kétértelműség.

– Köszönjük a javaslatot, megfontolandó.

– Kárpátalján sok olyan ember él, akinek magyar gyökerei vannak, de nem beszélik az anyanyelvü ket. Ebben az esetben van joguk a magyar állampolgárság egyszerűsített honosítási eljárással történő megszerzésére?

– A magyar nyelv ismerete az iratok beadásának egyik legfontosabb feltétele. De nem szükséges „akadémiai” szinten beszélni a nyelvet. Egyes esetekben elegendő, ha megértik a magyar nyelvet vagy képesek kifejezni magukat magyarul. Néha akadnak egyedi esetek is.

– Sajnos, lehetetlen megtudni, hogy Kárpátalján hány ember kapta meg a magyar állampolgárságot. Ez egy titkos információ?

– Ez a magyarországi titoktartási törvény következménye. Emellett a kárpátaljai magyaroknak lehetőségük van Magyarország területén kérelmezni az állampolgárságot. Ezért nehéz számokról beszélni: mi nem rendelkezünk az ilyen állampolgárok számával kapcsolatos információkkal.

– A Parlamentben egy olyan törvény elfogadását tervezik, amely szigorítja az olyan ukrán állampolgárok felelősségét, akik más állampolgársággal is rendelkeznek. Magyarországnak mi a hivatalos álláspontja ezzel kapcsolatban?

– Igen, tudomásunk van erről. De mivel a törvényjavaslat még nem lett jóváhagyva, ezért érdemben nem tudunk erről beszélni. Valószínű, a tervezet még változik, hiszen a beiktatásához módosítani kellene az alkotmányt, amelyben az áll, hogy Ukrajnában csak egy állampolgárságot ismernek el, viszont ennek a tételnek a megsértése esetén semmilyen büntető szankciókat nem szabhatnak ki. Ezért figyelemmel kísérjük a helyzet alakulását.

– Egyébként köztudott, hogy Ukrajnában több az orosz állampolgár, mint a magyar. És egy ilyen törvény jóváhagyása egy eléggé kellemetlen helyzetet teremtene Ukrajnában. Igaz, ez csak az én magánvéleményem.

– Magyarország manapság nagy összegekkel támogatja a határon túli honfitársait. Válság idején érdemes-e ennyi pénzt kiadni? Az egyszerű magyarok egyetértenek az ország efféle politikájával?

– Magyarország alkotmányban az áll, hogy az ország minden határon túli magyarért felelős. Magyarország lakosságának nagyobb része nincs ellene. Egyébként az európai országok többsége is hasonlóképpen jár el. Természetesen a válság idején sokkal kevesebb pénzünk van, de nemzeti politikánk ettől nem változik meg.

Az Ungvári járás – az én kicsi hazám

– Konzul úr, milyen benyomásai vannak az Ukrajnában töltött időről?

– Nem mondhatom, hogy Ukrajna számomra egy idegen föld. Régóta tanulmányozom történelmét és politikáját. Ami Kárpátalját illeti, ez az én kis hazám, hiszen Gálocsban születtem, egy kis magyarlakta településen az Ungvári járásban. Nem gyakran járok a szülőfalumba. Néha elmegyek temetőlátogatásra…

– Kíváncsi vagyok a véleményére: hogy gondolja, milyen esélyei vannak Ukrajnának, hogy az Európai Unió tagja legyen.

– Magyarország megtesz mindent annak érdekében, hogy Ukrajna közelebb kerüljön az Európai Unióhoz. Minden európai integrációs kérdésben segít. De sajnos, Ukrajnában kettős vélemény van ezzel kapcsolatban: a lakosság egy része szeretné az Eerópai integrációt, a másik része a FÁK vagy olyan unió tagja szeretne lenni, ahol Oroszország dominál. Nem titok, hogy Moszkva nem mindig nézi jó szemmel a „kisebb testvér” törekvéseit. Ezért nem könnyű Ukrajnában hasonló politikát folytatni. Hozzá kell tennem, hogy jelenleg maga az Európai Unió is válságban van. De ennek ellenére érdekelt Ukrajna integrációja ügyében, de legelőször az ukránoknak kell eldönteniük, hogy szeretnének-e Európához tartozni…

– Még ma is foglalkozik újságírással?

– Sajnos nem. Egyszerűen nem jut erre időm. Viszont Magyarországon a közeljövőben kiadásra kerül egy könyv, vagyis egy cikkgyűjtemény, amely tartalmazni fogja az én korábbi munkáimat. De mivel közöm van az újságíráshoz, mindig örülök a sajtóval való beszélgetéseknek.

– Nem vágyik arra, hogy emlékiratot írjon?

– Ez már egy személyesebb kérdés. Természetesen, már nem egyszer gondoltam arra, hogy le kéne írni mindent, amit láttam életemben. De ez még csak egy terv…

A zakarpattya.net nyomán