Tíz éves a Kárpátaljai Lelki Elsősegély Telefonszolgálat
Tíz évvel ezelőtt Kárpátalján beindult egy kezdeményezés, mely nagy segítséget jelent azóta is a lelki gondokkal küzdők számára: egy önkéntes csoportnak köszönhetően a bajban lévők a szolgálat telefonszámának tárcsázása által elmondhatják mindazt, ami a szívüket nyomja, segítséget kérhetnek a bajban, ezzel megmenekülve a kétségbeeséstől vagy akár az öngyilkosság gondolatától is. A vonal túlsó végén mindig találtak valakit, aki meghallgatja őket a hét minden napján, a nap minden órájában.
A jubileum alkalmából a szolgálat „Közösségben a segítés útján Kárpátalján” címmel konferenciát szervezett november 8-10. között a jánosi Helikon Hotelben, ahova meghívták a magyarországi kollégákat, barátokat, támogatókat is. Így a péntek délután és, este közös beszélgetéssel, kellemes időtöltéssel telt. Vasárnapra pedig városnézést terveztek a messziről érkezett vendégek számára.
A találkozó hivatalosabb eseményeit a szombati napon tartották meg. A konferencia kilenc órakor köszöntőkkel és áldással kezdődött. Legelőször Béres Attila, Kárpátaljai Lelki Elsősegély Telefonszolgálat vezetője szólalt fel, aki hangsúlyozta, hogy a háborús idők ellenére a szolgálat működése nem állt le, sikeresen működött, fejlődött és mindig volt valaki a vonal végén, aki meghallgatott, aki segített a hívónak erőforrásai megtalálásában. Ráadásul a jubileumi konferenciát is megszervezték.
„Ez a tíz év okot ad a reményre. Van tennivalónk, van hitünk, van közösségünk. Most kell együtt lennünk és erősítenünk egymást, most kell erőt meríteni a megtapasztalt egységből”
– fogalmazta meg.
Fontosnak tartotta mind a hívók, mind az ügyelők esetében az egymáshoz való kapcsolódást.
„A közösségben élő ember nagyobb biztonságban van, ellenállóbb a negatív hatásokkal szemben. Van helye, van tennivalója, van egy hely, ahol számítanak rá. Ennek a hiánya gyakran visszaköszön a telefonálók szavaiból. Ha az embert társak veszik körül, nagyobb eséllyel kerül ki a krízisből”
– hangsúlyozta Béres Attila.
Nagy Szabolcs református lelkész a szívhez szóló szavakat intézett a közösséghez:
„Milyen jó, hogy ott voltatok a vonal végén, amikor valaki azt mondta, hogy nincs reménye és céltalannak látta az életét, amikor egy rossz házasságból, egy nehéz családi körülményből, egy elveszített munkából vagy éppen a háború miatt felfokozódott halálfélelemből telefonált.”
Arra kérte a szolgálat tagjait, hogy a mások megsegítése mellett a saját lelkükre is legyen gondjuk, mert nehéz másokkal foglalkozni, ha saját magukat elhanyagolják.
„Azért kell ezt tennünk, mert felelősök vagyunk magunkért és azért, mert az Isten hatalmas nagy árat fizetett értünk”
– hangsúlyozta.
Hozzátette, hogy rendszeresen imádkoznak a szolgálatért, így biztosítva az imahátteret számukra.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Mohay Gergely, a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős főosztályvezetője.
„Ezek az alkalmak jók arra, hogy megálljunk egy pillanatra, kifújjuk magunkat, feltöltődjünk, magunkra is figyeljünk, reflektáljunk, ránézzünk a munkánkra és egymásra. Másrészt megállhatunk közösen gondolkodni a segítségnyújtás jelentőségén és azon, hogy ebben a különös módon megzavarodott világban aokozta külső kihívások hogyan hatnak a lélekre, az elmére, a kapcsolatokra és hogyan tudunk hatékony, korszerű válaszokat adni ezekre a kihívásokra. Megtiszteltetés olyan emberek között lenni, akik önszántukból, energiájukat és idejüket állítják a fiatalok és idősek lelki épségének szolgálatába. Ez béke– időben sem kis feladat és csodálatraméltó lelki erőről és áldozatkészségről tanúskodik. A segítségnyújtás hatványozódik akkor, ha háborús időben tesszük, amikor nehezített a pálya és az embereknek a saját életkörülményeiket is nehéz fenntartani. Hát még másokon segíteni! Ebben a kihívásokkal teli időszakban felbecsülhetetlenül nagy érték és segítség a szolgálat működése.”
– összegezte.
A résztvevőket Várkonyi László, az Észak-Magyarországi régióvezető is köszöntötte. Elmondta, hogy személyesen most látogatott először Kárpátaljára, de a csoport néhány önkéntesét már korábban megismerhette. Tiszteletét fejezte ki a csoport tagjai előtt, akik a nehéz körülmények közepette a másik emberre tudnak figyelni.
