Kopogtató: az ötszáz eurós kérdés

Nagy lépésre határozta el magát a megye vezetése: rendet tesz végre a határátkelőkön. Felszámolja a fuvarosok vámosok zsebébe juttatott kenőpénzét, tisztességes adózásra bírja az állampolgárokat.

Teszi mindezt egy világjárvány idején, amikor gyakorlatilag egyetlen határátkelő üzemel a megyében. Ezzel jelentősen megnyúlik az egyébként sem csekély várakozási idő. Az országba beutazók huszonnégy órát is rostokolhatnak étlen-szomjan, szélben, esőben. Ez zavarta valaha a hatalmasokat? Aligha. Azt már csak csöndben merem megjegyezni, hogy az összezsúfolódott tömegben alig akad valakin kesztyű vagy szájmaszk…

Amikor a fuvarozók ma nem akarták befizetni a kiszabott illetéket, és akadályozták az átkelést, a külföldi rendszámú autók behozatalára kivetett csillagászati adók jutottak eszembe. Ahogy az akkori szituációban, ma is felháborodott sofőröket, autótulajdonosokat láttunk, akik végül beletörődtek a helyzetükbe. Nem igazán volt más választásuk.

Nem áll szándékomban felmenteni a kenőpénzt felkínáló sofőröket. Szűnjön meg a korrupció, egyetértek. Fizessenek 12-16 ezer hrivnyát buszonként, ha ez áll a törvényben. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem a fuvarozók élesztik föl hamvaiból Ukrajna gazdaságát, ahogy nem ők voltak azok, akik a csőd szélére juttatták az országot.

Nem lenne igény a külföldről hozott árucikkekre, élelmiszerekre, ha itthon is elérhető áron juthatna hozzájuk a lakosság. Mindenki Ukrajnában vásárolna autót magának, ha nem kellene itthon a dupláját fizetni az EU határain belül kiszabott áraknak. Noha a karantén ideje alatt sokakkal szeretnék elhitetni, hogy levegővel is jól lehet lakni, sajnos mást mutat a tapasztalat. Az embereknek stabil munkahelyekre, biztos megélhetési forrásra van szükségük. Pontosabban lenne. Amíg csak a kizsigerelés, az állampolgárok ellehetetlenítése megy, addig szerencsésnek mondhatja magát a mindenkori vezetés, hogy a felháborodott tömeg megelégszik némi abroncségetéssel, útzárral vagy kiabálással.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma