„…történelmünk a saját kincsesládánk” – Szent István királyra emlékeztek Tiszacsomán
Tiszacsomán is ünnepi keretek között emlékeztek meg augusztus 20-án a magyar államalapításról és Szent István királyról.
Az ünnepség a település görögkatolikus templomában – melyben István király ereklyéjét őrzik – szent liturgiával vette kezdetét. A szertartáson a Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület papsága mellett a környező települések zarándokai vettek részt. A liturgián Dobos András, a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora szólt a jelenlévőkhöz. Szentbeszédében a Jó Pásztor példabeszédéből kiindulva tanított:
„…A Jó Pásztor az, aki nem félti az életét, hanem előttünk megy a veszélyben… A Jó Pásztor Jézus, Ő az, aki minden veszélyben előttünk jár, nincs olyan kísértés, nincs olyan rossz és nincs olyan fájdalom, amiben Ő ne járt volna előttünk, és amit ne viselt volna el értünk, még a halál völgyén is átment, hogy tudassa velünk: nem kell félnünk, mert a halál völgyén túl is van élet.
Szent István királyunk, akit ma ünneplünk, meglátta ezt az ajtót, a juhok ajtaját, és tetszett neki. Elhatározta, hogy átmegy rajta. Látott ő fiatal korában sok pogány szentélyt, sok sámánt és pogány papot, akik magukról azt hirdették, hogy ők a közvetítők, csak rajtuk keresztül lehet áldozatot bemutatni és az istenséget megközelíteni.
S amikor Szent István királyunk megismerte Jézust, az igazi ajtót, akkor megértette és elhitte, hogy egyedül Jézus a közvetítő, nincs szükségünk másra. Ő általa olyan közel jutunk az Istenhez, mint semelyik más vallásban. Semelyik más vallásban nem tudjuk Isten Atyánknak szólítani olyan őszintén és gyermeki módon, mint ahogy mi, keresztények tesszük. És bár tudta Szent István, hogy mindenütt megszólíthatja Istent, és Atyjának nevezheti, mégis templomokat építtetett. Azt is tudta, hogy a keresztény vallás még többet ad, mint csak azt, hogy imádkozzunk. Mert tudta, hogy ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Úr Jézus nevében, ott az Úr maga meg is jelenik köztük. Nemcsak meghallgatja az imáikat, hanem ott is van köztük.
Szent István megismerte a Jó Pásztort, és megszerette, mert megértette azt, hogy ha jó király akar lenni, akkor neki is utánoznia kell a Jó Pásztort. Nem azért lett király, hogy neki magának jól menjen a dolga, és a juhokat sem küldheti a halálba. Nem kezelhet könnyedén háborúkat, ahogy elődei tették, hanem békét kell adnia ennek a népnek mint Jó Pásztor. […] István király egy egész népet vezetett szent nyájként, megkeresztelt, megvilágosodott nyájként Istenhez. Úgy viselkedett, mint egy igazi pap, egy igazi főpap. […] Szent István királyt gyakran ábrázolják bottal a kezében. Az egyik kezével erre a botra mintha rátámaszkodna, a másik kezével pedig felmutatja a keresztet, amelyben a bot végződik. Ha mások látják, hogy a mi életünkben a kereszt egyben a mi hitünk és támaszunk is, nemcsak valamilyen dísz, ami a templomokat ékesíti, hanem látják rajtuk, hogy a legnehezebb helyzetekben ez az a hit az, ami erőt ad nekünk, s hogy mi a keresztre támaszkodunk, akkor ezzel együtt nekik fel is mutatjuk a keresztet. Adja Isten, hogy mindannyian hitünkre támaszkodva a nehézségek közepette minél több embernek tudjuk felmutatni a keresztet mint életünk egyetlen biztos és szilárd alapját!”
A szent liturgia végén hagyományosan megszentelték és szétosztották az új kenyeret, majd a tiszacsomai közösség szeretetlakomával vendégelte meg a jelenlévőket.
A továbbiakban a tiszacsomai Honfoglalási Emlékparban, Szent István király szobra és a honfoglalási emlékmű előtt folytatódott az augusztus 20-i megemlékezés.
Az ünnepségen résztvevő egyházi és világi méltóságokat, valamint az egybegyűlteket Gyebnár István, Magyarországi Beregszászi Konzulátusának konzulja köszöntötte: „…Nekünk, magyaroknak bőven akadnak a történelmünkben olyan időszakok, amelyekre büszkék lehetünk. Ilyen korszak az államalapítás időszaka is, amikor véglegesen eldőlt, hogy sok más néphez hasonlóan nem tűnünk el nyomtalanul a történelem süllyesztőjében, hanem sikerül megkapaszkodni itt a Kárpát-medencében, és saját jogon bekerülni az európai népek nagy családjába. A Magyar Állam megalapítása, kiépítése, megszilárdítása és európai integrálása, ami hatalmas teljesítmény, István király nevéhez fűződik. István király kemény harcos küzdelmet vívott saját népével is. Követte apját, nyugat felé fordult, és megnyitotta az ország kapuit a kereszténység előtt. A történelem pedig beigazolta, hogy bármilyen fájdalmas is volt, sikerre vezette a népét. A Kárpátalján élő magyar emberek tudják, hogy a történelmünk a saját kincsesládánk. Ennek a kincsnek pedig a legértékesebb darabja a szépséges táj, az itt termett búzából készült kenyér. Nem véletlen, hogy ezen a napon államalapító Szent István király ünnepén új, friss, ropogós magyar kenyeret áldunk meg, majd szelünk fel és bő adakozással osztjuk meg honfitársainkkal. Augusztus 20. a múltunkra újra és újra emlékeztető, a jövőnket évről évre reménnyel megtöltő ünnep, amikor a magyar nemzet magától értetődő összetartozását megélhetjük.”
Ezt követően Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke szólt a jelenlévőkhöz. Kiemelte: „Szent István király tudta, hogy az öntörvényű magyaroknak törvényekre, törvénytiszteletre és Isten kegyelmére, a keresztény hit elfogadására van szüksége, ha fenn akar maradni. Minden felelősen gondolkodó magyar ember tudja, hogy a mi hazánkat kard szerezte, de kereszt tartotta meg immár több mint ezer éve.”
A köszöntők után Dobos András atya megáldotta a jelenlévőket, majd megkoszorúzták Szent István szobrát.
A továbbiakban kulturális előadással folytatódott a megemlékezés.
A sárosoroszi Hangraforgó citeraegyüttes előadásában dunántúli népdalokat hallhatunk. Felkészítő tanár Gáti Gyöngyi volt.
Juhászné Bérces Anikó Fohász Szent István királyhoz című versét a tiszacsomai Balega Beatrix szavalta el. Ezután Szatmári táncokat láthattunk a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport előadásában. Felkészítő tanáruk Reskó Papp Angéla volt. Végezetül a sárosoroszi Tehetséggondozó Műhely énekegyüttese adott elő megzenésített verseket tanárukkal, Gáti Gyöngyivel.
Az ünnepségen résztvevőket a KMKSZ ebéddel vendégelte meg az emlékpark szomszédságában működő látogatóközpontban.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma