Kopogtató: a gyűrű szövetsége

Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre… (Én 8,6)

A házasság hetét ünnepeltük. Kárpátalján az elmúlt napokban a házasság intézményének fontosságáról, jótékony hatásairól, a szerelemről, kapcsolatokról hallhattunk, olvashattunk nagyon sokat.

Falun nőttem fel, ahol nagymamámmal közösen minden, az utcánkban végig haladó lakodalmas násznépet megnéztünk. Ma is, bárhol találkozzak „esküvői menettel”, mindig sok boldogságot kívánok magamban az ifjú pár számára, s örömmel tölt el egymás melletti elköteleződésük. Felemelő érzés, hogy akár csak néhány pillanatra is, de találkozhatok velük életük egyik legmeghatározóbb napján.

A keresztény értékek alapján a házasság egy szövetség, amely lényege szerint egy férfi és egy nő testi, szellemi és lelki egységét valósítja meg. Fölbonthatatlan egység, amit Isten köt egybe. Gary Chapman párkapcsolati tanácsadó Egymásra hangolva című könyvében ezt írja: „emberlétünk legmélyén él a vágy a meghitt és szeretetteljes kapcsolat iránt”. A házasság rendeltetése, hogy betöltse ezt a szeretetvágyat. A bibliai teremtéstörténetben azt olvashatjuk, hogy férj és feleség „egy testté” lesznek. A házasság mély és bensőséges kapcsolatában részesévé válnak egymás életének.

A történelemórákon gyakran hallottam olyan házasságokról, amiket a felek nem önszántukból kötöttek. Még ha nem is a Különös házasság című regényben olvasott drasztikus módszerrel, de rangszerzés vagy országegyesítés céljából léptek a felek oltár elé. Ez gyakran felháborított, hiszen osztom a véleményt, miszerint a szeretet legszebb formája a földön a férfi és a nő szerelme, amikor két ember egyszer s mindenkorra egymásnak ajándékozza magát. Ma már szívünk szerint választhatunk, ám gyakran mégsem tartunk ki társunk mellett. Olyan korban élünk, ahol minden könnyedén lecserélhető. Amennyiben a kenyérpirító már nem süti át számunkra megfelelően a reggelinek szánt kenyérszeletet, akkor az első gondolatunk sokszor az, hogy szükség lesz egy másikra, egy jobban működőre. Sajnos ez a hozzáállás egyre gyakrabban jellemzi a párkapcsolatokat, házasságokat is. Már nincs meg a tűz X. Y.-nal, valahogy eltávolodtunk egymástól? Sebaj, hiszen bármikor lecserélhető egy ideiglenesen jobbra. A kapcsolat szenvedélyes szakaszában (az első 1–3 év) a dopamin hatására szinte észrevétlenek a másik fél azon tulajdonságai, amelyek később, a rózsaszín köd fölszálltával már szemünk elé kerülnek, s kevésbé értékeljük pozitívnak. Kitartani a hétköznapokban, együtt fejlődni, késznek lenni az elfogadásra, a másik mind jobb és bensőségesebb megismerésére – kihívás.

II. János Pál pápa azt mondta: „A házasságkötés nem azt jelenti, hogy a jegyespár szerelme végérvényesen érett és lezárt folyamat, amelyet pusztán „konzerválnak” az esküvővel, amikor hűséget fogadnak egymásnak. Sokkal inkább arról van szó, hogy a pár készen áll az elköteleződésre, össze akarják kötni az életüket és vállalják egymást jóban-rosszban, tehát képesek és akarnak tovább fejlődni a kapcsolatban.”

Házasság előtt állok. Hogy mi az én véleményem a témáról? Szerintem a házasság önmagam szabad odaadása a másiknak, aki szintén szeretetből átadja magát nekem. Ez a kapcsolat örök életre szól. Mostantól együtt szeretnénk fejlődni, az életet közösen megélni. Ezért az életért pedig közösen vagyunk felelősek.

Sütő Éva
Kárpátalja.ma