Kopogtató: apátia

Letudtuk ezt is. Van, aki választott, mások random ikszeltek, olyan is akadt, akit Szkovoroda befolyásolt a döntésében, ám a legtöbben a szavazóládák közelébe sem merészkedtek. Az ország legalacsonyabb részvételi aránya mindenesetre jól tükrözi, hogy – nemzetiségtől függetlenül – hányadán állunk a megyében.

Tudtuk, hogy magyar szavazókörzet nélkül szinte a lehetetlennel egyenlő saját küldöttet juttatni a majdani törvényhozásba, mégsem estek jól az eredmények. Nem úgy az ukrán publicistáknak, akik kárörömmel jegyezték meg, hogy „Budapest kegyeltjei” alulmaradtak – az egyébként egyenlőtlen és tisztességtelen – választási játékban.

Maradtak viszont a régi arcok. Jól ismert üzletemberek neve köszön vissza a kárpátaljai népi küldöttek listájáról, köztük olyanoké is, akik a jogfosztó oktatási- és nyelvtörvény elfogadásakor is igennel szavaztak, s akiktől kisebbségi ügyekben aligha várhatunk pálfordulást a következő években.

Öröm az ürömben, hogy a magyarlakta településeken a KMKSZ-UMDSZ összefogás jelöltjei nyertek. Ebből lehet erőt meríteni, az érdekképviseleteknek pedig az építkezés mellett levonni a megfelelő következtetéseket, hogy hatékonyabban mozgathassák meg a közösségüket, hisz a múlthetinél erőteljesebb részvételre lesz szükségünk a közelgő önkormányzati választásokon.

Mi sem hagyhatjuk ki az önvizsgálatot. Az otthonmaradóknak, haza nem utazóknak, szavazateladóknak is tükörbe kell nézniük. Ki kell rángatnunk magunkat az érdektelenségből, amennyiben meg akarunk maradni, magyarnak akarunk maradni a szülőföldünkön.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma