Kettős állampolgárság: tények és mítoszok

Tíz tény és mítosz a kettős állampolgárságról Ukrajnában címmel jelent meg terjedelmes összefoglaló minap a mukachevo.net portálon. Szerzője, Ivan Romancsuk kevésbé tűnik vaskalaposnak állampolgárság-ügyben, mint az ukrán politikusok és újságírók átlaga, így olyasmit is leír ukrán nyelven, amiről a kárpátaljai és az országos sajtó leginkább hallgatni szeret.

„Látszólag nyilvánvaló: minél több útlevele van az állampolgárnak, annál kényelmesebben érzi magát – indítja írását a szerző. – Ám az a probléma, hogy a kettős állampolgárság bevezetése esetén valójában nem lenne túl sok az Egyesült Államok, Nagy-Britannia vagy Németország útleveleivel rendelkező ukrán.
Sokkal több földinknek lenne orosz útlevele. Márpedig az ukrán állampolgárok kezén lévő orosz útlevelek aláásnák országunk biztonságát. Hiszen Oroszország nemegyszer alkalmazta már „saját polgárai védelmének” forgatókönyvét, amit először Dél-Oszétiában és Abháziában próbált ki. Köztudott, hogy Oroszország igyekezett aktívan osztogatni állampolgárságát a Krímben, valamint Ukrajna keleti és déli részén is.
Mindazonáltal tény, hogy jó néhány kárpátaljai rendelkezik második magyar, román állampolgársággal és más európai országéval is. Mi legyen velük?
Míg a politikusok arról vitatkoznak a kettős állampolgárság intézménye kapcsán Ukrajnában, hogy „lenni vagy nem lenni”, az emberek meghozzák a saját döntésüket.”

Mint látható, a szerző nem tud szabadulni attól az ukrán „szokástól”, hogy a kettős állampolgárságot mindenekelőtt politikai kérdésként kezelje, ám belátja, hogy a tények ismeretében tarthatatlan és sehová sem vezet a merev elutasítás.
Ami a Romancsuk által tárgyalt tíz ukrajnai tényt és mítoszt illeti, a szerző mindenekelőtt elismeri és megerősíti, hogy a kettős állampolgárság a világ több mint 100 államában engedélyezett, majd mindjárt a második pontban tagadja, hogy Ukrajnában tiltott lenne a kettős állampolgárság.

„Ez nem egészen így van. Ma az ukrajnai jogszabályok valóban nem biztosítják polgáraink számára a lehetőséget, hogy valamely más ország útlevelét is birtokolják.
Ukrajna törvénye Az ukrán állampolgárságról 2. paragrafusa kimondja: »Amennyiben Ukrajna állampolgára megszerezte valamely más ország vagy országok állampolgárságát (alattvalóságát), úgy az Ukrajnával való jogviszonyában csak Ukrajna állampolgárának ismerszik el. Ha egy külföldi megszerezte az ukrán állampolgárságot, Ukrajnával való jogviszonyában csak Ukrajna állampolgárának ismerszik el.«
Ám ez nem értelmezhető a kettős állampolgárság tiltásaként, miután az ukrán állampolgárság elveszítése nem automatikusan történik meg egy másik ország állampolgárságának felvételével, hanem kizárólag azon a napon, amikor megjelenik Ukrajna elnökének rendelete az állampolgárság megszüntetéséről egy bizonyos személy vonatkozásában.
Még ha Ukrajna polgára fel is vette egy vagy több más ország állampolgárságát, ezzel nem fosztatik meg ukrán állampolgárságától, s az Ukrajnához fűződő jogviszonyában továbbra is kizárólag ukrán állampolgárnak minősül.
Ily módon téves az állítás, hogy Ukrajnában tiltott a kettős állampolgárság.

Az idézet utolsó mondatát e sorok szerzője húzta alá annak hangsúlyozására, mennyire fontos – és sajnos ritka – megállapítás ez ma még egy ukrán újságíró tollából. Különösen azért, mivel az érvelés, amelynek eredményeként Romancsuk a következtetésig eljut, egyértelműen és teljességgel jogi, vagyis nem politikai meggyőződését és ambícióit vetíti ki a témára.
Ellenpéldaként felidézhetjük Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter minapi kárpátaljai „magánlátogatását”, melynek során a politikus az MTI szerint kifejtette: hamarosan véget vetnek a kettős állampolgárság gyakorlatának. Hangsúlyozta, Ukrajna alkotmánya világosan leszögezi, „nem lehet szó kettős állampolgárságról, pont!”
„Mindenkinek tiszteletben kell tartania az ukrán törvényeket, minden kettős állampolgárnak tudnia kell, hogy le fogják leplezni, és meg fogják büntetni” – tette hozzá Klimkin.
A kárpátaljai magyarság szempontjából éppen a fentihez hasonló kirohanások miatt különösen fontos a mukachevo.net által harmadikként tárgyalt állítás, miszerint Ukrajnában bírság járna a külföldi állampolgárság eltitkolásáért.

„Kétséges, bár elfogadtak egy erre vonatkozó jogszabályt – írja Romancsuk. – Utóbb azonban Ukrajna elnöke javaslataival (az alkotmányosság betartására vonatkozó észrevételekkel) visszaküldte újragondolásra (ti. a jogszabályt – a szerk.), amit a képviselők máig nem tettek meg.
Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa 2012. október 2-án állapított meg bírságokat a külföldi állampolgárság eltitkolásának tényéért. Az Ukrajna bizonyos, az állampolgársággal kapcsolatos jogszabályainak módosításáról c. törvényt 264 képviselő szavazta meg.
A törvény megállapítja, hogy az adózatlan minimálbér 10–30-szorosának megfelelő (170-től 510 hrivnyáig) bírsággal büntethető az az önként külföldi állampolgárságot (alattvalóságot) szerzett polgár, aki nem, vagy csak késve nyújtja be a kérvényt, valamint az állampolgárságot igazoló dokumentumok másolatát. Ugyanezen cselekmények az államhatalmi vagy helyi önkormányzati szervek tisztségviselői által elkövetve az adózatlan minimálbér 50–100-szorosának megfelelő (850-től 1700 hrivnyáig) bírságot vonnak maguk után.
Büntetőjogi felelősségre vonás a tájékoztatás hiányáért nincs. Az egyetlen büntetés, amelyet egy más ország útlevelével rendelkező ukrán állampolgárral szemben foganatosítani lehet: az ukrán állampolgárság elvesztése. Azonban az adott eljárás rendkívül bonyolult, s ezért ezt a normát gyakorlatilag nem alkalmazzák.
Például Ukrajna és az EU államai között nem létezik az információcserére vonatkozó megfelelő megállapodás.”

A fentiekhez szorosan kapcsolódik a 4. számú ukrajnai tévhit, miszerint „Ukrajna polgárát kényszerrel megfoszthatják állampolgárságától”.

„Ez nem igaz – szögezi le mindjárt és félreérthetetlenül Ivan Romancsuk. – Ukrajna alkotmányának 25. paragrafusa rögzíti: »Ukrajna polgára nem fosztható meg az állampolgárságától, s az állampolgárság megváltoztatásának jogától. Ukrajna polgára nem üldözhető el az országból vagy adható ki más országnak. Ukrajna gondoskodást és védelmet garantál a határain túl tartózkodó polgárainak«.
Ukrajna törvénye Az ukrán állampolgárságról 18–20. paragrafusai alapján az állampolgárság megszűnik:
1) az Ukrajna állampolgárságáról való lemondás következtében;
2) Ukrajna állampolgárságának elvesztése következtében;
3) az Ukrajna nemzetközi szerződései által rögzített okokból, melyek kötelező érvényét Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa megerősítette.
Az ukrán állampolgárság elhagyása csak az adott személy kezdeményezésére történhet.
Tehát a törvény egyértelműen rögzíti, hogy Ukrajna polgára számára lehetetlen a kettős állampolgárság, beleértve a nemzetközi szerződéseket is. A rendelkezés arról, hogy elvész az ukrán állampolgárság, ha Ukrajna polgára önként felvette egy másik ország állampolgárságát, bizonyos mértékig garantálja az Ukrajna alkotmányának 4. paragrafusában rögzített norma betartását, mely kimondja, hogy „Ukrajnában egyetlen állampolgárság létezik”.
A gyakorlatban azonban mindez nem ennyire egyszerű. Vajon megszerezve egy másik ország állampolgárságát minden személy kezdeményezi a lemondását az ukrán állampolgárságról, s vajon minden állam értesíti-e Ukrajnát arról, hogy állampolgárságot adott volt polgárának?
Például Svájc, Írország, Izrael és néhány más ország nem tekinti ezt kötelességének, ha véleményük szerint az adott személy állampolgárságának kérdése vallási, polgárjogi vagy politikai meggyőződés miatti üldöztetéssel függ össze.”

