Élménybeszámoló a magyar szakos főiskolások terepgyakorlatáról

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakos hallgatói dialektológiai és folklór terepgyakorlaton vehettek részt Ugocsa vidékén 2012. július 3-7- között, amint arról már hírt adtunk lásd itt: http://www.karpatalja.ma/karpatalja/oktatas/11339-dialektologiai-es-folklor-terepgyakorlat-ugocsa-videken-jartak-a-magyar-szakos-diakok.
Most a hallgatók írásos terepnaplóiból, élménybeszámolóiból idézünk:
„Első éves magyar szakos hallgatókként először adódott lehetőségünk arra, hogy terepgyakorlaton vehessünk részt a Nagyszőlősi járásban, Péterfalván és környékén, 2012. július 3-7. között. A három magyar szakos évfolyam diákjait 4 csoportra osztották vezető tanáraink (Fábián László, Márku Anita, Karmacsi Zoltán és Hires-László Kornélia), s így vegyes évfolyamú csapatokbann végeztünk nyelvjárási és folklór-gyűjtést a következő magyarlakta településeken: Nevetlenfalu, Batár, Nagypalád, Fertősalmás, Gődényháza, Tekeháza, Tiszabökény, Aklihegy, Akli, Újakli, Feketeardó, Szőlősgyula, Péterfalva, Farkasfalva és Tivadarfalva. Minden csapatnak interjúkat kellett készíteni a falu néhány lakosával, és ha volt lehetőség arra, akkor még a polgármesterrel is. A nagy meleg miatt igyekeztünk minél hamarabb beszédes és segítőkész adatközlőket találni, ezért szinte minden szembejövőre gyorsan lecsaptunk és röviden próbáltuk meggyőzni őket arról, hogy hátsószándék nélkül tennénk fel néhány egyszerű kérdést az életéről, családjáról, falujáról és a régi idők emlékeiről. Az adatközlők többsége látszólag nagyon élvezte a beszélgetést. A beszélgetés ideje alatt szinte mindenki akkor érzékenyült el leginkább, amikor a régi idők nagy eseményeiről faggattuk őket. Fájó szívvel emlékeztek vissza a háborús időkre és azok borzalmaira, melyekre még máig is könnyeiket nem szégyellve gondolnak”. (I. évfolyamos magyar szakos hallgatók: Kurmay Anita, Pataki Krisztina, Papp Mónika, Géci Nóra)
„A mélyinterjúkon kívül elbeszélgettünk az említett falvak polgármestereivel is, hogy megtudjuk, hogyan működik a kétnyelvűség a hivatali nyelvhasználatban, élnek-e meglévő nyelvi jogaikkal, vannak-e kétnyelvű formanyomtatványok, lehet-e magyarul ügyet intézni írásban és szóban. A falvak polgármestereit nem mindig sikerült a hivatalukban megtalálni ezért is kértük ilyen eseteken a főjegyző segítségét kérdéseink megválaszolásához. Kiderült, hogy a magyar nyelvű ügyintézés inkább a szóbeliség szintjén gyakori, írásban inkább az ukránt használják. Fényképekkel is dokumentáltuk az eseményeket, sőt a falvakat járva lefényképeztünk minden szöveges feliratot, plakátot és kiírást, amit csak láttunk. Munkánk során sok pozitív és negatív hatás ért minket, de véleményünk szerint sikeresen meg tudtunk oldani minden ilyen felmerülő akadályt. Amikor legelőször kezdtük el kutatásunkat Péterfalván az emberek kétkedve fogadtak, zárkózottak voltak velünk szemben, nehezen nyíltak meg, de másnapra elterjedt a hírünk, hogy kik is vagyunk, honnan és miért is jöttünk, s már sokkal nyíltabbak és közlékenyebbek voltak velünk szemben. Fontos felfedezést is tettünk Gödényházán. Egy 93 éves öreg úr felhívta figyelmünket egy „csóva” nevű kőoszlopra, ami elmondása szerint egy földrajzi viszonyítási pont helye. Ezért is indultunk el felkutatni az említett helyet. Sajnálatunkra teljesen benőtte a növényzet, az akác, de azért sikerült ott is néhány fényképet készítetnünk. Fontos lenne, ha az emlékmű nem válna teljesen a természet martalékává, hanem az emberek felismernék ottlétének fontosságát, és megtisztítanák, akár turisták által is látogathatóvá tennék.” (II. évfolyamos magyar szakos hallgatók: Farkas Anett, Balla Ivett, Gulácsi Nikolett, Bordás Mádlen)
„Természetesen a munka mellett a szórakozás sem maradhatott el. Délutánonként a Tisza parton próbáltuk átvészelni a hőséget, esténként pedig más-más évfolyam szervezett szórakoztató programokat. Csütörtök este közös szalonnasütésre került sor, ahová kilátogatott hozzánk Csernicskó István tanár úr is, és közben Vári Fábián László tanár úr különböző népdalokat, balladákat énekelt, tanított nekünk. Az este nagyon jól telt, sokat nevettünk és egyre jobban összekovácsolódtunk. A pénteki nap volt a legmozgalmasabb. Délelőtt adatgyűjtő munkánkat fejeztük be, majd délután a batári Mangalica múzeumban ebédeltünk (bográcsgulyás, házikenyér, friss tepertő, szalonna). Többen megkóstolták a különleges mangalicatepertős csokoládét is. A házigazdától érdekes dolgokat tudtunk meg az épület történetéről és az általuk elkészített biotermékekről. Az utolsó estén a tanárok szervezésével egy vetélkedőre került sor, melynek során a három évfolyam mérte össze tudását. Szombat délelőtt fáradtan bár, de rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza”. (III. évfolyamos magyar szakos hallgatók: Balázsi Brigitta, Kiss Anita, Nagy Erika, Tóth Enikő, Váradi Vivien, Hafiják Antónia)