A hatalom árnyékában

Új kormányzót neveztek ki a megye élére. Ismét. A korábban megbízott tisztviselők nem sok vizet zavartak a mindennapokban. Kicsit olyan, mintha Hennagyij Moszkal óta nem lett volna vezetője a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatalnak (ODA).

Olekszij Petrovtól hatékony költségvetési gazdálkodást, a decentralizációs folyamat teljeskörű végrehajtását és a régió gazdasági fellendítését várják – hangzott el a politikus április 23-i beiktatásakor, melyet maga az ukrán miniszter vezényelt.

No de mit várhatunk mi, kárpátaljai lakosok a kormányzótól?

Nem ad okot derűlátásra a tény, miszerint a volt hírszerzési vezetőnek nincs semmilyen tapasztalata a megyével kapcsolatban. Nem csökkenti a felvetődő kételyeket az sem, hogy Petrov abban az időszakban állt magas beosztásban a hárombetűs szervnél, amikor tetőfokára hágtak a kárpátaljai magyarsággal szembeni vegzálások.

A kisebbségi kérdésről egyelőre nem szól a fáma. Ahogy Volodimir Zelenszkij egy héttel korábbi látogatásakor, úgy az ukrán miniszter érkezésekor sem került terítékre a kérdés, és nem volt erre vonatkozó kijelentése a kormányzónak sem.

Amiben biztosak lehetünk, hogy a hatalom iránti hűsége és lojalitása megkérdőjelezhetetlen. Aligha láthatunk moszkali ajtócsapkodásokat, kifakadásokat, vagy hallhatunk tőle a törvényhozással szembeni replikákat. De mi az, amit az ukrán vezetés kíván?

Egy éve iktatták be hivatalába a regnáló államfőt. Néhány remek színészi felszólaláson kívül semmit nem látunk az emberközpontú, a népért valóban tenni akaró „biciklis elnökből”. Persze tudtuk, hogy nem elevenedhet meg teljes valójában a Nép Szolgája a mozivászonról, de bizalmat szavaztunk neki, szurkoltunk érte a választásokat megelőző nyilvános vitákon. Mégis ott vagyunk, ahol a part szakad: a Porosenko-érát idéző, a kisebbségi jogokat sértő törvények és a párbeszéd teljes hiánya jellemzi az elmúlt időszakot.

Nem látunk konkrét célokat, vezető személyiségeket Volodimir Zelenszkij holdudvarában sem, csak a stafétabotot átvevő, majd dolgavégezetlenül tovább hajító minisztereket.

Azt még nem tudhatjuk, hogy tiszavirágéletű lesz-e Olekszij Petrov irányítása. Arról is csak találgathatunk, hogy egyáltalán hajlandó lesz-e tudomást venni a térségben élő nemzetiségekről, vagy a folyamatban lévő csöndes ukránosítást preferálja majd. A kormány megnevezett elvárásai és saját kimondott céljai – a megye turisztikai és gazdasági fellendítése − az egészségügyi, gazdasági, infrastrukturális állapotokat figyelembe véve önmagában szélmalomharcnak tűnnek. Mindenesetre mi szurkolunk a lehetetlennek tűnő küldetés megvalósításához.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma