Kopogtató: gyász és bizalmatlanság

Nem tudom megszokni a szirénák hangját. Ha egy nagyobb városban tartózkodom, pánikszerűen görcsbe rándul a gyomrom, valahányszor elsüvít mellettem egy tűzoltókocsi vagy mentőautó. Egy budapesti barátnőm egyszer azt mondta, ilyenkor örülnöm kéne, hisz ez azt jelenti, hogy úton van a segítség.

Megdöbbentem a válaszán, és pofon csapott a felismerés, hogy egyetlen érzés megléte, illetve hiánya befolyásolja különbözőképp a látásmódunkat: a bizalomé. Biztonságot érez a rendőri jelenlétben, míg én legtöbbször pénznyelő automataként tekintek rájuk. Természetesnek tartja, hogy a tűzoltók eloltják a lángokat, miközben elém oltóanyag nélkül, több órás késéssel helyszínre érkező egység és porig égett házak képe vetül. Megbízik a háziorvosában, míg nekem tizenévesen arról kellett meggyőznöm a sajátomat, hogy igenis a helyén van a mandulám, és feltűnt volna, ha reggeli közben lenyelem, vagy búcsúlevél nélkül kiszökik a számon.

A barátnőm nem lát fokozottabb veszélyt abban, ha valamelyik szerette az ünnepek alatt szorul orvosi ellátásra, mivel nem találkozott olyan ügyelettel, ahol az italok megfelelő behűtése, majd elfogyasztása fontosabb elfoglaltság az éjszakai vizit megtartásánál.

Sűrű hetet zárunk: elítélt, majd szabadlábra helyezett jobbszektorosok, autós üldözés és maszkos katonák jelenléte borzolta a kedélyeket a megyében, ám történt két kórházi tragédia, amely elhomályosítja a fenti eseményeket.

Négy napon belül két – egy hetedik és egy kilencedik hónapban járó – kismama vesztette életét Kárpátalján.

A megyei szülészeten egy 28 éves, ikergyermekekkel várandós asszony hunyt el szívelégtelenségben június 25-én. Az orvosoknak a gyermekeket sem sikerült megmenteniük.

Három nappal később a huszti kórházba érkezett kontrollra egy kétgyermekes gernyési (Kaposneve) kismama. A vizsgálatot követően orvosa úgy döntött, hogy beindítják az asszonynál a szülést. Egyes információk szerin természetes úton szült meg a kétgyermekes anyuka, mások szerint császármetszést hajtottak végre nála, ám komplikációk léptek fel, és az asszony életét vesztette az intenzív osztályon.

Mindkét esetben fölvetődik az orvosi felelősség kérdése. Huszton foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt indítottak eljárást a szülész szakorvos ellen. Ungváron speciális bizottságot hoztak létre, hogy megvizsgálják, az orvosok megtettek-e mindent az édesanya és gyermekei megmentéséért.

Az ungvári eset kapcsán megszólaltak a hozzátartozók is, akik egyértelműen az orvosok tétlenségével magyarázzák a tragédiát. Mindössze vérnyomáscsökkentőt kapott szerettük, de hiába kérték folyamatosan, hogy csináljanak valamit, hajtsanak végre császármetszést rajta, nem tettek semmit – derül ki a 24-es csatorna összeállításából.

Legkésőbb július 15-re eredményt ígérnek a szakértői csoport tagjai. A kárpátaljai igazságszolgáltatás általános hatékonyságának (és a zöldhasú erejének) fényében szkeptikus vagyok a vizsgálat eredményének tisztaságát illetően, de bízom abban, hogy rácáfolhatnak a borúlátásomra, mert a családnak joga van ahhoz, hogy megtudja az igazságot, és ha valóban személyi mulasztás történt, a felelősöknek bűnhődniük kell.

Nem vagyok édesanya, csak a közeli ismerőseim tapasztalatain át nyílt betekintésem a különböző szülészeti osztályok viszonyaiba. Ám ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy megerősítse bennem az elhatározást: ha eljön az ideje, lesz választási lehetőségem, s nem történik jelentős változás az egészségügyben, akkor biztosan nem a helyi kórházakat választom, hogy világra hozzam a gyermekemet. Vannak felelősségteljes orvosok a megyében, s a baj mindenhol megtörténhet, ezt aláírom. Néha a legnagyobb szaktudás és a kellő technikai felszereltség sem elegendő, hogy elkerüljük a legrosszabbat. De amíg megvehetők az orvosi diplomák, alulfizetik – s ezzel sok esetben távozásra késztetik – a képzett szakorvosokat, akiknek a középkorba illő elavult műszerekkel kell boldogulniuk, hatványozottabb az esélye, hogy balul üthetnek ki dolgok.

Szeretném, ha eltűnne a létemet átitató bizalmatlanság, de ha nem történik érdemi változás az országban, csak a remény marad, hogy nem szorulnak orvosi ellátásra a hozzátartozóim, nem kerülünk rendőrségi ügyekbe, és soha nem kell tárcsáznunk a tűzoltóság hívószámát.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma