Felelősség a magyar jövőért

Farkas István piarista a köznevelési törvény egyik alkotójaként és iskolaigazgatóként mondja el gondolatait a törvényről, és a nevelés felelősségéről.

Két minőségben is érintett a köznevelési törvény kapcsán. Részt vett megalkotásában és iskolaigazgatóként a végrehajtásnak is részese. Mit tartottak fontosnak törvény megfogalmazása során?

A 2011. december 19-én (80 %–os „igen” szavazattal) elfogadott köznevelési törvény hosszú, szívós munka első „gyümölcse”. Mögötte tíz éves fáradozás áll. Hoffmann Rózsa egy munkacsapattal 2002. óta dolgozik az alapelvek, a célok és a prioritások kimunkálásán. Egyensúlyteremtésre törekedtünk (pl. a műveltségtartalmak – kompetenciák, a kimenet- és folyamatszabályozás egyensúlyára). Az alapelveket 2009. november 7-én ismertettük több mint háromszáz kolléga előtt. Az iskola célja: a teljes ember nevelése erkölcsre, tudásra, egészségre. Az iskola azért oktat, hogy nevelni tudjon. A szabályozás célja, hogy az új generáció tagjai teljes emberré és a haza felelős polgáraivá váljanak. Ez nem megy másként, mint értékközpontú neveléssel. „Nincs külön ideje az oktatásnak és a nevelésnek, a megismerésnek és a lelki érésnek. A különböző tantárgyak nemcsak a tudás megszerzését célozzák, hanem értékeket is közvetítenek.” – fogalmaz a Katolikus Nevelés Kongregáció 1997-es dokumentuma a katolikus iskola feladatáról, ami egyik alapelvünk. Hitem szerint a pedagógusoknak is ezt a célt kell maga elé állítaniuk.

A köznevelési törvényt „konzervatívnak” mondják, mit szól Ön ehhez?

Az iskola lényegénél fogva konzervatív, ugyanis az a föladata, hogy évezredek tudását, tapasztalatát adja tovább a fiataloknak. Az a pedagógus, aki nem tiszteli a hagyományt, milyen hatékonysággal fogja azt tovább adni? Mivel oktatásirányításunk minden tagja pedagógus (ilyen talán még soha nem volt), jogosan tettünk hangsúlyt a hagyománytiszteletre. Az értéktagadók száján a „konzervatív” szó szitokszóvá vált. Velük szemben Szent Benedek az ember legfontosabb jellemzőjének a „docibilitas”-t, a tanulékonyságot tartja. Egyébként a törvény e területen is harmóniateremtő. Legelső mondatában a magyar oktatásügy nemes hagyományai mellett ott szerepel a jelen kor elvárása és a jövő lehetősége is. Fontos, hogy a gyermek nem „kis felnőtt”. A szélsőséges pluralizmus következménye: a gyermeknek nem lesz identitása.

A törvény értékközpontúságát sok vád érte, ezek pártos értékekről, túlideologizáltságról szólnak.

„Konszenzusos etika” – szépen hangzik, de nézzünk, mi áll mögötte! Ha Mózes vitát nyitott volna a két kőtábla parancsairól, egyesek ezt, mások amazt töröltették volna. A végén ott marad a két üres kőtábla. A konszenzus megnyirbálja az értékeket, mert arra törekszik, hogy mindenki egyetértsen velük. A köznevelési törvény olyan értékeket állít elénk, melyeket Magyarország új Alaptörvénye is megfogalmazott. El kell hagynunk a világnézeti semlegesség ingoványát. Akinek nincsen világnézete, az szétesett, könnyen manipulálható, fogyasztói lény. A görögök óta az ember meghatározása: „gondolkodó, autonómiáját megteremtő lény”. A szabad, gondolkodó ember fölépíti a maga világképét, világnézetét. Miért baj az, ha valaki a maga világnézetében Istennek is helyet ad? – Fontos tudatosítanunk, mi életünk célja: a fogyasztás; vagy a görög filozófiában megfogalmazott abszolút igaz, jó, és szép megismerése, a szerintük való élet. Az értékekre való érzékenység, azok lelkiismeretes követése – akár a halál vállalása árán is -, ez a görög örökség számunkra, erre építettük föl a teljes ember nevelésének programját. – Természetesen emelt fővel elviseljük, hogy ezt egyesek „túlideologizálásnak” nevezik.

