Amiért ma ismét a magyar iskolát választanám
Amikor 1979-ben iskolába mentem, szüleimet megpróbálták rábeszélni, hogy orosz tannyelvűbe írassanak. Ám én mégis magyar tannyelvűbe jártam. Azóta sikeresen leérettségiztem, befejeztem az egyetemet, tudományos fokozatot szereztem, jó munkahelyem van, ahol szeretek dolgozni. Közben megtanultam oroszul és ukránul is.
Szüleim azért döntöttek a magyar iskola mellett, mert tudták: a magyar nyelv és a magyar iskola nem gátja a boldogulásnak.
Azt talán nem tudták, de sejtették, hogy ha a magyar családi környezetből ukrán vagy orosz közegbe kerültem volna, kezdetben semmit se értettem volna abból, ami körülöttem történik. Így mindenképpen lemaradtam volna azokhoz a kortársaimhoz képest, akik anyanyelvükön tanulnak.
Édesanyám és édesapám arra is ráérzett, hogy a nem magyar tannyelvű iskolában nem hallhattam volna arról, mi volt a honfoglalás, s minek látogat annyi magyar turista Vereckére; ha nem magyar iskolába jártam volna, valószínűleg nem érteném, miért könnyezik meg sokan a Himnuszt; nem tudnám, ki volt Rákóczi, Kossuth; mit írt Petőfi, Ady vagy József Attila. A nem magyar tannyelvű iskolában ugyanis nem alakulhatnak ki a nemzeti azonosságtudatot és kultúrát meghatározó közösségi gyökerek, és a nem anyanyelvén tanulóra – kezdetben mindenképp – sikertelenség vár.
dr. Csernicskó István
nyelvész
Alma Mater Civil Kezdeményezés