Támadó rovarok, magukra hagyott állampolgárok

A tavaszi esők, majd a kimelegedő idő Kárpátalja jelentős területein eszményi feltételeket teremtettek a szúnyogok elszaporodásához. A vérszívó rovarok pedig nemcsak megkeseríthetik napjainkat és estéinket, de veszélyes betegségeket is terjeszthetnek.

A múlt hétvégén barátaimmal piknikezni mentünk a nagyszőlősi járási Salánk melletti Borzsa-partra, hogy ússzunk egy jót a felüdülést ígérő folyóban, pihenjünk a part fölé boruló fák alatt, a lombok kellemes árnyékában. A víz fölött, illetve az ártéri erdő fái között nagy számban cikázó szúnyogok azonban teljesen ellehetetlenítették a pihenésünket. Bár Jack Russell terrier kutyám is ügyesen kapdosta el a kellemetlenkedő rovarokat, s mi is sűrűn csapkodtuk a ránk szálló, csipdeső kis „szörnyetegeket”, végül már szinte véresre vakartuk magunkat, és belátva, hogy ilyen körülmények között képtelenség pihenni, otthagytuk a Borzsát, és visszatértünk a faluba. Amikor pedig pár napja autóstoppal igyekeztem hazaérni, s a Puskinóról Salánkra vezető, részben erdők között futó úton haladtam, ugyancsak összecsipkedtek a vérszívók, s alig vártam, hogy kiérve a fák közül, magam mögött hagyjam a miniatűr „vámpírokat”.

S nemcsak a folyó-, valamint az állóvizek partjain, illetve az erdőkben, hanem sok helyütt a települések belterületén is támadnak a szúnyogok.

Ugocsa mellett a beregi tájakat is ellepték a rovarok. Beregszászban sem csupán a Vérke környékén, de a kertekben, az udvarokon is töméntelen szúnyog igyekszik szívni a vérünket, s nehéz őket távol tartani a lakások belső tereitől. Az Ung-vidéken ugyancsak rengeteg rovar kínozza az embereket, pláne a Tisza mentén, Csapon és környékén. A múlt hónapban az ukrán–magyar határ túloldalán, Záhonyban szúnyogirtást végeztek, megannyi vérszívó hozzánk „menekült”, megnövelve nálunk a rovarok amúgy is nagy számát. S Munkácson és vidékén is rengeteg szúnyog keseríti meg az emberek mindennapjait. Érdekes viszont, hogy a Felső-Tisza-vidéken nincs szó szúnyoginvázióról. Rahón, Visken, Técsőn és más ottani településeken a Tisza, illetve mellékfolyói partjain és esténként a kertekben sok rovar röpdös ugyan, de nem több, mint más években.

A Nagyszőlős, Beregszász, Munkács és Ungvár környékén élők azonban nincsenek ilyen, viszonylag szerencsés helyzetben. S míg Magyarországon helikopterekről szórják a szúnyogirtó vegyszereket a vizek, erdők fölé, addig Kárpátalján az illetékesek semmilyen intézkedést sem tesznek azért, hogy megszabadítsák az állampolgárokat a rovaroktól. Pedig a szúnyogok nemcsak kellemetlenek, hanem veszélyesek is. Halina Szitnik, a Kárpátaljai Megyei KÖJÁL parazitológusa szerint vidékünkön 25 szúnyogfaj terjeszthet két betegséget, a maláriát, illetve a nyugat-nílusi lázat.

Emellett – mivel a vérszívók nyálmirigye a véralvadásgátló és értágító anyagok mellett viszketést kiváltó vegyületeket is tartalmaz – a nyáluk hatására a csípés helyén bőrelváltozás (kiütés, gyulladás) észlelhető. A viszketést követő vakarózás pedig felsebzi a bőrt, s ennek hatására másodlagos, esetleg elgennyesedő fertőzések következhetnek be.

S mit tehetnek az állam magukra hagyott polgárai a kellemetlen és potenciálisan veszélyes rovarok ellenében? Szúnyoghálókat szerelhetünk fel az ablakainkra, ultrahangot kibocsátó vagy elektromos szúnyogriasztókat telepíthetünk lakásaink helyiségeibe. Folyadék, krém, gél, aeroszol formájában kapható rovarriasztó szereket vásárolhatunk, hogy minél jobban megvédjük magunkat. S csak fohászkodhatunk az égiekhez, hogy ne üsse fel a fejét malária vagy nyugat-nílusi láz a szúnyoginvázió által érintett területeken.