Az értékközpontúság sikere feltételezi a közvetítő elköteleződését. Mit tapasztaltak a törvény megismertetésekor kialakult viták során?

A média szerint nem kommunikáltuk széles körben a törvényt. Ezzel szemben az igazság: dr. Hoffmann Rózsa államtitkár asszony és sok munkatársa végzett „országjárást”. Jómagam harminc településen tartottam előadást (Szombathelytől Sátoraljaújhelyig), gyakran kétszáz háromszáz pedagógus vett részt a fórumokon. Aki érdeklődött, az hozzájutott az információkhoz, véleményét is elmondhatta. Azt tapasztaltam, hogy sok pedagógusok egyetért céljainkkal. Például örülnek annak, hogy az iskolakötelezettség 18 év helyett 16 év lett. Aki nem akar tanulni, azt kár még két évre bekényszeríteni az iskolapadba. Őt rengeteg frusztráció éri, megkeseríti a pedagógusok életét, akadályozza a tanítást. – Ami az elköteleződést illeti, szó szerint idézem a törvényt: „Az állami és települési önkormányzati nevelési-oktatási intézményben az ismereteket, a vallási, világnézeti információkat tárgyilagosan, sokoldalúan kell közvetíteni, a teljes nevelés-oktatási folyamatban, tiszteletben tartva a gyermek, a tanuló, a szülő, a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését…” 3.§(3) – Az előbbi kérdéshez is visszatérve a törvény tiszteletben tartja mindenki szabadságát, és tárgyilagosságot ír elő, nem pedig „pártosságot”.

Igazgatóként is örül az új törvénynek, milyen változások várhatóak az iskolák életében?

Hála Istennek jelentősen emelkedik az iskolák foglalkozás-kínálata a diákok javára. A jövőben a pedagógus huszonkettő-huszonhat tanórája mellé az iskolavezetéstől különböző feladatokat kap, így lesz harminckét óra kötött elfoglaltsága (nem tanórája!). Átlagosan egy pedagógusnak nyolc órája van arra, hogy tanórán kívüli foglalkozásokat vezessen, pl. korrepetálás, felzárkóztatás, szakkörök, versenyekre felkészítés, stb. Ebbe a plusz keretbe szépen belefér a művészeti nevelés, a rajzszakkör, az énekkari foglalkozás. Megjegyzem, a legtöbb pedagógus hetente tanóráin kívül nem nyolc, hanem sokkal-sokkal több órát áldoz diákjaira. Most a törvény erre minden tanárt kötelez. Eme kötelezettség nélkül csak frázis a diákok differenciált, sokoldalú fejlesztéséről beszélni. Mivel Magyarországon a közalkalmazottak munkaideje 40 óra, az említett 32 óra fölött még 8 órát kötelező minden pedagógus óráira való készülésre, dolgozatjavításra és egyebekre fordítani. Az igazgatóknak az arányos teherelosztás céljából mérlegelniük kell, hogy egy tantárgyhoz mennyi kísérleti előkészítés, mennyi dolgozatjavítás tartozik.

Vitathatatlan számos változás értéke, gondolok a mindennapos testnevelésre, a művészeti nevelés hangsúlyozására. Mit gondol a megvalósításról?

