Ukrajnában járt az Európa Tanács delegációja

Tiszteletét tette Ukrajnában az Európai Tanács delegációja. A látogatás célja a Kisebbségvédelmi Keretegyezményben vállalt kötelezettségek teljesítésének vizsgálata volt. Az országot valószínűleg nem sorolják a „best practices” kategóriába.

Január végén járt Ukrajnában a Reiner Hoffman német parlamenti képviselő bizottsági elnök vezette delegáció. A nemzetiségi ügyekért illetékes vezetők, szakértők és az egyes nemzetiségi közösségek képviselőivel Kijevben, illetve az ország több régiójában folytattak megbeszéléseket és hallgatták meg beszámolóikat. A 2012 márciusára ígért beszámoló a Kisebbségi Keretegyezményben vállalt kötelezettségek teljesítéséről várhatóan nem a jó tanulók közé fogja Ukrajnát sorolni.

Önfenntartás vagy sorvadás

Az MTI tudósítása szerint Lembergben Szarvas Gábor tájékoztatta a küldöttséget az ottani, mintegy 150 fős magyar közösség sorsáról. A Lembergi Magyar Kulturális Szövetség vezetője – elmondása alapján – nem győzte hangsúlyozni az állami és önkormányzati támogatás hiányát és ezt a kulturális és nemzeti közösség létének fő veszélyforrásaként bemutatni.

A kárpátaljai magyar közösség problémáiról Kijevben Tóth Mihály az UMDSZ tiszteletbeli elnöke tájékoztatta az Európa Tanács (ET) szakértőit. Ő két fő tényezőben fogalmazta meg a kisebbségek érdekeinek sérülését: először is megszűnt az az állami bizottság, ami biztosította a nemzetiségek és a kormány közötti párbeszédet; másodszor pedig az egyre növekvő magyar-ellenesség is komoly feszültséget okoz. A ’90-es évek elején még szinte természetesnek tartott autonómiatörekvés mára a szeparatizmus jelképe lett, aminek keretében állandóvá váltak a sajtó kisebbségek elleni kirohanásai vagy éppen az emlékművek meggyalázása.

Agresszív szomszédságpolitika

Keleti szomszédunk sajtóorgánumai ugyanis egyre többet cikkeznek az agresszív budapesti külpolitikáról, amely nem ódzkodik beleavatkozni a szomszédos országok belügyeibe. Ukrajna esetében a kettős állampolgárság megadása és a magyar közösség autonómiájának támogatása izzította fel a vitákat. Volodimir Feszenko ukrán politológus érthetetlennek találta, hogy az elmúlt 18 év baráti viszonya után a 2011 decemberében ülésező ukrán-magyar vegyesbizottság először nem írta alá a szokásos jegyzőkönyveket.

Egyetértés a két fél között azért nem született, mivel a magyar fél ragaszkodott egy autonóm Tisza-melléki járás, valamint egy magyar többségű választókerület létrehozásához. Míg ezt az ukránok a saját nemzetállamukra irányuló durva nyomásgyakorlásként értékelték, a magyar partnernek az UMDSZ-től megvont kedvezményes vízumadási jogot rótták fel. (Igaz, ez leginkább a jelenleg regnáló ukrajnai vezetés és az UMDSZ kapcsolatáról árulkodik.)

Mindez a Tóth Mihály által is hangsúlyozott problémára utal: Ukrajnában ma a magyar közösség kulturális autonómiája vagy esetleges parlamenti képviseletének biztosítása maga után vonná a többi nemzetiség hasonló jogainak követelését is. Ez pedig szeparatizmushoz és az ország szétszakadásához vezetne. Az elgondolás aktualitásáról és megalapozottságáról felesleges itt vitát nyitni.

Panaszok több szólamban

Az ET küldöttségének az orosz mellett a gagauz, a román és a roma közösség képviselői is beszámoltak saját közösségeik veszélyeztetett helyzetéről. A mintegy 100 ezer ukrajnai gagauz népcsoport fiataljai számára a tankönyveket adományokból nyomtatják, miközben nincsen középiskolájuk, ahol anyanyelvükön tanulhatnának, de még csak írott sajtójuk sem.

Az Ukrajna népességének mintegy egyötödét kitevő orosz anyanyelvű közösség is számos problémának adott hangot: míg 1990-ben még 4812 olyan középiskola működött, ahol valamely kisebbség nyelvén folyt az oktatás, 2010-ben már csak 1323 működött az országban. Hasonlóan drasztiusan csökkent a nemzetiségek nyelvén (is) oktató általános iskolák száma, noha az ukrán alkotmány 53. cikke szerint a nemzeti kisebbségeknek joguk van saját nyelvükön megkezdeni tanulmányaikat.

A delegáció látogatásával egy időben emelte fel szavát Viorel Badea román szenátor Strasbourgban az ukrajnai román kisebbség érdekeinek védelmében. A többi kisebbséghez hasonlóan ő is a média, az igazságszolgáltatás és közigazgatás, valamint az oktatás terén folyó diszkriminációt kifogásolta. ,,Míg Románia az elmúlt 20 évben sikeresen kifejlesztette az az intézményrendszert, ahol nemzeti kisebbségek parlamenti képviselethez is juthatnak”, Ukrajnának számos leckét kellene vennie ezen a téren.

Míg keleti szomszédunk ténylegesen tanúsít némi türelmet a nyugati felén élő kisebbségek törekvéseivel szemben, legyen az a kettős állampolgárság vagy választókerületi igény, az ország keleti felében élő nagyszámú orosz közösség komoly fejtörést okoz az országnak. Amennyiben túl sokat engednek a nemzetiségieknek, ugyanazt megkapják az oroszok is, és az ukrán nyelv visszaszorulhat abba a másodlagos szerepbe, amiben a szovjet regnálás alatt volt.

Forrás: kitekinto.hu