Mi a teendő közlekedési baleset után?

„Minap – életemben először – közúti balesetbe keveredtem. Megdöbbentő volt számomra, hogy a rendőrök mennyire közönyösen, helyenként felületesen járnak el, s amikor igyekeztem megfogalmazni az észrevételeimet, helyreutasítottak, azt mondták, ne zavarjam a munkájukat. Arra vonatkozóan kérném a tanácsát, hogy mihez tartsa magát az ember hasonló esetben. Mihez van joga, s mihez nem az állampolgárnak?”

– A tapasztalat azt mutatja, hogy viselkedésünk a közlekedési baleset helyszínén sokszor nagyban befolyásolja az ügy rendőrségi megítélését és a kimenetelét, a bennünket ért kár mértékét. Ezért érdemes már előre felkészülni lélekben arra, mit teszünk, hogyan viselkedünk, ha majd bekövetkezik a baj.

Az emberek reakciói a balesetre rendkívül eltérőek lehetnek. Egyesek a történtek hatására transzba esnek, apátiába süllyednek, és ilyenkor rendszerint nem vesznek részt a helyszíni szemlében, az előzetes vizsgálatban, a vizsgálati jegyzőkönyv összeállításában. Az érintettek egy másik csoportja képes ugyan megfelelően reagálni az eseményekre, de feltétel nélkül megbízik az Állami Közlekedésrendészetben (DAI), nincs tapasztalata a hasonló ügyek intézésében, s ezért nemegyszer olvasatlanul írja alá a baleseti jegyzőkönyvet, esetleg szégyelli szóvá tenni észrevételeit. Vannak azután olyan járművezetők is, akik ugyancsak „otthonosan mozognak” a hasonló helyzetekben, s még a DAI kiérkezése előtt igyekeznek úgy módosítani a baleset körülményeit, a helyszínt, hogy azzal javítsanak a saját helyzetükön. Végül olyanok is vannak, akik elmenekülnek a helyszínről, s csak utólag kapnak észbe, hogy mit tettek.

Az első számú tanács tehát az, hogy a baleset után igyekezzünk mielőbb összeszedni magunkat, hogy figyelmes, megfontolt és aktív résztvevői lehessünk a további eseményeknek.

Sok minden függ attól, mennyire részletesen, alaposan és pontosan rögzítik a helyszínelés során a baleset körülményeit. Hiszen a későbbiekben a bíróság a helyszínen született dokumentumok – a rendőrség helyszínelési jegyzőkönyve, a baleseti feljegyzés, a közlekedési eszközök műszaki állapotáról felvett jegyzőkönyv, a baleset helyszínrajzai, a baleset érintettjeinek és a tanúknak a vallomásai stb. – alapján dönt az ügyben. Ezért ne próbáljunk meg bármit is megváltoztatni a baleset helyszínén a rendőrség kiérkezése előtt. Ellenkezőleg – tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az illetékesek a lehető legteljesebben és pontosabban rögzítsenek minden körülményt. Ha a baleset másik résztvevője a szemünk láttára igyekszik eltüntetni a rá nézve terhelő nyomokat – például, odébb tolja az autóját, lesöpri az útról az üvegszilánkokat stb. –, igyekezzünk előbb illedelmesen meggyőzni őt arról, hogy hagyja abba, amit csinál. Amennyiben ez nem segít, keressünk tanúkat, akik később igazolni tudják, hogy mit tett az illető, s a kezünk ügyébe eső tárgyakkal és eszközökkel próbáljuk meg felvázolni az elmozdított-eltüntetett járművek és tárgyi bizonyítékok eredeti helyét.

Ugyancsak fontos, hogy rávegyük a közlekedésrendészet kiérkező munkatársait, rögzítsenek a helyszínelési jegyzőkönyvben minden tényt és körülményt, ami véleményünk szerint fontos lehet az ügy szempontjából. Ezzel kapcsolatban ne feledkezzünk meg a baleset okozójának járművéről sem. Előfordult már, hogy az egyik félnek azzal sikerült bebizonyítania igazát a bíróság előtt, hogy rámutatott, a másik fél autójáról hiányzott a gyárilag előírt visszapillantó tükör, nem működött az irányváltást jelző lámpa, kopottak voltak az abroncsok stb.

Figyeljünk oda arra is, mennyire alapos munkát végeznek a jegyzőkönyvek, tanúvallomások rögzítésekor a rendőrség munkatársai. Például ne elégedjünk meg az olyan általános mondatokkal, mint például: „behorpadt a lökhárító a jobb oldalon”. Az ilyen bejegyzés kiegészíthető például azzal, hogy az ütközés következtében eltörtek a lökhárítót rögzítő szegecsek, megrepedt a lökhárítóba beépített ködlámpa üvege stb. Minél részletesebbek a dokumentumok, annál több esélyünk lesz igazunk bizonyítására és a keletkezett kárnak megfelelő anyagi kárpótlásra.

Mielőtt aláírnánk a helyszínen született dokumentumokat, figyelmesen olvassuk el valamennyit. Ha valamivel nem értünk egyet, bátran írjuk hozzá a jegyzőkönyvhöz, mert ez törvény adta jogunk.

Még a rendőrég kiérkezése előtt igyekezzünk olyan tanúkat találni, akik nemcsak a baleset következményeit látták, hanem az ahhoz vezető eseményeket is, és szükség esetén készek vallomást tenni erről. Ne feledjük feljegyezni az adataikat, elérhetőségeiket, s szükség esetén azt is tanácsos megígérni, hogy megtérítjük az abból adódó kiadásaikat, hogy meg kell jelenniük a közlekedésrendészeten, s esetleg a bíróság előtt is. A tanúk adatait két példányban jegyezzük fel, az egyiket adjuk át az intézkedő közlekedésrendésznek, a másikat tartsuk meg.

Ha a rendőrség felveti az alkoholtesztet, semmi esetre se utasítsuk el azt, de ragaszkodjunk hozzá, hogy a vizsgálatot hivatalos egészségügyi intézményben végezzék. Ha a baleset másik érintettje megtagadja a vizsgálatot, legyen gondunk rá, hogy ez a körülmény is bekerüljön a baleseti jegyzőkönyvbe.