A legfontosabb az arányosság megtalálása. A jó oktatási rendszer egyaránt tudomásul veszi a tudományok, a művészetek végtelen gazdagságát és a tanuló befogadó képességét is. A gyerek érdekében le kell mondani a szakmai sovinizmusról! Tudomásul kell venni, hogy egy negyvenhatos láb nem fér bele egy harminchatos cipőbe. Ha a gyermeket ki akarjuk nyuvasztani, akkor legyen minden évfolyamon heti öt óra magyar, öt matematika, két ének, két rajz és így tovább. Kell a bölcsesség: hány óra jut a humán területre, az idegen nyelvekre, a természettudományra, a művészetekre, az informatikára. A mindennapos testnevelést illetően azt gondolom, lehet mindenen sápítozni, és lehet pozitívan hozzáállni. Téves, hogy csak tornateremben lehet a testkultúrát művelni, ha így gondolkodunk, akkor valóban nincsenek meg a föltételek. Iskolámban bővíteni fogjuk a néptánc tanítását, ezzel integrációt teremtünk a művészetekkel.

A köznevelési rendszer átalakításáról beszélt. Hol tart most a folyamat?

Jelenleg a Nemzeti alaptanterv társadalmi vitája folyik. Erre két-három hónapot (!) szán az oktatásirányítás. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján (www.ofi.hu) várjuk a visszajelzéseket. Örülünk az építő kritikának, minden véleményt figyelembe veszünk, mérlegeljük azokat, és elvégezzük a szükséges korrekciókat. Várhatóan március során – a legrosszabb esetben április végén -, kormányrendelettel jóváhagyható lesz a NAT. Utána kezdődik a kerettantervek kidolgozása, majd ezekre épülnek a tankönyvek. Így reális, hogy 2013. szeptember 1-től az új NAT alapján kezdődjön a tanítás az 1., az 5. és a 9 évfolyamon. Természetesen a vészpróféták mást hirdetnek. Egy február végén tartott szakmai vitán többen úgy nyilatkoztak, hogy semmisnek tekintették a már több mint két hónapja (252 igen szavazattal) elfogadott köznevelési törvényt. – Kérem, a demokráciában ez az anarchikus hozzáállás is lehetséges!

A Nemzeti alaptanterv bővebb lesz, más lesz vagy redukáltabb lesz?

A 2007-es NAT remekül kidolgozta a kompetenciákat, de hiányzik belőle a műveltségi tartalmak (ismeretek) rögzítése. A Nemzeti alaptanterv megfogalmazásakor azt kerestük, mi a nemzeti műveltség, mik az ezer éves magyar kultúrtörténet legfontosabb összetevői. Mi egy minimumot rögzítettünk, majd a kerettantervek lehetőséget adnak a differenciálásra. Számomra vonzó példa a reál és a humán tagozat. Aki például a természettudománnyal egyetemi szinten szeretne majd foglalkozni, annak már a középiskolában alaposabban kell ezzel foglalkozni. Ugyanakkor ezt a magasabb szintet nem szabad mindenkitől elvárni. Egy NAT vitán fogalmaztam meg egy nagyon tiszteletreméltó egyetemi tanárnak: „Remélem, a Coriolis-erőt nem ismerők nincsenek kizárva az üdvösségből.” (A Coriolis-erő az inerciarendszerhez képest forgó /tehát egyben gyorsuló/ vonatkoztatási rendszerben mozgó testre ható egyik tehetetlenségi erő.)

A központi kerettanterveken kívül egyes iskolák is akkreditáltathatnak saját kerettanterveket?

Az elmúlt húsz év visszaélései komoly tapasztalatot jelentenek az oktatásirányítók számára. A sok kerettanterv lehetetlenné tenné az átjárhatóságot, ha következetesek vagyunk, mindegyik kerettantervhez külön tankönyvsorozat is kellene. A Katolikus kerettantervet az 1993/4-es tanévben háromszáz munkatárssal fogalmaztuk meg, a szakmai igényességbe nehezen fér bele, hogy egy iskola nevelőtestülete önállóan kerettantervet írjon. A törvény minden iskolának biztosít egy 10-15 százalékos mozgásteret, melynek révén a nevelőtestület saját értékeket, helyi sajátosságokat be tud vinni a tanításba. Így a tanulók erősebben kötődhetnek iskolájukhoz, lakóhelyükhöz. Például Mosonmagyaróváron, a sortűz városában, többet tanítunk 1956-ról.