A kezdetekről Török Dénes, Török Orsolya, a Kezünkben a Jövő Alapítvány alapítói és Búza Domonkos, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének tiszteletbeli elnöke mesélt. Kiemelték a szolgálat kialakulásának gondviselésszerűségét és azt, hogy valóban jó alapokra épült. Elmondták, hogy három alkalommal került sor képzésre, hiszen rendszeresen voltak újabb csatlakozni vágyók. ÍIgy mára a szolgálat 17 lelkes önkéntest számlál.
Gogola István, a Kárpátaljai Lelki Elsősegély Telefonszolgálat szupervizora előadásában elsősorban a magyarországi vendégek számára összegezte, hogy miként éli a kárpátaljai ember ma a mindennapjait és a háborús helyzetet.
A II. világháborút párhuzamba állította az orosz-ukrán háborúval, mégpedig olyan téren, hogy milyen hatással voltak az események az emberek lelki világára. Valós statisztikai adatok alapján vázolta, hogy Londonban a bombázások után is a gyerekek ugyanúgy játszottak az utcán, a vásárlók ugyanúgy alkudoztak a piacon és a humor is megmaradt. A pszichiátriák pedig üresek voltak. Következtetésképpen elmondta, hogy a zűrzavar, az erőn felüli nehézségek sokszor a nagy mentális terhelés ellenére sem akadályozzák az embereket abban, hogy folytassák a kiegyensúlyozott életet, sőt ilyen esetekben fokozottabbá válik az önzetlen segítségnyújtás és az összefogás.
„Itt Ukrajnában is az emberi életek ugyanúgy folytatódnak tovább. Megterheltebbek, ez tény. Rászorulnak a jó szóra, de itt Kárpátalján viszonylagos biztonságban vannak. Megterhelve, de csináljuk. Mindenki azt, amihez ért…. „Akad, aki érti mit jelent, hogy a húr csak megfeszülve zeng”- énekli Ákos az Érintő című dalában….A lányaim hegedülnek. Tudom, hogy ha meg vannak engedve a húrok, az nagyon csúnyán szól. Nem mondom, hogy nagyon örülünk a terheknek és hogy örülünk, ha időről időre meg kell feszülni, de ad egy tartást, ad egy magabiztosságot, és ad egy szólamot, egy hangot, ami egy másik ember számára kedves. Nem feszültségeket kívánok mindenkinek, hanem ezt a kitartást, ezeket a hangokat”
– mondta biztatóan.
Dudás Erika, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének elnöke, szakpszichológus „Szervezeti megküzdési stratégiák a közösségben” témában tartott előadást, mely során a résztvevők megismerkedhettek a stresszhelyzetek jellemzőivel, és az ebben az esetekben alkalmazott önismereti gyakorlatokkal, problémamegoldási lehetőségekkel.
Dr. Fábiánné Páger Anna, a Szegedi LESZ szakmai vezetője is egy fontosabb témával érkezett. Előadásában a krízis került előtérbe. Felvázolta a krízis típusait, lefolyását, szakaszait. A jelenlévők megismerhették a krízisben lévő ember jellemzőit és a legfontosabbat: a krízisből való kimenetel lehetőségeit.
A Kárpátaljai Lelki Elsősegély telefonszolgálat a jubileum alkalmával rajzpályázatot hirdetett meg „Ami számomra segítséget jelent. Mi segít nekem a bajban?” címmel. A konferencia jó alkalom volt arra, hogy a rajzokat kiállítsák és kihirdessék a nyerteseket. A zsűri elmondta, hogy az alkotások reményt adnak, hiszen a gyerekek által készített alkotások azt sugallják, hogy a bajban van olyan kapaszkodójuk, amit elővesznek, ami segít nekik és ami biztonságot jelent számukra.
Az ebédszünetben a résztvevők közösen megemlékeztek Búza Domonkos 80. születésnapjáról, így alkalom volt az ünneplésre, a jókívánságokt tolmácsolására. Ezen kívül a kárpátaljai csoport is kapott egy nagy tortát, melyen a tízes gyertya jelezte, hogy már van mire visszatekinteni, van közös történelmük és van mit ünnepelni.
A délután kiscsoportos foglalkozásokkal telt. Az önkéntesek négy féle műhelymunka közül választhattak:
- A tranzakcióanalízis módszer alkalmazása a segítő munka során (Dudás Erika vezetésével)
- Az énerő és az erőforrások mozgósítása (Fábián Margit mentálhigiénés szakember vezetésével)
- Önismereti műhelymunka (Noszky Miklósné pszichológus vezetésével)
- Életközépi megküzdés (Török Orsolya mentálhigiénés szakember vezetésével)
Ezt követően a Kárpátaljai Magyar Filmgyártásért Alapítvány jóvoltából készült Bizonytalanságban bizonytalanul című film bemutatójára került sor, melyet az alkotók közvetlenül a háború kitörése után készítettek. A filmben kárpátaljai magyarok meséltek a háború első napjaiban, heteiben átélt érzéseikről, eseményeikről. A vetítést követően a jelenlévők egy beszélgetés keretében feltehették felmerült kérdéseiket.
Az este egy felemelő eseménnyel zárult, hiszen a kárpátaljai csoport két tagja elismerésben részesült. A szolgálat vezetői köszönetet mondtak nekik az elmúlt tíz évben végzett fáradhatatlan munkájukért és odaadó szolgálatukért.
Fehér Rita