Interjú Kovácsik Antónia vezető konzul asszonnyal
Ahány nyelv, annyi ember – tartja a közmondás. Minél több nyelvet sajátítunk el életünk folyamán, annál több lehetőség tárul elénk munkaválasztás szempontjából. Kovácsik Antónia, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja – anyanyelvén, a magyaron kívül – kiválóan beszél franciául, de angolul és oroszul is tud. Ismerjük meg őt közelebbről!
– Kedves Konzul Asszony, meséljen a kezdetekről!
– Budapesten születtem. Igazi nagyvárosi embernek tartom magam, szeretem a nyüzsgést. Gimnáziumi éveim alatt emelt óraszámban tanultam a francia nyelvet. Abban az időben, a hetvenes években nem volt általános jelenség, hogy a diákok nyugati nyelvet tanulhassanak. Fontos korszaka ez az életemnek, hiszen itt dőlt el a további pályaválasztásom is. A Külkereskedelmi Főiskolán végeztem francia–orosz szakon. A nyelvek szeretete mindig is jellemző volt rám. Számomra mind a francia, mind az orosz nyelv gyönyörű csengésű.
– A főiskola elvégzése után egyből munkába állt. Mindez nagy változásokat hozott az életében.
– A diploma megszerzését követően egy élelmiszeripari gépgyárban helyezkedtem el a fővállalkozási főosztályon, ahol hatalmas, kulcsrakész kenyérgyárak és malmok, takarmánykeverők kivitelezését szerveztük afrikai és közel-keleti exportra. Itt ismertem meg leendő férjemet is, aki fél évvel később álláslehetőséget kapott Algériában, én pedig követtem őt. A gépgyár vállalati képviselőjeként dolgozott, én pedig az algíri magyar nagykövetségen helyezkedtem el, szerződéses nagyköveti titkárnőként. Mondhatom, hogy jókor voltunk jó helyen.
– Öt év után hazatértek Algériából.
– 1987-ben hazatértünk. Az ezt követő időszakban a gyereknevelés kapta a fő hangsúlyt az életemben. Tíz év után, 1997-ben ismét visszatértem a külügyi szolgálatba titkárnőként. Posztgraduális képzésen közgazdasági diplomát szereztem. Strasbourgban volt az első önálló külügyi szolgálatom. Az Európa Tanács magyar állandó képviseletén 2001-től 2006-ig a nagyköveti rangban lévő állandó képviselő mellett voltam titkárságvezető. Gyermekeink is elkísértek, és elsajátították a francia nyelvet.
– 2006-ban diplomata státuszt kapott.
– Igen, ebben az évben Budapesten sikeres vizsgákat tettem, így diplomata besorolást és rangot kaptam. Másfél év külügyminisztériumi munka, majd 2008 első felében fél év szófiai kiküldetés következett, amikor a szlovén EU-elnökség helyi diplomatája mellett szerveztem az elnökségi feladatokat. Irodáink a szófiai magyar nagykövetség épületében kaptak helyet.
– Meséljen a Párizsban töltött évekről.
– A szófiai megbízatás után fél évvel Párizsban nyertem külszolgálatot, ahol hat évet dolgoztam konzulként. Ide elkísért lányom is. Nagyszerű időszaknak tekintem ezt, hiszen kiváló nyelvtanulási lehetőséget kaphatott, itt szerzett diplomát is. Végtelenül élveztem a Párizsban töltött időszakot, hiszen ez a hely a művészetek egyik örök fővárosa. Innen rengeteg szakmai tapasztalattal és kulturális élménnyel gazdagodva tértem haza 2014-ben.
– Párizs után Kárpátalja…
– Diákként a francia nyelv mellett sokáig oroszt is tanultam. Mindenképpen fel akartam eleveníteni ezt a megszerzett tudást is, megismerni a változásokat a hetvenes évek szovjet rendszeréhez képest. Magánéleti szempontból nézve pedig már nem szerettem volna messzire menni a hazámtól, családomtól. Jól döntöttem. Szeretem ezt a vidékies nyugalmat, s azt, hogy itt összetartanak az emberek; nap mint nap felfedezem a régi kedves szokásokat, melyek a nagyvárosokban sajnos elveszőben vannak.
– A gyermekei követik az édesanyjuk példáját?
– A gyermekeimre végtelenül büszke vagyok. Mindketten jó gyerekek voltak mindig. A külföldön töltött időszak ugyan nem volt egyszerű, az igaz, hisz kiskamaszokkal sehol sem könnyű. Másfél év korkülönbség van közöttük, de nagy az egyetértés, összetartás, szeretet. A fiam esztétika-filozófiai szakirányú tanulmányai után vegyészmérnöki diplomát is szerzett. A lányom francia kultúra szakon kapott mesteri diplomát, és egyidejűleg tolmács-fordító végzettséget szerzett. Nyelveket ők is szeretnek tanulni – francia, angol, spanyol –, ennyiben követnek, de külföldre egyelőre csak szabadidejükben, rövidebb időre utaznak. A sors útjai ugyan, mint tudjuk, kifürkészhetetlenek, de azt látom, hogy nagyon értékelik és szeretik Budapestet, Magyarországot.
Bocskor-Szedlákovics Zita
Kárpátalja.ma