A tankönyvpiac is átalakul, sokan beszűkítésről beszélnek. Ön hogyan látja ezt?

A sok tankönyvkiadó ma milliárdokat emel ki az állam és a szülők zsebéből. A piacosítás a szakma felől az extraprofit felé tolta el a hangsúlyt. A tankönyveknél a választékra hivatkozás porhintés, hazánkhoz képest gazdagabb országokban kisebb a választék, mint nálunk! Véleményem szerint egy-egy kerettantervhez legfeljebb két-három igényes tankönyvsorozat írható (nem 20-30). Remélem, hogy egy komoly minősítés után a diákok számára egy tankönyvsorozat ingyenes lesz. A NAT a közoktatás összes évfolyamán 2016. szeptember 1-től lesz bevezetve, bízom benne, hogy addigra megszületik ez a tankönyvsorozat.

A pedagógus életpálya modell kialakítását milyen szempontok vezették?

Hangsúlyt tettünk a pedagógusok tekintélyének visszaállítására, anyagi és erkölcsi megbecsülésükre. Szomorú, hogy egyesek a tekintély megkövetelését antihumánusnak állítják be, holott aki humanista, annak el kell elismernie a másik ember értékét, tekintélyét. A pedagógus néhány év alatt évezredek kincseit nyújtja át az új generációknak, a legtöbb ismeretet tekintélyi alapon fogadjuk el. A pedagógusra rácsodálkozó tekintetek homályosodnak el, ha nincs tekintély. – Szerintem halálos bűn volt a szakfelügyelet megszűntetése, mert amit nem ellenőriznek, az szükségszerűen romlik. A közoktatásért felelős államnak felügyeletet kell gyakorolnia: kikre bízza „a magyar jövő zálogát”. Foglalkoztunk a pályaelhagyással, a pedagógusok kiégésének problémájával. A színvonalas továbbképzés, a modellben felvázolt kutatómunka, új erőt önthet a megfáradt emberekbe. Ha a tanár nem tesz eleget a követelményeknek, alsóbb minősítési fokon marad, amennyiben nem pótolja a hiányokat, elküldhető a pályáról.

Mit tud mondani az életpálya modell anyagi hátteréről?

Örömmel közlöm: a pénz megvan. Eddig költségvetésünknek a közoktatásra szánt összegéből csak egy töredék jutott el a gyerekekhez és a pedagógusokhoz. Arról már szóltam, hogy a tankönyvellátás piacosítása milyen érvágást jelentett. Közoktatás-politikusként és igazgatóként is tapasztalom, hogy félelmetes összegeket emészt fel az informatikai hálózat, a piacosított továbbképzés, a szakértői munka és a minőségbiztosítás. Itt milliárdokat fog megtakarítani a központi ellenőrzés és értékelés. Ismerem országunk anyagi helyzetét, tehát úgy gondolom, hogy a közoktatásra szánt összegeket kell átrendezni. Az említett periférikus (és ugyanakkor aránytalanul drága) területekről a pedagógusbérekre és az igényes munka jutalmazására átcsoportosítható a pénz.

Végül engedjen meg egy személyesebb kérdést! Itt, mellettünk a kápolnában vasárnaponként ¼ 11-től 70-80 gyermek van jelen az ön által tartott „tipegős-ovis” misén. Iskolájának diáklétszáma tíz év alatt 300-ról 458-ra emelkedett. Ezek mellett – már nyugdíjasként – miért vállal még országos terheket is?

A válaszom három szó: „Nem élhetek másként.” Böjte Csaba ferences testvér nagyböjti levelét idézem: „Mi tápláljuk, éltetjük a kapzsiság ördögét, mi hizlaljuk legyőzhetetlenné.” – Hiszem, tapasztalom, hogy a nevelés fölszabadíthatja fiataljainkat a bálványimádástól, legyen az internetfüggés, fogyasztói függés, vagy bármi más. Életem maradék részében is szeretném azt a szabadságharcot folytatni, amelyre 1975. szeptember 21-én örök fogadalommal köteleztem el magam.

Trautwein Éva/ Magyar Kurír