Nevickétől Husztig

Munkács és Ungvár erőssége mellett két várkastély, valamint több várrom is található vidékünkön. Szedjük most csokorba történelmünk ezen emlékeit, s ismerkedjünk meg jelenlegi helyzetükkel.

Ungvártól 12 kilométerrel északra, az Ung völgye fölé emelkedő, 260 méter magas, kúp alakú hegy tetején magasodnak a romos nevickei sasfészek tornyai és falai. A csúcsra ukrajnai viszonylatban jónak mondható út vezet fel, ám sem a Nevickén áthaladó főútvonalon, sem a hegy aljában nincs útjelző tábla, mely a vár felé kalauzolná a turistát. A rom előtt pedig csak ukrán nyelvű tábla ismerteti meg a látogatókkal az erősség rövid történetét, pedig többszáz éves történelme során magyar főurak és királyok építtették, illetve bővíttették, így magyarul is illenék leírni a szöveget, a nem magyar anyanyelvű külföldi turistákra való tekintettel pedig angolul is feltüntethetnék az adatokat.

A szabálytalan ellipszis alakú vár külső falait dél, kelet és északkelet felől szárazárok övezi, a falak állaga elég jó, a lőrések egy része is ép, s csak kevés gyom vert gyökeret a felső peremükön. A védmű ívéből kiugró kerek torony rossz állapotban lévő tetőzetét a közelmúltban elbontották, ám sajnos, nem építettek helyette újat, s nem fedték be az építményt, melyet csak az egykori tetőzet gerendái zárnak el – hézagosan – az „égi áldásoktól”. A fal és a belső vár közötti árkot pedig gaztenger borítja. A külső vár délnyugati részén egy szabálytalan hatszög alakú, impozáns kaputorony, mögötte pedig egy kétszintes épület magasodik. A fal ívéből kiugró építmények falazata jórészt ép, akárcsak az ablakok és a lőrések egy része is, viszont nincsenek befedve, a kapu pedig romos, és a csapóhídja is rég elkorhadt. A közelmúltban viszont lépcsőt építettek, melynek révén könnyebben bejuthatunk a vár területére. A torony és az épület mögött romos falszoros vezet a felső várba, s ahogy felfelé haladunk, úgy bontakozik ki előttünk – fokról fokra – a környező hegyek, a déli irányban kiszélesedő Ung-völgy és a rajta keresztülkanyargó folyó pompás panorámája. A belső vár épületei egy gondozatlan udvart vesznek körül, s bár még mindig dacolnak az enyészettel, tíz-tizenöt évvel ezelőtti ottjártam óta – sajnos – jelentősen romlott az állaguk. A földszinti ajtók, ablakok épek, s a kőkeretük is megmaradt, az emeleti ablakok azonban romosak, a legtöbb helyiség belsejében pedig bokrok burjánzanak. A belső vár délkeleti részén magas, nagyrészt ép falazatú és teljesen ép tetőzetű, többszintes torony emelkedik, s nem egy ablak kőkeretét faragott díszítés ékesíti. Kár, hogy az illetékesek nem fordítanak kellő figyelmet a viszonylag legjobb állagú kárpátaljai várrom konzerválására, melyet jelentős befektetéssel talán még restaurálni is lehetne…

Ungvár és Munkács között fekszik a szerednyei várrom, mely egyetlen, hatalmas lakótoronyból áll. Falai helyenként a 12 méteres magasságot is elérik, a falak belső részén látható gerendafészkek pedig arra utalnak, hogy az építmény eredetileg legalább háromszintes volt. A lakótornyot egy külső és egy belső, négyzetet formázó árok övezi.

A Latorca-parti várostól északra emelkedik az impozáns méretű, U-alakú, északnyugati és északkeleti sarkain egy kerek, illetve egy sokszög alaprajzú saroktoronnyal ékes, kétszintes beregszentmiklósi várkastély, melynek tetőzete alatt és a saroktornyokban lőrések nyílnak a külvilágba. A déli homlokzaton pedig két, nagyrészt épen fennmaradt, művészien faragott, reneszánsz ablakkeret ékeskedik. Az erődített úri lak hosszú évekig kihasználatlanul, üresen állt, s csendben romladozott, ám 2001-ben Bartos József munkácsi festőművész bérbe vette a községi tanácstól, s részben a Magyar Műemlékvédelmi Hivatal támogatásából, részben saját költségén megkezdte a műemlék rekonstrukcióját. Mostanáig felújították a tetőzetet, rekonstruálták a bejárati ajtók és a legtöbb földszinti ablak kőkereteit, új ablakokat s ugyancsak új, ám korhű, a késő középkort és a kora újkort idéző ajtókat készíttettek az elkallódott régiek helyébe. A külső falak vakolására, a kimeszelésükre, a lefestésükre remélhetőleg a közeljövőben sor kerül, az emeleti helyiségeket már részben felújították, bár a mennyezetek néhány helyen még rekonstrukcióra szorulnak, a szépen helyreállított, gyönyörű, festett üvegablakokkal ékes földszinti helyiségekben pedig a bérlő 2010-ben megnyitotta a vármúzeumot.

