Eurázsiai Unió: a Szovjetunió reinkarnációja?
Ha ez EU gyenge, Oroszország előtt elhárulnak az akadályok.
Vlagyimir Putyin, minden valószínűség szerint Oroszország következő elnöke, októberben tett javaslatot az Eurázsiai Unió (Szövetség) létrehozására. Ez a projekt, ha megvalósul, a Szovjetunió egyfajta reinkarnációját jelentené. Az amerikai Forbes magazin arra hívja fel a figyelmet, ez az egyesülés a világ olajkészleteinek jelentős hányada fölött fog rendelkezni.
Míg Európában inkább a dezintegráció jelei észlelhetők, Vlagyimir Putyin új integrációs projektben gondolkodik, úgymond, az EU mintájára, tehát egyfajta gazdasági szövetséget ajánlva a posztszovjet államok részére. Illúzió lenne azonban azt gondolni, hogy Moszkva nem tart igényt az általa koordinált szövetségben a politikai kontroll fenntartására is.
Első körben Oroszország mellett Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tadzsikisztán részvételéről lenne szó, később azonban az összes többi volt szovjet tagköztársaság az Eurázsiai Unió befolyása alá kerülhetne – írja a Forbes.
Az első lépés a Vámunió megalkotása volt Oroszország, Belarusz, Kazahsztán részvételével. Kirgizisztán már jelezte, hogy szívesen csatlakozna ehhez a szervezethez.
Ezen országok GDP-je 2010-ben 1,68 trillió dollár volt (ebből 1,48 trillió Oroszország része). Összehasonlításképpen: az eurózóna 17 tagállamának GDP-je 12,2 trillió dollár.
Ha viszont a volt 15 szovjet tagköztársagot vesszük, ezek együttes GDP-je 2,56 trillió dollár, lakossága 288 millió fő.
A balti államok és Dánia, Nagy-Britannia (a maastrichti kritériumokat nem elfogadó országok) nélküli EU GDP-je 15 trillió dollár, lakossága 426 millió fő.
Az adatokból jól látszik tehát, hogy az Eurázsiai Uniónak terjeszkednie kell, ha fel akarja venni a versenyt az EU-val. Ez Délen valószínűleg nem fog különösebb ellenállásba ütközni, a harc majd Kelet-Európa birtoklásáért éleződhet ki.
Ennek elismerése volt az EU részéről a Keleti Partnerség program elindítása 2008-ban Belarusz, Ukrajna, Moldova, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán bevonásával.
Az európai és az orosz expanzió célja a posztszovjet térségben az olaj fölötti kontroll megszerzése.
Kulcsfontosságú ebből a szempontból a napi 651 700 barrel olajat kitermelő Azerbajdzsán, amely azonban csak Grúzia és Törökország közvetítésével tudja világpiacra juttatni a fekete aranyat.
Jelenleg tehát egyfajta vetélkedés zajlik az EU és Oroszország között, ennek okaként Moszkva is kénytelen lesz kedvező opciókat felkínálni a kelet-európai országoknak, nem beszélhet csak az erő nyelvén. Moszkva legnagyobb fogása kétségkívül Ukrajna lenne a maga 45 milliós lakosságával.
Jelenleg viszont nagy gondok vannak Európában. Ha az EU komolyan gondolja a keleti befolyásszerzést, rendet kéne tennie az eurózónában. Az eurózóna szétesése ugyanis a további keleti terjeszkedésre is keresztet tehet.
Ha Vlagyimir Putyin visszatérése az orosz elnöki pozícióba mégsem új pangást hoz majd magával, és ha az EU nem tud kilábalni a krízisből, Oroszország komoly sikerek elé néz a posztszovjet térsgében az elkövetkező években.
(Putin’s Dreams of Eurasian Union could control worlds energy, forbes.com, 2011.11.11)