Irány Moszkva!

Mint arról egy korábbi cikkben beszámoltunk, az ukrán parlament megszavazta azt a határozatot, mely szerint ettől az évtől kezdve nem veszik figyelembe a téli és a nyári időszámítást Ukrajnában és 2011 októberében nem térnek vissza a téli időszámításra. Az előterjesztett határozati javaslat mellett 266 hatalompárti, főleg régiós képviselő szavazott igennel, az ellenzékiek nem vettek részt a szavazásban. Hasonló határozatot fogadott el még ez év tavaszán az orosz és a belorusz parlament is, vagyis Ukrajna az időmérés szempontjából Moszkvához igazodik.

A határozat következménye az lesz a kárpátaljaiak számára, hogy ismét két óra különbség lesz a hivatalos kijevi idő és a helyi idő között. Kárpátalja inkább a közép-európai időzónához tartozik, melynek jelképes határát valahol Munkács után a hegyekben lehetne meghúzni. A területen a történelmi/kulturális tényezők hatására a lakosság zöme a közép-kelet európai idő szerint, a nép nyelvén „mi szerintünk” járatja az óráját, amit helyi időnek nevez. Ez az időzóna felel meg egyébként a lakosság bioritmusának, amit a szovjet rendszerben nem vettek figyelembe és az akkor nevelkedett gyermekek ezt megsínylették.

A Szovjetunióban a munkakezdés és az ehhez igazodó vasúti forgalom a moszkvai idő szerint működött. A moszkvai idő és a helyi idő között két óra eltérés volt. Így az oktatási intézmények és a munkanap hivatalos kezdete 9 óra volt moszkvai idő szerint, a gyerekek és szüleik Kárpátalján már 7 órakor kezdték a tanulást és a munkát. Ez azt eredményezte, hogy megszakították az ember természetes bioritmusát, ami nagymértékben kihatott a gyermekek és a lakosság közérzetére, teljesítményére.

Az egyének bioritmusa alatt értjük azt a pedagógiai-pszichológiai törvényszerűséget, hogy a nap folyamán többször is változik az ember koncentráció-képessége, aminek különböző biológiai magyarázata van (változik a testhőmérséklet, az adrenalin szint, az agy oxigénellátása, stb.). A megfigyelések szerint a mélypontot a hajnali órákban, 4 és 6 óra között éri el szervezetünk, de kisebb mélypont tapasztalható a déli időszakban is. Nem véletlen, hogy a mediterrán világban, ahol még a magas hőmérséklet is hozzájárul az ott élő emberek bioritmusának mélypontjához, a dél körüli órákban sziesztát tartanak. Amennyiben nem vesszük figyelembe a bioritmust, úgy csökken a teljesítményünk, ingerültté és fáradékonnyá válunk. Különösen igaz ez a gyermekek esetében. Amennyiben 6 óra előtt ébresztjük fel őket, egész nap nyűgösek, fáradékonyak lesznek, ez kihat tanulmányi teljesítményükre. A pedagógusok az órarend összeállításánál is figyelembe veszik a gyermek bioritmusát, ezért igyekeznek a nap folyamán a különböző koncentráció-képességet igénylő tanórákat ehhez mérten órarendbe iktatni. Így a reggeli és déli órákban a kevesebb koncentrációt igénylő tanórákra kerül sor, míg a nagyobb odafigyelést igénylő órák, mint a matematika és a nyelvek a 9 és 11 óra közötti időszakra kerülnek, ahol bioritmusunk görbéje a csúcson van.

A fentiek alapján nagy kérdés, hogy ha a nyári időszámítás marad állandó jelleggel, ami 1 órával már így is előbbre van a természetes bioritmusunkhoz képest, hogyan hat majd mindez a munkakezdésre, a közlekedésre, általában véve az életünkre. Amennyiben figyelembe veszik a természetes bioritmusunkat, úgy mindegy, hogy számszerűen mit mutat az óra mutatója. Viszont, ha a szovjet gyakorlatot követik a további rendeletek a vasúti menetrendet, a munkanap kezdetét, stb. illetően, és nem veszik figyelembe a természet törvényeit, az egyén bioritmusát, akkor számolhatunk a kialvatlan, alulteljesítő, rossz közérzetű és ezzel konfliktust gerjesztő munkatársakkal, gyerekekkel.

XYZ