Kopogtató: jogfosztásból jeles

Olybá tűnik, hogy Petro Porosenko hagyományt teremtene a kettős állampolgárságot szankcionáló sürgősségi törvénytervezetek benyújtásából Ukrajnában.

Az elnök 2017 márciusában sokkolta az országot indítványával, miszerint megfosztaná ukrán állampolgárságuktól azokat a személyeket, akik önként vették fel más ország állampolgárságát. A kérdés máig nem oldódott meg, Porosenko csupán annyiban engedett, hogy a civil lakosságot nem, csupán a köztisztviselőket szankcionálná, de alapvetően Damoklész kardjaként lebegett a kérdés a levegőben. Azt gondolhattuk, talán ez egyszer győz a józan ész, hisz nem tehetnek ki hontalanság veszélyének több százezer ukrajnai állampolgárt, s bizonyára nem szívesen teszik kockára becses állásukat a két, nem ritkán három útlevéllel rendelkező diplomaták sem. Tegnap azonban kiderült, hogy továbbra is híján vagyunk a rációnak. Elnökünknek sikerült rákontráznia a tavalyi javaslatára is.

A sürgősségi indítvány értelmében az ukrán állampolgárság megszüntetését vonná maga után, ha valaki él a külföldi választójogával, továbbá teljesíti a külföldi állampolgárságból fakadó kötelezettségeit, s mindezt bizonyítani tudják az adott ország állami vagy helyi önkormányzati szerveinek publikus nyilvántartásaiban, weboldalain szereplő adatokkal.

Ukrán állampolgárság nélkül maradnának azok is, akik külföldi útlevelükkel lépnék át az országhatárt, vagy egyéb célra használnák fel az úti okmányt Ukrajna területén, s mindezt rögzítenék a határőrszolgálat, vagy egyéb állami szerv munkatársai.

Mivel elsőbbségi tervezetről van szó, feltételezhetjük, hogy a rendvédelmi szerveknek lesz ideje, kapacitása, hogy naphosszat böngéssze az idegen országok önkormányzati szerveinek oldalait, s egyesével vadássza le az orosz, cseh, szlovák, lengyel, magyar állampolgársággal is rendelkező személyeket. Járőrök százai pásztázzák majd az utakat, hogy minden egyes külföldi rendszámú autó sofőrjének adatait ellenőrizzék, s ezzel egyidejűleg a bűnüldözés minősége sem lesz a jelenleginél katasztrofálisabb változik majd. Szinte vizionáljuk, ahogy külföldi választások idején akciófilmek jeleneteit meghazudtoló ügyességgel állnak lesben a biztonsági szolgálat tagjai a külképviseletek előtt, és rejtett kamerás felvételekkel leplezik le a galád választópolgárokat.

A törvénytervezet – annak indoklása szerint – elsősorban azokat célozza meg, akik az elcsatolt területeken élnek, és részt vesznek az oroszországi választásokon. Megszokhattuk, hisz az oktatási törvény és minden, a kisebbségi jogokat szűkítő intézkedés főként az orosz agresszió miatt vált „elengedhetetlenül szükségessé”, s mindez Ukrajna védelmét, épülését szolgálja. Csakhogy, míg a krími és kelet-ukrajnai háborús övezetben élő lakosok aligha érzékelik érdemben ezeket a változtatásokat, annál inkább megsínylik azokat az ország területén élő egyéb nemzetiségek, közöttük mi, kárpátaljai magyarok is.

Félve tesszük fel a kérdést, mi lehet a következő lépés? Mit szankcionálna majd a következő törvényjavaslat?

Holnap talán már azt is megtiltanák, hogy átlépjük az országhatárt, esetleg fenntartsuk a kapcsolatot a külföldön élő rokonainkkal? Számítsunk rá, hogy a Vkontakte mintájára betiltják a Twitter vagy a Facebook használatát? Az okostelefonok forgalmazását kizárólag azért nem szüntetnék meg, hogy – nagyra becsült egészségügyi miniszterünk ötleteit végrehajtva – telefonos tüdőszűrést végezhessünk, s az orvosok bárhol – akár a mentőben, betegellátás közben is – okulhassanak a Dr. House vagy a Vészhelyzet speciális műtéteiből.

Bár már magunk is kezdjük unni a pesszimista konklúziókat, mégsem következtethetünk másra, minthogy Ukrajna vezetőinek nincs más céljuk, mint teljesen ellehetetleníteni ezt az országot, s elűzni az itt élőket, hogy ne maradjon állampolgár, akiért felelősséget kell vállalniuk, akiről gondoskodniuk kell, s aki adott esetben magyarázatot követelhet a kormányzás során elkövetett tetteikre.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma