E-könyv és borscs leves

Az e-könyv Kárpátalján is téma, ebben nincs semmi különös.

Beregszászon, a II. Rákóczi Ferenc Főiskola meghívottjaként tarthattam előadást az e-könyv kultúráról. A digitális olvasnivaló problémaköre vonzotta az érdeklődőket, az előadóterem színültig tele volt. Az első sorokban foglalt helyet a rektor, az iskolai elnök, és a tanári kar.

Egy közel kétórás határon töltött várakozás után – csúszásba lettünk – azonnal bele kellett kezdenem a mondókámba. A technika kiváló volt, a munkatársak segítőkészek, tudtuk váltani a számítógépeket, kijelzőket. Pörögtek a képek, web-lapok, könyvborítók.

Mint mindig, a kis Hanvon lefagyott az érdeklődők kezében. Ez az első hazai üzletekben kapott jószág, ma már muzeális darabnak számít. Azért szemléltetésnek még megteszi, értő és becsülő kezelésben egyébként jól használható, kis mérete alkalmassá teszi a zsebben való hordozásra. Ez előny a mai nagyobb gépezetekhez képest.

Rövid húsz percben mit lehet mondani? Vörösmartyval és Nagy Lászlóval nyitottam. Kihagytam a filozófusokat, Heideggert, hermeneutikát. Egy amerikai piacnak szánt könyv applikációval folytattam, a Kincses sziget egy feldolgozásával. Az ellentét kiáltó. Költőink művészi mondatai és a profin effektelt könyvmű alig összevethető. Felvetődik a kérdés: a két tartalom-megformázási mód ellentmond egymásnak, összebékíthetetlenül? Vagy összekapcsolhatók? Nem kiérlelt válaszokat igyekeztem adni, csak a jelenségeket ismertetni, és rátalálni talán néhány trendszerű folyamatra. Például arra, hogyan lesz a könyvből globális áru: a nyelvek szakadnak le ezredéves magaslataikról, összefolyva a nagy angol vagy más világnyelvek áradatával, vagy éppen ellenkezőleg: háttérbe kerül a szöveg, a míves text, és a tartalom ikonizálódik, képes mesévé alakul, nemzetközileg érthető rajzos-grafikus szignál sorozattá? Mindkét fejleményre van példa, megnézhettük.

Nagy visszhangot váltott ki a gyakorlati rész is, a Publio Kiadó bemutatója. A self-publishing technika nagyon használható lehet a kisebbségi létben, örökösen küzdve az anyagiakkal és a várható olvasói kör szűkösségével. Mint mindig, és ez érthető, tanári részről felvetődött: helyes-e, hogy ellenőrizetlen anyagok kerülnek ki a virtuális könyvesboltba? És helyes-e szintén, hogy írót csináljon egy fórum mindenkiből, aki össze tud kaszálni egy kötetnyi mondatot, szót, kifejezést?

Nyilvánvaló, hogy a szerzői publikálásnak vannak előnyei és hátrányai. De ez elmondható a hagyományos kiadói rendszerekre is. De sokat beszéltünk annak idején az íróasztalfióknak szánt vagy száműzött művekről! Ennek vége, minden közzé tehető, ha itt, hát itt, ha nem, bármelyik globális portálon. A szekreter ma már az egész Internet, az írói alkotások dobozok, kazetták helyett a világhálóra kerülnek.

Egyre többet beszélünk a közösségi olvasásról. Ez olyasmit jelent, hogy az éppen böngészett és élvezett könyv szép sorairól eszünkbe jutó gondolatainkat, megérzéseinket azonnal megosztjuk másokkal, a web-identitásunkat számon tartó könyv-barátokkal. Ez is self-publishing, írói csíra.

Az elhúzódó konzultációt bevégezvén gyors ebédet fogyasztottunk el a közeli étteremben. Mondták, van étlap, de ami kész van, az a borscs. Valahogy így van ez az e-könyvvel is: van sok minden az étlapon, de ami elérhető-megvehető-elfogadható az adott ember számára, az a realitás, a digitális könyveszme.

A Borscs egyébként szenzációs volt, lilás pogácsa minyonnal tálalták, csak ajánlani tudom.

Köszönöm a meghívást, tisztelettel és elismeréssel gondolok a diákokra és a tanárokra. Nagyon tetszett az épület-belső: a felújtás nem a pompára irányult, egyszerűség és célszerűség látszik mindenütt. De mégis a tudás hatalma nehezedik a látogatóra: az egykori bírósági épület masszív falai, boltívei az értelmiségi elhívatottság zord, ám mégis felemelő valóságát idézik. Mi tagadás, érdemes lett volna példát venni erről a stílusról néhány új pestországi egyetemi épület felújításában, megépítésében.

Kerekes Pál

Forrás: konyvkonnektor.hu/kmf.uz.ua