Csak politikai kérdés vagyunk, semmi több?

Enyhén szólva sem a szakmaiság jellemezte a kárpátaljai ukrán nyelvű sajtó beszámolóit arról a múlt szombati pedagóguskonferenciáról, melyet „A kárpátaljai magyar oktatás helyzete és lehetőségei az ukrán nyelvtörvény tükrében” címmel szervezett Beregszászban a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ).

A beszámolók ezúttal aszerint oszlottak meg, hogy az adott internetes portál mögött álló politikai erő miként viszonyul a nyelvtörvényhez. Közös jellemzőjük volt viszont, hogy bátorítást vagy szimpátiát egyik oldal írásaiból sem olvashattunk ki.

Az új nyelvtörvényt elfogadó jelenlegi hatalomhoz közel álló Novini Zakarpattya (transcarpatia.net) például visszafogottan tudósít a tanácskozásról, s azt emeli ki, hogy a KMPSZ a nyelvtörvény hatályának kiterjesztését, és a magyar mint második idegen nyelv oktatásának bevezetését javasolja Kárpátalja egész területén. „Azokban a járásokban, ahol a magyar nyelv regionális lett, tanulása az iskolákban kötelező kell, hogy legyen, javasolják a magyar pedagógusok” – teszi hozzá a szerző.

A cikk ezenkívül csupán azt az egyetlen magyar javaslatot emeli ki, hogy vezessék be a kétnyelvű érettségi bizonyítvány kiadását, amelyben a magyar helyesírás szabályai szerint, az apai név feltüntetése nélkül szerepelne a diákok neve.

A cikk ezek után így ér véget: „Ezenkívül a magyar pedagógusoknak van még néhány radikális javaslatuk Kárpátalja oktatási szférájában, amelyekről később adunk hírt”. Vagyis a fenti javaslatok radikálisoknak számítanak, holott azokról egyértelműen rendelkezik az új nyelvtörvény? S vajon a magyar pedagógusok javaslatai közül melyek minősülnek még radikálisaknak? Talán az iskolai dokumentáció magyar nyelven való vezetése, amely jobbára még a Szovjetunióban sem volt tilos? Vagy radikális lenne a követelés, hogy a kárpátaljai magyar nyelvű média folyamatosan tájékoztassa a magyar lakosságot a nyelvtörvény által garantált jogokról, lehetőségekről – ha már egyszer az ukrán média nem hajlandó erre, tehetnénk hozzá? Netán elfogadhatatlan a kérésünk, hogy a magyar tannyelvű iskolákban ugyanolyan óraszámban tanulhassák a diákok az anyanyelvüket, mint az ukrán tannyelvűekben?

Képzelhetik ezek után, hogyan viszonyul a nyelvtörvény végrehajtásához az ellenzék. A nacionalista Szvoboda párthoz közel álló zakarpattya.net.ua jól érzékelhető nemtetszéssel számol be arról, hogy a kárpátaljai magyarok a Régiók Pártja által elfogadott nyelvtörvény alapján azt követelik, hogy anyanyelvként és idegen nyelvként is tanulhassák az iskolában a magyart.

„Támogatni a kárpátaljai magyarokat abban a törekvésükben, hogy még magyarabbá tegyék Kárpátalja magyar részét, még Németh Zsolt, Magyarország Külügyminisztériumának államtitkára is eljött, aki direkt ezekben a napokban látogatott Kárpátaljára” – írja epésen a portál.

„A konferencia állásfoglalása egyebek mellett követeli, hogy »Kárpátalja azon közigazgatási egységeiben, ahol a magyart regionális nyelvvé nyilvánították, a régió ukrán tannyelvű iskoláiban a második választható idegen nyelvek között szerepeljen a magyar nyelv«, azoknak a településeknek az iskoláiban pedig, ahol a magyar nyelv regionális státust kapott, a magyar nyelvet kötelező második idegen nyelvként kell bevezetni” – írja a portál, s több szót nem is veszteget a problémáinkra, csupán közli az állásfoglalás teljes szövegét, mintegy illusztrálandó, hogy milyen sok követelése van a magyaroknak.

Mint látható, az ukrán sajtót valójában egy csöppet sem érdekli a magyar oktatásügy helyzete. Rövid tudósításaikban egy sort sem szentelnek a problémáinknak. Beszámolóikban szinte kizárólag csak azt emelik ki jól érzékelhető berzenkedéssel, ami az ukránság számára feladatot, kényelmetlenséget okozhat, még akkor is, ha mi magyarok egyébként csupán törvény adta jogainknak igyekszünk érvényt szerezni.