A kiállítótermekben megtekinthetjük a hajdan a környéken élt ősemberek kőeszközeit, szkíta, kelta és Kr. u. II. századból származó római bronzékszereket. Láthatjuk a várkastély alapjait megvető Perényi Péter domborművű ábrázolását, XVI. századi ágyúk mintájára készített lövegeket, a kibujdosása előtti utolsó hazai éjszakáját itt töltő II. Rákóczi Ferenc mellszobrát és az őt ábrázoló festményt, hitvese, Hesseni Sarolta Amália hercegnő portréját, a sárospataki várkastély híres sub rosa erkélyében álló tanácskozóasztal, magas támlájú, faragott székek és padok másait. A falakon sorakoznak továbbá a várkastélyt uraló Lorántffy Zsuzsanna, az itt elhunyt első magyar költőnő, Petrőczy Kata Szidónia, valamint az úri lakot 1726-tól birtokló gróf Schönborn-család több tagjának az arcképei. Az egyik terem sarkában Szent Miklós-kápolnát alakítottak ki, s XIX. századi bútorokkal is találkozhatunk az egyik helyiségben. S érdekességként kell szólnunk a vastag külső falakban futó, rejtekajtókhoz vezető rejtekutakról, melyek helyiségeket kötnek össze, emellett a földszintről felvezetnek az emeletre, illetve lefutnak a várkastély alól induló, részben már feltárt hosszú alagutakhoz. A műemlék előtt pedig magyar és ukrán nyelvű tábla ismerteti részletesen az erődített főúri lak történetét…

A Borzsa felső folyása mentén áll a négyzet alaprajzú, két földszintes, két egyemeletes sarokbástyával és ugyancsak kétszintes kapubástyával rendelkező dolhai várkastély, melyben jelenleg tüdőszanatórium működik, a falak által közrezárt park pedig még részben őrzi eredeti felosztását. Az utóbbi tíz esztendő alatt, sajnos, nagyon sokat romlott a műemlékegyüttes állaga. A használaton kívül álló kapubástya külső és a park felé néző belső homlokzatán, valamint az emeletes sarokbástyák belső frontjain még látszanak az egykori míves díszítés nyomai, ám hol a festék, hol a mész, hol a vakolat is lehullott az építmények falairól. Csak a használatban lévő földszintes sarokbástyák belső homlokzatai épek, valamint az egyik emeletes sarokbástya park felőli frontjának a földszinti része van szépen lemeszelve, s igen hosszú repedések futnak végig három bástya falain. A földszintes, manzárdtetős kastély parkra néző főhomlokzata rizalittal és pilaszterekkel ékes, még látszik rajta a szép barokk díszítés, ám a falon megkopott a festék, az épület külső homlokzata pedig nagyon rossz állapotban van. A három helyen is újabb keletű kapunyílásokkal áttört lőréses erődfal külső és belső frontjáról részben lehullott a mészréteg és a vakolat, egy helyen pedig le vannak töredezve a téglák. Kár ezért a várkastélyért, mely vidékünk egyik ékessége lehetne, ám ehelyett csendben romladozik.

A Borzsa alsó szakaszánál, a Beregi-hegyek szelíd szépségű vonulata és a folyó között emelkedő magaslat tetején vehetjük szemügyre Kovászó várának csekély omladékait. A dombra vezető földúton haladva alig vehetjük észre a romokat, mivel két újabban emelt épület is eltakarja azokat. Délnyugati sarkán még kivehetők az erősség magjának, a kerek lakótoronynak a maradványai, s követni tudjuk a falak futását is, ám csak néhány helyen magasodnak a falmaradványok a talaj fölé.

Sokkal jobb állapotban vannak a nagyszőlősi Ugocsa-vár romjai, melyeken egy fűszál sem vert gyökeret, az omladék előtt pedig magyar, ukrán és angol nyelvű tábla ismerteti meg a látogatókkal az erősség, valamint a mellette felépült, ám szintén rommá lett ferences rendi kolostor történetét (a városközpontban álló volt ferences rendi kolostor későbbi keletű építmény). A négyszögletes alaprajzú várból két bástya maradt meg a legépebben, de mellettük több falcsonk is található, s mivel a terület gondozott, jól ki lehet venni a falak és az épületek hajdani elrendezését. A város felől ugyancsak szépen látszanak a falmaradványok, melyek alól eltüntették a növényzetet. A Nagyszőlősi Járási Tanács 2007. július 10-én elfogadta a járási műemlékvédelmi programot, melynek köszönhetően sikerült rendezni a várrom területét. 2009-ben pedig elkészült a falak konzerválásának és a vártól északra álló egykori őrtorony romjaira épült, jó ideje tetőzet nélkül árválkodó kápolna restaurálásának a tervdokumentációja. Reméljük, mielőbb kezdetüket veszik a munkálatok.

S bízzunk benne, hogy az Ugocsa-várat követően a közeli királyházai Nyalábvár konzerválására is sor kerül, melyből mára csak két nagyobb falcsonk maradt fenn. A várrom területének egy részét megtisztították a bozóttól, másutt viszont egyelőre még bokrok burjánzanak…

Huszt vára egykor éppolyan hatalmas erősség volt, mint a munkácsi, s még romjaiban is impozáns műemlék. A külső vár kapuja elég romos, falai csak néhol emelkednek a talajszint fölé, a felsővárhoz tartozó kapuvédő bástya viszont elég épen megmaradt, s a felsővárhoz tartozó többi építmény falai is több méteres magasságba tornyosulnak. A terület viszont gondozatlan, szinte mindenütt bozót lepi be. S bár 1988-ban tervezet született a romok konzerválására, a munka elvégzésére nem került sor. Pedig a huszti várrom Ukrajna nemzeti jelentőségű műemlékei között szerepel…