A pótlólagos gyermeknevelési kiadások megítéléséről

„Volt férjem fizet ugyan tartásdíjat közös kislányunk után, ám ez nem egy jelentős összeg. Fizetésének egy tekintélyes részét borítékban kapja a munkaadójától, amit, ugye, nem lehet bizonyítani. Közölte, hogy ne is számítsak több pénzre, mint amennyi a hivatalos keresete után megillet bennünket. Ugyanakkor a zeneiskolában, ahová a kislányt beírattam, azt mondják, a gyerek tehetséges, érdemes volna különórákra járatni egy ismert zenészhez. Erre azonban sem az én, sem a szüleim jövedelméből nem futja. Hallottam arról, hogy az apától követelni lehet a gyermek nevelésével kapcsolatos pótlólagos kiadások megtérítését. Van erre lehetőség a mi esetünkben is? Ha igen, mit kell tennem, hogy a lányom különórákra járhasson?”

– Valóban, a Családi törvénykönyv 185. cikkelye értelmében a szülőnek kötelessége részt vállalni a gyermeke eltartásával kapcsolatban pótlólagosan, tehát a tartásdíjon túl felmerülő kiadásokból, amennyiben ezt a gyermek képességeinek kibontakoztatása, betegsége vagy egyéb körülmény indokolttá teszi. Ilyen pótlólagos kiadásnak minősülhet adott esetben a külön­órák finanszírozása is.

Amennyiben a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő, esetünkben az apa nem hajlandó önként vállalni a gyermeke nevelésével kapcsolatos további kiadásokat, a pótlólagos kiadások fizetéséről és azok konkrét összegéről a bíróság hivatott dönteni a másik, tehát a gyermeket nevelő szülő keresete nyomán. Ilyenkor a bíró köteles mérlegelni minden, az eset szempontjából jelentőséggel bíró körülményt, beleértve a férj anyagi helyzetét is. A gyakorlatban a bíróság általában rutinszerűen kötelezi a tartásdíjat fizető szülőt, hogy fizesse meg a gyermeket nevelő szülő pótlólagos kiadásainak a felét, amennyiben az bizonyítani tudja ezeknek a kiadásoknak a szükségességét, indokoltságát, illetve a felmerülő kiadásokat dokumentumokkal is alá tudja támasztani.

A pótlólagos kiadásokat meg lehet fizetni előre, de utólag, tehát a pénz felhasználását követően is törleszthet az erre kötelezett szülő. A fizetés módja sokban függ a bemutatott igazolásoktól, számláktól, csekkektől, egyéb dokumentumoktól. A fizetés a körülményektől függően történhet egy összegben, részletekben, vagy folyamatosan (a gyermek nagykorúságáig).

A pótlólagos kiadások finanszírozását-törlesztését célzó bírósági eljárás azzal kezdődik, hogy a gyermeket nevelő szülő keresetet nyújt be a bíróságon. A kereseti kérvényhez feltétlenül mellékelni szükséges a követelést alátámasztó bizonyítékokat, dokumentumokat. Amennyiben a felperes nem juthat hozzá a bizonyítékként használható dokumentumokhoz önállóan, mód van arra, hogy a bíróság kérje ki azokat. Ehhez azonban a felperesnek kérvényeznie kell a bíróságon a bizonyítékok biztosítását. Megjegyzendő, hogy az alperesnek is jogában áll kezdeményezni dokumentumok kiadását. Az utóbbinak ez főként olyan esetekben állhat érdekében, amikor nem ért egyet a felperes vele szemben megfogalmazott követelésével, annak mértékével, vagy megalapozatlanoknak tartja azokat.

A hiedelemmel ellentétben, a pótlólagos kiadásokkal kapcsolatos keresetet nemcsak a tartásdíj megállapítására vonatkozó keresettel együtt lehet benyújtani, hanem indokolt esetben önálló eljárás keretében is, hiszen előfordulhat, hogy a pótlólagos kiadások később merülnek fel. Például, amikor a közös gyermek iskolába megy, felvetődhet az igény, hogy az iskola mellett az uszodát vagy a szakkört is látogassa, vagy – mint esetünkben – különórára járjon. Ugyancsak bármikor előfordulhat, hogy a gyermek megbetegszik, baleset éri, fejlődési rendellenességek lépnek fel, amelyek kezelése pótlólagos kiadásokkal jár.

A tartásdíjfizetés megállapításával ellentétben a pótlólagos kiadások megítélése ügyében távolról sem mindig dönt pozitívan a bíróság. A gyakorlatban a másik szülő pótlólagos hozzájárulásának megítélését kezdeményező fél sokszor képtelen kielégítően bizonyítani igénye jogosságát, illetve nem tudja megfelelően indokolni, hogy miért éppen az adott összeg megítélését kéri. Például a tehetség fokáról nem lehet igazolást szerezni az iskolában, de az is megtörténhet, hogy a zenetanár nem tud számlát adni a különóra tandíjáról. Sokszor előfordul, hogy a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőnek nincs bejelentett munkahelye, esetleg bére egy részét „borítékban” kapja, azaz nem bizonyítható, hogy rendelkezik a pótlólagos kiadások megfizetéséhez szükséges jövedelemmel vagy tulajdonnal. Ilyenkor a bíróság rendszerint elutasítja a gyermeket nevelő szülő keresetét.

A pótlólagos hozzájárulás megszerzésének, a bírósági eljárás sikerének érdekében a gyermeket nevelő szülőnek ezért előbb célszerű objektíven felmérni a másik szülő anyagi helyzetét, illetve annak esélyét, hogy önként beleegyezik a nevelési költségek pótlólagos finanszírozásába. Ha például az apa munkanélküli, esetleg feketemunkát végez, az anyának nem célszerű arra számítani, hogy felvállalja a kiadások felének finanszírozását bírósági kereset hatására. Nagyobb az esély a sikerre, ha a szülők peren kívül igyekeznek megállapodni a pénzügyi kérdésekről, vagy – per esetén – a gyermeket nevelő szülő az ötvenszázalékosnál kisebb arányú hozzájárulás megtérítését kéri a bíróságtól, szemléltetve ezáltal, hogy tekintettel van a másik szülő anyagi helyzetére is.

Érdemes figyelembe venni, hogy a pótlólagos kiadások összegét mindig egy konkrét összegben állapítják meg. Az ilyen eljárásokban nem alkalmazzák azt a módszert, hogy a fizetendő összeget a kereset egy bizonyos százalékában vagy hányadában állapítják meg, ahogyan a tartásdíj megállapításakor szokás.

hk