A történelmi esély természete

Az ukrán társadalom problémáit senki sem oldhatja meg az ukránokon kívül – így foglalhatnánk össze Olekszandr Bobik minap, a pravda.com.ua internetes portálon megjelent esszéjének mondandóját. E helyenként szarkasztikus, máskor ironikus eszmefuttatás főbb gondolatait ajánljuk az alábbiakban olvasóink figyelmébe.

A világmindenség egységesen szervezett rendszert alkot, amelyben minden alegységnek megvan a maga objektív szerepe. Az egység szempontjából egész létezése genetikai tulajdonságainak és az objektív történelmi feltételek együtthatásának optimuma.

Ez a megközelítés megegyezik azon bibliai tézissel, mely szerint minden hatalom az Úrtól származik. A tézist az alábbi, meglehetősen tipikus példával illusztrálhatjuk. Képzeljünk el egy fiatal, szimpatikus és rátermett, a végtelenségig őszinte és naiv falusi lányt, aki egy nyári reggelen hatalmas ambícióival a nagyvárosban találja magát. Mindjárt az állomáson szóba elegyedik vele egy csodás külföldi autón érkező strici, aki percek alatt meggyőzi arról, hogy ő a legszebb, a legokosabb lány, s az ilyeneknek az a sorsuk, hogy palotákban lakjanak, limuzinon közlekedjenek. A stricivel való rövid érintkezést követően az olcsó szállásokon azután a lány egykettőre elveszíti szüzességét, pénzét és optimizmusát, ahogy mondani szokták, teljesen lenullázza magát.

További sorsa attól függ, melyiket választja a számára a városban kínálkozó három lehetőség közül: piaci eladó, körúti prostituált vagy diák lesz valamelyik hiányszakon. Ha azt hiszi, hogy ő a csúcs minden tekintetben, a férfiak pedig állatok, akkor szinte bizonyosan a prostituált karrierjét választja, s további pályája könnyen megjósolható. Amennyiben az a meggyőződése, hogy az életben a legfontosabb pénzt keresni és „emberi módon” élni, akkor az a legvalószínűbb, hogy beáll eladónak, s idővel, ha kitanulja felebarátai becsapásának művészetét, vehet magának lakást, autót, egyebet. De az élete mindvégig a pénz körül forog majd. Amennyiben csalódásai nem ingatják meg hitét a valódi emberi ideálokban, úgy a legnehezebb, de egyben a legperspektivikusabb utat választja: tanulni fog, elsajátítja szeretett szakmáját, kibontakoztatja tehetségét, s egyszer majd része lehet a családi boldogságban, elismerésben, lelki harmóniában. Azonban semmilyen körülmények között nem érvényesülhet azokon a területeken e lány, amelyek iránt nincs társadalmi igény, sem azokban a szakmákban, amelyekhez semmi tehetsége.

A jelenkori Ukrajnának nagyon sok lehetősége van a fejlődésre. Valóságos perspektíva azonban csupán néhány akad, amelyekből kiemelhető a négy legfontosabb.

1. Európai integráció. A genetika és a mentalitás arról tanúskodnak, hogy az ukránok és az európaiak között ugyanolyan kevés a rokon vonás, mint a kínaiak és a hinduk között. A pragmatikus európaiak szemszögéből csak akkor van szükségük bármire, ha abból valami haszon húzható. Ebből a körülményből meghatározható Ukrajna történelmi helye „az európai népek családjában” a nyersanyag, a munkaerő és a szabad terület forrásaként.

2. „Visszatérés a testvéri népek családjába”. Két, három, esetleg öt egykori szovjet köztársaság egyesülhet holmi „megújult Szövetségben”, azonban egy efféle egyesülésnek az előnyei leginkább csak hipotetikusak. A közös múltú, többé-kevésbé azonos problémákkal küzdő, degradálódó népek semmi alapvetően újat nem képesek létrehozni. Visszatérni sem lehetséges ahhoz, ami elmúlt. Oroszország már rég sokkal inkább hasonlít egy, az etnikai konfliktusok fekélyeitől és parazitáitól hemzsegő kivénhedt rozmárra, sem mint rettegett medvére. Ugyanakkor, mint minden öregfiúnak, az ambíciói változatlanok: bár semmi jelentőset nem ajánlhat, az igényei változatlanok maradtak.

Bár Oroszország gyenge, Ukrajna mostani állapotában még kisebb potenciállal bír. Ezért bármilyen szövetség Moszkvával óhatatlanul a szegény rokon helyzetébe kényszeríti, csak most már a területi egység garanciája, s a jövőbe vetett hit nélkül.

3. A „többvektorúság” – ahogyan Kucsma idején emlegették. A jelenlegi ukrán állam nem az ukránok számára, nem ukránok által, s nem ukrán mentális alapokon lett létrehozva. A bázisát képező piacgazdasági demokrácia semmiképpen sem tekinthető természetesnek az ukrán genotípus számára. Csupán egyetlen adat ennek igazolására: egy közvéleménykutatás eredményei szerint a fiatal ukránok közel fele az első adandó alkalommal kész elhagyni „piaci” hazáját.

