Kopogtató: az európaiak igazsága

„Az igazság mindig győzedelmeskedik. Feltéve, hogy van mögötte kemény munka, kitartás, hihetetlen mennyiségű pénz, fenyegetés, átverés, zsarolás, és valaki, aki az egészet irányítja, és van ideje meg kedve ahhoz, hogy foglalkozzon a dologgal.”

Cecelia Ahern

Képzeljünk el egy Európa-ellenes, begyöpösödött nacionalista személyt, aki a civil társadalom ellen munkálkodik, és „alattomoskodik egy, a világra nyitott, vagyis számára kényelmetlen egyetemmel szemben”.

Ha megvan, vegyünk egy Európa-párti, keresztény, demokratikus értékeket képviselő vezetőt, aki az általa képviselt ország lakosainak biztonsága, szabadsága és nemzeti identitása védelmében emeli fel a hangját.

Látszólag két, egymásnak teljesen ellentmondó személyről beszélünk. A valóságban a leírás egy időben készült ugyanarról a politikusról – a magyar miniszterelnökről német, majd spanyol tükrön keresztül láttatva.

A napokban a Sargentini-jelentéstől volt hangos Európa. Elhatároztam, hogy lelek egy nagyobb volumenű témát, azért sem politizálok a héten, és pláne nem fogok mindentudó megmondó embert játszani. A migránsválság tekintetében Ukrajnában egyébként is igencsak kedvező helyzetben vagyunk, hisz olyan országban élünk, ahonnan fejvesztve menekülnek a bevándorlók.

Amit a mai kopogtatóból már biztosan megtanultam: bár úgy vélem, hogy az értékrendszerem stabil alapokon nyugszik (egy újabb szubjektív megállapítás), az elhatározásaimon még bőven van mit szilárdítanom, hogy a sajtóorgánumok egymással teljesen ellentétes megnyilvánulásai, a témában megjelenő cikkek alatti, tintafestéket nem tűrő kommentek se hozzanak ki a béketűrésemből. Ugyanakkor próbálom menteni a menthetőt, és – az olvasókat megkímélendő a vasárnap esti betűáradattól – rövidre zárni a mondandóm.

Kezdem azzal, hogy elfogadom: az én igazságom az egyéni látásmódom, ami nem szentírás, és nem a munkatársam, egy konkurens lap újságírója vagy épp a szomszéd néni igazsága.

Természetesen van véleményem a jelentésről, ahogy a magyar miniszterelnök kiállásáról, a mellette álló táborról és az ellene felszólalókról is. Ezzel párhuzamosan véleményalkotáskor számításba kell vennem, hogy külhoni magyarként lehet bennem elfogultság a kormány irántunk tanúsított folyamatos támogató attitűdje miatt, és figyelnem kell rá, hogy az elfogultságom soha ne menjen át elvakultságba.

Tisztában vagyok azzal is, hogy a lehetetlennel egyenlő maradéktalanul átlátni a világpolitikai vezetők sakkjátszmáin. A legtöbb, amit a saját fejlődésemért tehetek, hogy megpróbálom megérteni, hogy ki milyen megfontolásból, céltól vezérelve vagy hasznot remélve tette, nyilatkozta azt, amit, és egy lépéssel közelebb kerülök az ő igazságának megértéséhez.

A Sargentini-jelentésről szóló európai parlamenti szavazás számomra egyértelműsítette, hogy az EU már rég nem az értékek uniója (ha ugyan az volt valaha is), és a politikai-társadalmi krízisekben bővelkedő tagállamok jövőjét, s a jövőnket tekintve is sorsdöntő lesz, hogy milyen európai igazság érvényesül a 2019-es EP-választásokon.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma