Ellenségkeresők

„Legyen vagy ne legyen magyar autonómia Kárpátalján? – Ez itt a kérdés” címmel közölt összeállítást minap az ua-reporter.com portál a 24 tv hírtelevíziónak és a Szevodnya napilap internetes változatának a témával foglalkozó anyagai nyomán.

Aki olvasta, annak egyértelmű, hogy a szerző nem örülne neki, ha a kárpátaljai magyarok saját önkormányzatra tennének szert.

A cikk bevezetésként emlékeztet, hogy Magyarország és Románia útleveleket „osztogat” a kárpátaljaiaknak és a bukovinaiaknak, s a magyarok kulturális autonómiáról ábrándoznak Kárpátalján. Az igen ambiciózus írás ezután mindjárt egy névtelen „szakértőt” szólaltat meg, aki szerint azokban a régiókban, ahol a nemzeti kisebbségek egy tömbben élnek, autonómia hozható létre.

„Sor kerülhet-e Kelet-Európa térképének újabb felülvizsgálatára? Érintheti-e ez Ukrajnát? Első pillantásra ezek a kérdések teljességgel abszurdnak tűnnek. De ha mélyebbre ásunk, világossá válik, hogy semmi sem lehetetlen. Különösen, ha nem a mai napot nézzük, hanem megpróbáljuk megjósolni a nem is olyan távoli jövőt” – fokozza a hangulatot az ua-reporter.com.

A portál ezek után felvázolja a Magyarországon 2010 után kialakult helyzetet, ahol a Fidesz győzelmével Orbán Viktor lett a miniszterelnök, az a politikus, „aki botrányos kijelentéseiről ismert, miszerint Magyarországnak vissza kell kapnia az 1920-ban elveszített területeket”.

A cikk a továbbiakban egy Kiss István nevű budapesti újságírót idéz, aki elmondja, hogy egy 2009-es szlovákiai fellépése alkalmával „Orbán Viktor »Magyarország államalkotó közösségének« nevezte őket, ugyanakkor Kárpátaljáról szólva nemegyszer nyíltan beszélt arról, hogy ez a mi földünk. Úgy tűnik, a miniszterelnökünk komolyan vissza szándékozik fordítani az idő kerekét…”.

Az ua-reporter.com a továbbiakban emlékeztet, hogy a Fidesz választási győzelme után néhány hónappal a magyar Országgyűlés módosította a törvényt „az állampolgárság helyreállításáról”, melynek alapján most már nemcsak az „etnikai” magyarok szerezhetik meg a magyar állampolgárságot, hanem azok az ukránok is, „akiknek elődei Ausztria-Magyarország területén éltek annak összeomlásáig”(!). „Ugyanakkor az ukrán törvények a szomszédos országot tökéletesen hidegen hagyják. Sőt! A magyarok nemcsak Ukrajnában folytatnak ilyen politikát, hanem más országokban is, amelyek egykori területeiket birtokolják, bár hivatalos bejelentéseket a külügyminisztériumok szintjén nem tesznek a földek visszaadásáról” – tudhatjuk meg többek között. A fentiek alapján nem nehéz belátni, hogy a hivatalos Budapest és Orbán Viktor mondhat bármit a jószomszédi viszonyról, az ukrán határtól keletre mindenki azt hall, amit hallani akar.

A cikk ezután Romániát veszi górcső alá, bőségesen illusztrálva, hogy szerintük Bukarest ugyanazon séma szerint jár el, mint Magyarország. Az ua-reporter.com írása a továbbiakban azt igyekszik láttatni, mit gondolnak minderről Ukrajnában.

„A nemzetközi jogban nincs mechanizmus egy állam határainak felülvizsgálatára, ha bizonyos számú lakosa egy másik ország polgára – állítja Vagyim Kolesznyicsenko, a Régiók Pártja parlamenti képviselője. – Ezért véleményem szerint Magyarországnak és Romániának nincs kilátása az elveszített területek visszaszerzésére.” Ez világos és egyértelmű beszéd, csak hát az újságíró szemmel láthatóan nem erről akart cikket írni. Így azután megkérdezte a titkosszolgálatok név nélkül nyilatkozó nemzetközi szakértőjét: „Kevesen tudják, hogy a nemzetközi jog lehetőséget ad autonómia létrehozására abban a térségben, ahol a nemzeti kisebbség egy tömbben él, ha ezen térség lakóinak 80 százaléka egy másik ország állampolgárságával rendelkezik. Az autonómiától pedig karnyújtásnyira van az átmenet egy másik országba. Természetesen ez ellentmond országunk törvényeinek, amelyek nem tartalmaznak ilyen normát. De megmagyarázhatja, mi vezérli Magyarországot és Romániát. Úgy gondolom, hogy ők most egyszerűen a jövőre dolgoznak. Amikor pedig az útleveleikkel rendelkező emberek száma eléri a maximumot, aktívabb cselekvésre térnek át. Persze az EU tagjaiként ezek az országok nem kebelezhetik be a területeinket. De jogi szempontból bizonyára problémáink adódnak. Adja hozzá ehhez a valószínű provokációkat. Valamint a »megrendelt« botrányos publikációkat a tömegtájékoztatási eszközökben. Például a nemzeti kisebbségek jogainak sérüléséről Ukrajnában…”

Ugye milyen finom a „szakértő” logikája? Mintegy felkészíti a közvéleményt arra, hogy ha a jövőben Magyarország részéről netalán szót emelnének a kárpátaljai magyarság jogainak védelmében, azt elintézhessék Budapest területi követeléseivel…

Az ua-reporter.com írása azonban még ezzel sem éri be. A cikk záró részében ugyancsak a titkosszolgálatokra hivatkozva felmelegíti az elkoptatott érvelést, miszerint azok, akik megszerzik egy másik ország útlevelét, annak az államnak fogadnak hűséget, s annak az érdekeit szolgálhatják.

„Biztonsági szakértőként úgy vélem, hogy Magyarország és Románia kihívás elé állítanak bennünket – nyilatkozza Szvitlana Mitrjajeva, a Stratégiai Kutatások Nemzeti Intézete kárpátaljai részlegének igazgatója. – És minél hamarabb reagálunk rá, annál jobb lesz Ukrajna számára. Különös tekintettel Moldova esetére.”

A portál ezek után természetesen előadja Moldova esetét: „Mint ismeretes, Románia még a kilencvenes években bejelentette szándékát a Moldovával való egyesülésre. Nemrég pedig kiderült, hogy Moldova polgárainak egyharmada már román útlevéllel rendelkezik, miután az ukránokhoz hasonlóan érdekeltek egy munkavállalási „menetjegyben” a Vén Európa országaiba. Ennek eredményeként Moldova parlamentje kénytelen volt sürgősen engedélyezni a kettős állampolgárságot.”

Talán mondani sem kell, hogy az a közhangulat, amelyet a hasonló cikkek gerjesztenek, szűkíti a kárpátaljai magyarság mozgásterét, ellehetetleníti autonómiatörekvéseinket, megkérdőjelezi szándékaink tisztaságát. Afféle ötödik hadoszlopként festenek le bennünket, amely az ukrán állam vesztén munkálkodik, pedig csak jogainkat követeljük, amelyek ukrán állampolgárokként megilletnének bennünket, de amelyeknek valahogy mindig híja van.