Hogy a társadalmi modell nem felel meg a nemzeti típusnak, az elsősorban abban mutatkozik meg, hogy az ország nem önálló. Külső energiaforrás nélkül az ilyen rendszer gyorsan széthullik. Amennyiben tehát továbbra is úgy élünk, mint eddig, igen hamar tanúi lehetünk a végső hanyatlásnak, amint elenyészik a független ukrán állam reménye. A vendégmunkások sokmilliárdnyi pénze, „az átkozott kommunista múlt” örökségének kiárusítása és a külföldi hitelek nélkül ez az állam nemigen húzta volna még a 2008-as válságig sem. A mai Ukrajna létezésének logikája nem más, mint hogy folytatódik a szovjet birodalom bomlási folyamata, egyre kisebb összetevőkre. Ukrajna geopolitikai elhelyezkedése – az európai, az iszlám és a pravoszláv civilizációk határán – nem hagy kétséget afelől, hogy előbb-utóbb szemet vetnek e területre.

4. „Valami alapvetően új”. A fogyasztás fokozására irányuló társadalmi modell minden potenciálját kimerítette. Másrészt, az emberi civilizáció létezésének objektív értelme nem a fogyasztás fokozása, hanem a lehető leghosszabb, alkotó élet elérése. Ezért a jövő társadalmának célja úgy fogalmazható meg, mint a szabad és aktív élet elérhető maximális hosszának biztosítása az anyagi források minimális felhasználása mellett. Ez egy új civilizációs paradigmára való áttérést jelent, s a társadalmi-gazdasági modellezés alapjainak megváltoztatását követeli meg.

A várható átlagos élettartam vonatkozásában a kapitalizmus bástyája, az USA és a Szabadság Szigete, a szocialista Kuba nagyságrendileg ugyanott, 78 év körül jár, ugyanakkor a GDP tekintetében az utóbbi, amely valahol Ukrajnával van egy szinten, lényegesen lemaradt Amerikától. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államok fogyasztási szokásai mellett a Föld legfeljebb egymilliárd embert lenne képes eltartani, míg a kubai modell elegendő teret biztosít az embernek és a természetnek egyaránt, levonhatjuk a következtetést, hogy a jövő társadalmi-gazdasági modellje a szocializmus szociális vívmányainak, s a vezető kapitalista országok tudományos-műszaki eredményeinek egyesítéséből születhet meg. Ha az ukránoknak sikerülne létrehoznia egy ilyen modellt, úgy vezető helyük a világ haladó társadalmai között legalábbis az elkövetkező évszázadra biztosított volna.

A negyedik variáns azonban pillanatnyilag utópisztikusnak tűnik, bár az utópia nem más, mint olyan társadalmi eszme, amelynek megvalósítására nem akad megfelelő minőségű ember. Tény, hogy napjainkban Ukrajna polgárainak mintegy 80 százaléka, akiknek a többsége nem is élt a Szovjetunió idején, tehát nem ismerheti az akkori tradíciókat, makacsul képtelennek mutatkozik az emberhez méltó életre a kapitalista valóságban. De a fennmaradó 20 százalék nagyobb része sem a becsületes üzlethez való tehetségének köszönheti többé-kevésbé stabil anyagi helyzetét.

Ebből a szempontból a piacgazdaságon nyugvó, demokrácián alapuló civilizált társadalom Ukrajnában legalább akkora utópiának tűnik, mint Marx kommunizmusa. De míg az utóbbi bevezetésekor az ukránok tömegesen tiltakoztak, addig az erkölcs és az emberi méltóság példa nélküli eltiprása a mai „piacos” hatalom részéről nem vált ki adekvát reakciókat a társadalomból. Ez csak egyet jelenthet: az ukránok mint etnosz elvesztették az érdekeltségüket a politikai struktúrák létrehozásában, s az erre való képességüket is, minek következtében társadalmi alkotóképességük nem képes felülemelkedni a táplálkozási és szaporodási érdekeken.

Ez azonban sem nem furcsa, sem nem természetellenes. Gumiljov a nemzetléleknek ezt az állapotát az etnogenezis végső fázisaként írja le, amelyet egyfajta „maradványlét” követ. Előbb-utóbb minden nép ide jut. De míg egyes „maradványok” a dzsungelben rohangálva kimázolt ábrázatukkal rémisztgetik az ellenséget, mások – bizonyos feltételek teljesülése esetén – újabb etnoszok és civilizációs ugrások bölcsői lesznek. Persze csak akkor, ha találnak magukban erőt egy minőségileg magasabb szintű társadalom létrehozására; olyan társadaloméra, amely kortársaik számára utópiának tűnik.

hk

Kárpátalja