Beregszászi Bethlen-kastély: egy leállított szavazás margójára
Szerkesztőségünk – ahogyan Beregszász és Kárpátalja lakossága is – kiemelt figyelemmel kísérte a beregszászi Bethlen-kastély sorsáról elindított online véleménynyilvánítást. Azonban, mindenki meglepődésére (vagy talán nem is lepődtünk meg annyira?) a szavazást váratlanul törölték elindítói, de erről egy kicsit később. Előbb az előzmények.
Az egykoron a Beregszászi Szakszolgáltatási Líceumnak és Beregvidéki Múzeumnak helyet adó épület az utóbbi időben olyannyira leromlott, hogy a lepotyogó téglák és vakolat miatt le kellett zárni a kastély falai alatt húzódó járdát. A patinás, 17. századi épület ugyanis két évtizede szinte üresen áll, miután a líceumot összevonták a Munkácsi úti egykori ruhaipari iskolával és annak az épületébe költöztették ki. Az épület tulajdonjoga sokáig a kijevi minisztériumhoz tartozott, de néhány évvel ezelőtt a Kárpátaljai Megyei Tanács tulajdonába került. Az épület státusza szerint országos jelentőségű műemlék és oktatási célokat szolgáló intézmény, s az épület rendeltetését a hatályos törvények szerint nem lehet módosítani, sem eladni. Az épület állagának romlását megvizsgálta a megyei tanácsból összeállt ad hoc bizottság, melynek tagsága a megyei tanácsban lévő összes párt képviselőiből állt. A bizottság konszenzussal döntött arról, hogy ezt az épületet koncesszióba kellene kiadni pályázati úton úgy, hogy megőrizzék annak funkcióit. Tehát felújítása a műemléki előírásoknak feleljen meg, és továbbra is oktatási célokat szolgáljon.
A Kárpátaljai Megyei Tanács legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a Bethlen-kastély felújítását a hatályos törvények szerint és érvényes feltételekkel meghirdeti. Ennek folyamata, hogy hamarosan a bizottság kidolgozza a pályázat feltételeit, amit a Kárpátaljai Megyei Tanács megvitat, jóváhagy, majd meghirdeti a pályázatot, és a pályázatra benyújtott anyagok alapján a megyei tanács dönt arról, hogy ki kaphatja meg az épületet a felújítás költségeinek fejében használatra.
A pályázati felhívásra a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola is jelentkezhet, hiszen a múzeum alkalmas lehet a kutatóközpontjainak elhelyezésére és eredményeinek bemutatására, és helyt adhat az intézmény különböző oktatási-kutatási programjainak. De a pályázatot még nem hirdették meg, így nem tudni, milyen feltételeket szab majd a megyei tanács. Ezért ez egyelőre egy lehetőség. (Itt megjegyeznénk, hogy amibe eddig a főiskola belevágta a fejszéjét – lásd a városközpontban lévő egykori törvényszéki épületet, az egykori 2-es iskolát, a Perényi Kultúrkúriát és még sorolhatnánk–, ékei lettek úgy Beregszásznak, mint Kárpátaljának egyaránt.)
A háború kitörése óta a Bethlen-kastélyban működik egy önkéntes központ, „Кожен може допомогти” (Mindenki tud segíteni – ford.) néven, amelynek vezetője a Facebook közösségi hálón nyilvános véleményformálást indított arról, hogy a szavazó szeretné-e, hogy a Bethlen-kastély a Rákóczi-főiskolához kerüljön. A szavazás elindult, IGEN-nel vagy NEM-mel tudták az olvasók kifejteni véleményüket a témáról. Az igen szavazatok a főiskola mellett álltak, a nem voksok ezzel szemben azt jelentették, hogy a szavazó nem szeretné, hogy a főiskola működtesse a jövőben az intézményt.
A szavazás elindult, sokan osztották meg a bejegyzést és szavaztak a témában. Szerkesztőségünk is követte a szavazás menetét, és el is jutott odáig, hogy október 5-én kora délután a szavazást megnézve 74%-on állt a Rákóczi-főiskolát támogatók aránya. Azonban itt megszakadt a folyamat, ugyanis a szervezet vezetője leállította a szavazást és törölte a teljes posztot.
Több indokot is felsorolt a poszt indítója, egyik az volt, hogy a felmérés nem reprezentatív, ugyanis nemcsak beregszásziak szavaztak, és nemcsak azok, akik kapcsolatban állnak az önkéntes szervezettel. A bejegyzés alatti hozzászólásokból (amelyek zömét szintén törölték időközben) kiderült, hogy ez az indok nem lehetett jogos, hiszen az épület országos jelentőségű műemlék, megyei tulajdon, és a Kárpátaljai Megyei Tanács dönt a sorsáról, így tulajdonképpen bárkit érinthet. így miért ne szavazhatnának a kárpátaljaiak függetlenül lakhelyüktől, akik szívügyüknek tartják a történelmi múlt egyik legrégebbi épületét (1629-ben épült – a szerk.), miért ne szavazhatnának a külföldre távozott kárpátaljaiak, de akár a Beregszász történelmi múltjáért aggódók, azt ismerők és értékelők egy nyílt internetes szavazáson egy olyan épület sorsáról, amely az egyik legrégebbi építmény. Ami a reprezentativitást illeti, a törlés előtti igenek száma 1300 körül volt.
Felmerül a kérdés, hogy a nemekre szavazók mind beregszásziak, netán kárpátaljaiak voltak-e, vagyis a csoport vezetője ismerhet mindenkit? Az egyik – azóta törölt – hozzászólás üdvözölte, hogy végre a Kárpátaljai Megyei Tanács szívügyének tekinti a jobb sorsra érdemes épületet, és a hatályos törvények szerint, a jogszabályok alapján próbálja megoldani annak fenntartását, hisz a megyei költségvetésben erre nincs pénz és lehetőség.
Elgondolkodtató az is, hogy ha ez egy országos jelentőségű megyei tulajdonú ingatlan, és annak felújítása ilyen hosszú procedúra alapján valósulhat meg, milyen feltételek mellett, milyen jogi alapon működhet és kapott helyet egy civil szervezet az ingatlanban, és milyen institúciók engedélyezték a beköltözését a tulajdonos, vagyis a megyei tanács döntése nélkül?
A szavazás kezdeményezői érdekes indokokra hivatkozva törölték a véleménynyilvánítást, melyeket nyugodt szívvel nevezhetnénk nyomdafestéket nem tűrőnek, sértőnek, megalapozatlannak. Az önkéntes vezető kifejti saját véleményét, amelyben felbujtás, pénzosztás, szándékos szavazat-toborzás is szerepel, egyértelműen utalva a magyar nyelvű bejegyzésekre. Akkor ezek szerint a kárpátaljai magyar már nem is szavazhat egy (ártatlannak tűnő) őt is érintő véleménynyilvánításon? Vagy, ha igen, akkor szépen megkapja a magáét – náci jelzőkkel tarkítva.
Kedves olvasó, itt mi befejeznénk a cikkírást, a további gondolatmenet megformázását Önre bízzuk!