Kárpátalján „ritkítják” az erdőket

A Nagybereznai Sztánék kisközség jól látható a patakófalui országútról, úgy tűnik, hogy csak egy lépésnyire van onnan. De ha gyalog megyünk, azért van mit menni: először át kell jutni egy hegyi patakon, azután pedig egy hosszú út vezet az ötéves kis bükk-, kőris-, juhar-, platán-, fenyő- és gesztenyefa csemetéken át. A sűrű szederbokrok miatt nagyon nehéz előre haladni. Végre meghallottam a német ajkú emberek beszédét, később ukránokat, hallatszik a kaszák, fűrészek hangja. „Ezek ők, – örülök csendesen, – az ukrán-svájci önkéntes csoport tagjai, akik gondozzák a facsemetéket, irtsák a fajokat, amelyek elfojthatják a fiatal növényeket.”

Az önkéntes csoportot a Svájcból érkezett Jean Gabriel vezeti. Ő maga egy tehetséges erdőmérnök, a „Bergwald projekt” alapítóinak egyik képviselője. A projekt fő célja a hegyi erdők megújítása (a program más országokban is működik: Németországban, Ausztriában, Svájcban, a spanyolországi Katalóniában). Másokkal együtt dolgozik: az Ungi Nemzeti Park természettudományos kutatási központok vezetőivel. Mindenkit megtanít a hegyvidéki erdők gondozására, hogy megőrizhesse a védelmi funkcióit.
Jean-nal eléggé könnyű beszélgetni, mivel jól megtanulta az ukrán nyelvet, amikor néhányszor Kárpátaljára utazott. Nagyon tetszenek neki a hegyeink, a bükkösök, de különös figyelemmel van a fiatal erdők iránt. A tizenkét emberből álló csoport egy nap alatt eléggé nagy területen tisztította meg a facsemetéket a fölösleges növényektől. A kollektíva jól összecsiszolódott, sokat tanultak, bár Ukrajna különböző pontjairól jöttek, különböző korosztályhoz tartoztak és különböző érdeklődésük volt. Harcias szelleműek, bár városi létükre nem szokták meg a fizikai munkát.
Andrij Dorosenkó az Ivano-Frankovszki megyéből érkezett a 10 éves fiával, Száskóval. A kisfiú könnyebb munkákat végez, számára a patakófalui erdő egy valódi mese. Különösen akkor, amikor Marina Hacskajlo, a Zsornavszkij környezetvédelmi osztályának a vezetője elmesélte, hogy nemrégiben egy gyönyörű őzikét látott az erdő szélén. A. Dorosenko jól beszéli a németet, így könnyen társalog a svájciakkal. Öt évig Németországban tanult, jelenleg szállodák és más épületek tervezésével foglalkozik.
– Az ilyen munka a természetben segít abban, hogy jó kondiban maradjak, és aktívan pihenjek, – mondja Andrij. Iván Szabelnyikov, aki a Poltavai megyéből érkezett, jelenleg egyetemi hallgató, programozást tanul. Olga nagymamáját is rábeszélte, hogy jöjjön önkéntes munkára a Kárpátokba. Olga őszintén örül, hogy itt a kárpátaljai fiatal erdőben dolgozhat.
Anton Simaha Harkovból – egy fiatal optimista, aki már nem először jár Patakófaluban. Ő egyszerűen beleszeretett a hegyeinkbe, örül, hogy most újabb barátokra talált. Ahogyan Beatrix Diddelman is, aki Ementalból, egy kis svájci faluból, jött, amely felülmúlhatatlan sajtkészítőiről híres.
A kijevi Julija Fajdjuk – egy szimpatikus fiatal lány – elfáradt a délelőtti munkában, de ennek ellenére vidám és vicces hangulatban van. Nemrégiben szerezte meg a magiszteri diplomáját biológia szakon, most örül, hogy ilyen módon találkozhat a természettel. Ezen kívül Julija elkápráztatta a többieket énekével, melyre a nehéz munka utáni vacsoránál került sor. Zenei tehetségét egy kórusban való énekléssel tökéletesítette. Egyébként a csoport mindegyik tagja sokrétű érdeklődési körével tűnt ki. A legfiatalabb Elina Dobos volt, aki Ungvárról érkezett. Számára azért fontos ez az önkéntes munka, mert így lehetősége van a tapasztalatszerzésre.
Nagyra értékelték az önkéntes munkát Valentin Volosin és Iván Málos, az Ungi Nemzeti Természetpark képviselői, akik örömmel vettek részt a munkában. Miután egy kis ebédszünetet tartottak, és megették a fimon sajtos szendvicseket, a csoport tagjai együtt folytatták a ritkítást.
Nagyon jó látni egy ilyen lelkes csapatot, akik elégedettek a romantikától: attól, hogy vörösfenyő alatt lévő sátrakban élhetnek, ahol éjszaka hallani lehet a patak csendes csobogását. És milyenek a reggelek itt a hegyekben, milyen csodálatos a fürdés a hegyi patak vizében!