Sajnos a cikk szerzője ezen a ponton nem tér ki az alkotmány értelmezésének egyik legtöbb vitát kiváltó kérdésére, holott alapjában ez váltotta ki a kettős állampolgárság körüli vitát. Az alkotmány említett 4. paragrafusának idézett normájáról van szó, miszerint „в Україні існує єдине громадянство”. A gondot itt a „єдине” szó értelmezése jelenti, ami jelentheti azt, hogy egyetlen, de azt is, hogy egységes. Tehát a norma értelmezhető úgy, hogy Ukrajnában egyetlen állampolgárság létezik – a többes állampolgárság tagadói így is értelmezik a szöveget –, de úgy is, hogy Ukrajnában egységes, más szóval egyféle, mindenkire egyformán vonatkozó, egyforma jogokkal és kötelezettségekkel járó állampolgárság létezik. A kettős állampolgárság körüli viták várhatóan akkor csitulnak majd el végérvényesen, amikor a parlament végre tisztázza ezt a vitás kérdést, ám a honatyák egy része változatlanul igyekszik elkerülni, hogy állást kelljen foglalnia ez ügyben.
A cikk mind a tíz cáfolt vagy megerősített állításával kapcsolatban volna mondandója a kárpátaljai embernek, ám hogy elkerüljük az olvasó untatását, ugorjuk át a kettős állampolgárság előnyeit és hátrányait taglaló kérdéseket, s lássuk mindjárt az utolsó, a 10. állítást, amely mintegy összefoglalja az egész kérdéskört.

10. Európa országainak kettős állampolgársága nem jelent fenyegetést Ukrajna számára.
Ezzel a témával kapcsolatban teljességgel eltérő és időnként ellentmondó nézetek uralkodnak a szakértők körében.
»Hangsúlyozni szükséges, hogy a kettős állampolgárságú személyek azáltal jelentenek veszélyt az ukrán államra, hogy számukra annak nemzeti érdekei egyáltalán nem jelentenek prioritást, s ily módon nem érdekeltek Ukrajna felvirágoztatásában és fejlődésében. A kettős állampolgárság veszélye emellett abban áll, hogy az ilyen állampolgárságú személyek bármikor nagyon egyszerűen átléphetik az ukrán államhatárt« – véli Irina Szanzsarevszka, a poltavai állami közjegyzői iroda tanácsadója.
»Nekem úgy tűnik, a kettős állampolgárság körüli hisztéria, amelyet az táplál, hogy Magyarország és Románia tömegesen ad ki útlevelet a szomszédos országok lakosainak, banális irigységre emlékeztet: az ukrajnai magyarok vagy románok mostantól nem lesznek ’nem kiutazósak’, mint a többi ukrán. Valahogy úgy van ez, mint a viccben a különböző nemzetiségű rákokkal, akiket szomszédos fazekakban főznek” – így beszél Anton Szimkovics kárpátaljai jogász.
De íme mit mond erről a témáról a Szabadság Rádiónak adott interjúban Natalija Belicer, a biztonságpolitikai, etnikumközi kapcsolatokkal és befagyott konfliktusokkal kapcsolatos kérdések szakértője: „Nézetem szerint rögzíteni kellene vagy az új törvényben vagy az új alkotmányban, hogy a megegyezésnek a kölcsönös állampolgárságról nem általánosnak kell lennie az egész világ számára, hanem a konkrét országokkal kötött kétoldalú szerződéseken kellene alapulnia.
Vagyis szerintem Ukrajna területi egységét fenyegető veszély valójában sem Magyarország, sem Románia részéről nem létezik, függetlenül egy bizonyos propaganda ízű felhajtástól… Tulajdonképpen egy NATO-tagország eleve nem törhet a szomszédos ország területi egységére. Velük tehát szerintem minden további nélkül kötni lehetne ilyen szerződéseket. Annál is inkább, mivel tulajdonképpen köztudott, hogy bizonyos régiók – Prikarpattya, Kárpátalja a magyarországi határnál – lakói egy bizonyos ideje rendelkeznek ukrán és román vagy magyar útlevéllel. Ez egyszerűen a de facto fennálló helyzet rendezése volna.
Oroszországgal egészen más a helyzet. Oroszországgal egy ilyen szerződés egyszerűen rendkívül veszélyes és nem szabad megkötni.”

Úgy hiszem, a fentiekhez semmiféle kommentár nem szükségeltetik. Legfeljebb annyit tehetünk hozzá a leírtakhoz, hogy jó volna, ha mostantól minél gyakrabban jelennének meg hasonlóan párbeszéd- és megoldáscentrikus írások, hogy szép lassan lefejtsük a kettős állampolgárság kérdésköréről a rárakódott előítéleteket és indulatokat, s érdemi vitát kezdhessünk a rendezéséről.

Hét
Kárpátalja.ma