A homoszexuális „házasság” ellenzése nem vallásos, hanem racionális

Emellett érvel az amerikai keresztény First Things folyóirat honlapján Leroy Huizenga, aki rámutat: hibás az a keresztény hozzáállás, amely csak a Szentírás betűjével hajlandó érvelni.

Mint a szerző írja: az azonos neműek „házasságának” ellenzésekor a legtöbb keresztény csak a Szentírást szokta idézni, és arra hivatkozik, hogy a házasság Istentől rendelt intézmény, s mint ilyen, férfi és nő szövetsége. Ez ugyan igaz, de a szekuláris közbeszédben nem túl meggyőző érv. Viszont a legtöbb keresztény és a szekuláris közélet is úgy gondolja, az azonos neműek egybekelésének ellenzése pusztán vallásos vélemény, érvek nélkül. „Mert Isten azt mondta.”
Ez a vélemény azonban ma marginalizálódik, ahogy elválasztják a hitet és az észt. Mindez – állítja Huizenga – William Ockham (a képen) nominalizmusáig és voluntarista teológiájáig vezethető vissza, aki Isten cselekedeteit önkényes akaratnak tekintette (a középkorban nagy vita ment arról, hogy Isten akarata potestas ordinada – rendezett, kiszámítható akarat –, vagy potestas absoluta – abszolút, önkényes akarat; nem nehéz ezeket lefordítani az állami berendezkedésekre).

A szerző rámutat: Ockhamot nem hiába nem avatták szentté. A keresztény hagyomány ugyanis ésszerű cselekvőnek tartja Istent. Eszerint – amint arra II. János Pál is felhívta a figyelmet Fides et ratio című enciklikájában – hit és ész kiegészíti egymást, nem pedig ellentétes egymással. Huizenga leszögezi: nincs nagyobb védelmezője az ésszerű érvelésnek ma, mint a Katolikus Egyház. Emellett kérdés, elég észérv-e az azonos neműek „házassága” mellett az, hogy ha mind a ketten akarják, ez a vágyuk, és beleegyeznek, akkor miért ne.

Emellett rámutat: a házasság már az állam és egyház színre lépése előtt is létezett. Így aztán egyiknek sincs joga megváltoztatni annak természetét. Megvédeni és szabályozni azonban van joguk, minthogy a hagyományos házasság a közjó szolgálatában áll.

Forrás: magyarkurir.hu