Ismerkedés a Bereg-Ugocsai kerület közösségeivel

A Beregszászi Római Katolikus Egyházközség július 20-án kirándulást szervezett Nagyszőlősre. Külön örömünkre szolgált, hogy a macsolai hívek is csatlakoztak hozzánk. Reméljük jövőre más fíliák és plébániák hívei is eljönnek. Eleinte kicsit izgultunk a kevés jelentkező miatt, de végül több mint 40-en voltunk.

Nagyszőlős felé haladva megtekintettük az összes útba eső templomot. Sokan közülünk talán 100-nál is többször elhaladtak már ezen az útvonalon, de a templomok nagy részét belülről még nem látták. Elsőként a kismuzsalyi romtemplomot néztük meg térdig érő fűben gyalogolva. Meglepően jó állapotban voltak a mintegy 700 éves templom falai, amelyről tudni kell, hogy egyik ajtaját a beregszászi római katolikus templomba építették be annak idején. Ez az országos jelentőségű műemlék megérne egy kicsit nagyobb törődést. A nagymuzsalyi közös római és görögkatolikus használatú templom – amely Keresztelő Szent János nevét viseli – volt a következő állomásunk, ahol Gergely Ibolya gondnok fogadott minket, s mutatta be egyházközösségük templomát.

Közös ima után haladtunk tovább következő állomásunkhoz, a benei Jézus Szíve templomhoz, ahol szintén a gondnokasszony kalauzolt minket. (Az egyházközösség tagjai plébánosuk vezetésével ezen a napon szedték rendbe a benei temetőt.) Reméljük jövőre ők is velünk kirándulnak majd. Templomuk szépen fel van újítva, ízlésesen van berendezve. Különösen érdekes az oltáron található Jézus-szobor, amelyet nemrégen kapott az egyházközösség Olaszországból. Itt közös éneklésre és a templom előtt együttes fényképkészítésre került sor. Benében megnéztük még a református templomot is, amely egykor katolikus volt. Orbán Sándor helyi református lelkésztől sok érdekes dolgot tudtunk meg a templom történetéről. Megmutatta nekünk azt a XV. századból származó kelyhet, amely a párizsi világkiállításon is szerepelt. Beszélt arról, hogyan fogott össze közösségük az árvizek idején templomuk megmentésére.

Utunk következő állomása Csetfalva volt. Először a modern római-görögkatolikus Szentlélek templomot tekintettük meg, melyet 2001. június 4-én, pünkösdhétfőn szentelt fel Majnek Antal megyéspüspök. A templombelső faszobrait Matl Péter munkácsi szobrászművész készítette. A templomot Okszána néni mutatta be nekünk magyarul, nagy átéléssel. Itt stílusosan a Jöjj Szentlélek Úristen kezdetű éneket énekeltük, és imádkoztunk egyházközösségeinkért. Ezt követően átmentünk a református templomba, s megtekintettük annak csodálatos kazettás mennyezetét.

Következő helyszínünk az újlaki Szent Ilona templom volt, ahol Péntek József jelenlegi és Stéfán Sándor egykori gondnok várt minket. Elmondták, hogy milyen hihetetlen összefogással adták össze a hívek az anyagot templomuk felújításához, s milyen összetartóan dolgoztak együtt. Minden oltárképről és szoborról tudtak mesélni. A templom belseje, külseje és kertje egyaránt szépen gondozott.

Dél körül érkeztünk meg a nagyszőlősi ferences rendházba, melyet a Perényi grófok alapítottak a XV. században. Ezt a rendházat 1671-ben vásárolták meg a rend részére Bánffy Gábor szőlősi nemestől. Falfestményei a XIX. századból valók. 1989-ben került vissza a rend tulajdonába. Azóta folyamatosan újították fel. Ma lelkigyakorlatos házként működik.

Csoportunk bensőséges szentmisén vett részt a kolostor kápolnájában. Megtekintettük a rendház belső kialakítását, s eldöntöttük, hogy szívesen ellátogatnánk ide újra.

Ezután már csak egy program várt ránk: a finom bogrács a Tisza-parton, melyet a szőlősi Caritas munkatársai készítettek el számunkra. A bográcson kívül finom süteményekkel és kedves vendégszeretettel fogadtak miket, amelyet ezúton is szeretnék megköszönni nekik. Később Jónás atya, a szőlősi ferences rend házfőnöke is kilátogatott hozzánk. Jó hangulatú beszélgetésekre került sor, gyönyörködtünk a Fekete-hegy és a Tisza-part szépségében. Köszönet e szép napért az Úrnak, Tóni atyának, a szervezőknek! Jövőre veletek máshol!