– Ők sajátjuknak nevezik a mi falunkat – mondja Olena Vaszilnyák a Park Novosztuzsickij részének a vezetője, – arra vágynak, hogy újra és újra eljöhessenek hozzánk. És mindig nagy teljesítményű, egyszerűen példaértékű munkát végeznek. Ezen a nyáron minden betervezett intézkedést elvégeztek. Ha látták volna őket a Kremenec hegy erdész házához vezető turista útvonalon! Hiszen nem könnyű felmenni oda, ők pedig 8 kilométeres gyaloglás után is szépen dolgoztak az építmény rendbehozatalán. Az önkéntesek gyönyörűen megtisztították a patakot is, mely nem messze folyik az irodánktól, kivágták a fölösleges bozótokat. Számunkra is tanulságos volt a fiatalos lelkesedésük, és az erejüket helyesen beosztani tudó képességük.
Sok jót hallottunk a másik csoportról is, amelyet Halina Postarenkó vezetett, ő volt ukrán részről a vezető. A csoportja tagjai szépen gondozták a facsemetéket a Javirnék hegyen, amely a Nagybereznai erdészethez tartozik.
A táborban való részvétel ingyenes, 30-35 hrivnya jelképes összegért egy jó hagyomány szerint mindenki ellátogatott a Nevickei várba, a Drugetházi (Zaricsovo) lemkivszka szadiba múzeumba, megnéznek egy fatemplomot, ásványvízforrásokat és az Árpád-vonalat.
Augusztusban az önkéntesek a Técsői járásban lévő Brusztura (Lopuchiv) községben dolgoznak majd, amely a Bruszturjánszkij állami vadászerdészet Pláji Erdészethez tartozik, és amely az Ivano-Frankovszki és a Kárpátaljai megyék határán, a „Légiós hágó” turista útvonalon található. A „civilizált objektumok” megközelítése és az infrastruktúra is korlátolt. Azt tervezik, hogy ott meglátogatnak egy 90 éves vak öregapót, aki a mai napig is saját kezűleg készíti a szövőgépeket és más fából készült háztartási tárgyakat, ezen kívül a gyapjúfonásnak, a kárpátaljai bográcsos elkészítésének a mestere. Tervben van még egy egyszerű hegyen lévő falusi ház meglátogatása és a Kárpátaljai kisvasút útvonalán való kirándulás.
…Kicsit szomorú voltam, én is szerettem volna csatlakozni a munkához, mely megalapozza az erdők jövőjét. De emellett örültem is, hogy az ukránok mentalitása változik, van alkalmuk másként tekinteni a munkára, a pihenésre, közelebbről megismerni Kárpátalja természetét. A fiatalok tanulhattak, az idősebbek visszaemlékezhettek a fiatalságukra.
A zakarpattya nyomán.