Kopogtató: kenyér, cirkusz, túlélés
Panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt. Úgy tűnik, a rómaiak híres-hírhedt jelmondata korunk Ukrajnájában is megállja a helyét.
Habár kenyérből kevesebb jut – sok magányos nyugdíjasnak talán semmi –, cirkuszból annál több, hiszen „… mindent összevetve, a nép kevésbé mohón vágyik a pénzbeli bőkezűségre, mint a látványosságokra” (Cornelius Fronto).
Miközben az elmúlt hetekben az ukrán sajtó hisztériájának köszönhetően az ország határmenti vidékeiről csak ködös információkkal rendelkező, belső Ukrajnában élő lakosok már-már meglincselték a „különc”, elvakult véleményekhez nehezebben simuló kárpátaljaiakat, addig a felkavart por jótékony takarásában honatyáink gyorsan elfogadtak még néhány erősen vitatható törvényt. A „jövő nemzedékét” érintő botrány mellett valahogy erősen eltörpültek például az inkább a „múlt nemzedékét” érintő nyugdíjreform körüli kérdések. Pedig a jogszabály értelmében bizony még huszonévesen is elég sanyarúnak látszik a békésnek remélt öregkor. Nem célom részletesen ismertetni, elemezni a törvényt (ez elérhető a karpataljalap.net portálon), csupán néhány apróságot említenék meg.
A törvény október 1-jétől az ellátásra jogosultak számos kategóriája számára jelent azonnali illetményemelést. Így 1452 hrivnyában állapítják meg a teljes biztosítási idővel rendelkező nyugdíjasok minimális nyugdíját. Emellett a gyermekkortól rokkantak, a rokkant gyermekek, a teljes nyugdíjbiztosítási idővel nem rendelkezők és a nyugdíjra nem jogosult személyek jelenleg 949 hrivnyás illetményét 45%-kal 1373 hrivnyára emelik – olvasható a már említett ismertetőben. Ugyanakkor nem adnak útmutatót ahhoz, hogy hogyan is lehet ma országunkban körülbelül 1400 hrivnyából megélni – számlákat fizetni, enni, öltözni, s akkor még nem érintettük az idősebb korral járó betegségek kezelését – de erről majd később…
Árnyaljuk tovább a képet… Ahhoz, hogy valaki 2018. január 1-je után – ekkortól lép ugyanis életbe a törvény – 60 éves korban vonuljon nyugdíjba, az eddigi 15 helyett 25 év társadalombiztosítási idővel kell rendelkeznie. A 15 és 25 év közötti biztosítási idővel rendelkezők 63 éves kortól mehetnek nyugdíjba, a 15 évnél kevesebb biztosítási idővel rendelkezők 65 éves korban kérhetik a nyugdíjazásukat. Azok a személyek, akik nem rendelkeznek társadalombiztosítási idővel, 63 éves kortól szociális segélyre tarthatnak igényt. Ennek összegét az igénylő családjának jövedelmei alapján fogják megállapítani.
A minimális nyugdíjbiztosítási idő normatívái mostantól 12 havonta egy évvel fognak emelkedni egészen 2028-ig. Ily módon 2028-tól 60 éves korban azok vonulhatnak nyugdíjba, akik 35 év társadalombiztosítási idővel rendelkeznek.
No-no, csak semmi pánik! Ha ugyanis Ukrajna jelen körülményei közt érjük majd meg azt a bizonyos évet, társadalombiztosítási időt akár vásárolhatunk is a jövőben. Egyévi biztosítási idő ára mindössze 16 896 hrivnya…
Lássuk, mit remélhetünk az egészségügyi reformtól, melyet Petro Porosenko elnök és Volodimir Hrojszman miniszterelnök teljes mellszélességgel támogat.
Dióhéjban: az újítás eredményeképpen mindenki egyedül választhatná meg háziorvosát s köthetne velük szolgáltatói szerződést, melyben pontosan rögzítenék az állam által garantált és finanszírozott egészségügyi ellátás feltételeit. Az orvosválasztást nem kötik majd a lakhelyhez, és ha a páciens elégedetlen, választhat más doktort.
A nemzetközi egészségügyi ajánlásokat nem fogják bevezetni. Más szóval, a pácienseket ezután sem a nemzetközi szabványok alapján fogják kezelni: maradnak az eddig alkalmazott, javarészt elavult módszerek.
Nincs lehetőség arra, hogy az egészségügyi alapellátást szubvenciós mechanizmus révén finanszírozzák, ahogy arra sincs, hogy az egészségügyi szolgáltatások közös finanszírozásból valósuljanak meg. Magyarul: a törvény csak olyan szolgáltatásokat ismer, amelyeket 100%-ban az állam finanszíroz, illetve olyanokat, amelyeket teljes egészében a pácienseknek kell fizetniük. Vagy-vagy – nincs apelláta.
Beszédes, hogy Olha Bohomolec, az egészségügyi bizottság jelenlegi elnöke szerint a törvény egyenesen „népellenes”. Érvelése szerint, mivel a betegeknek is hozzá kell járulniuk az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásához, azok elérhetetlenné válnak a „szociálisan védtelen” rétegek, azaz a lakosság jelentős része számára. Hajlok arra, hogy a szakembernek igaza van…
De ha mindez nem lenne elég, az eddig hangoztatott – persze a valóságban nem igazán működő – decentralizációs elvnek ellentmondva a mostanáig a régiónkénti egészségügyi ellátóknak kiosztott anyagiakat az újonnan létrehozott Nemzeti Egészségügyi Szolgálathoz irányítják.
Vidékünk kormányzója, Henngyij Moszkal szerint a törvény – még ha el is tekintünk pozitivitásának vitatásától – több sebből vérzik. Nincsenek kidolgozva az áttérés gyakorlati elemei, pontos finanszírozási forrásai, jogi és gazdasági alapjai. Ennek következtében pedig borítékolható a káosz, a korrupció, és az alulfizetett egészségügyi dolgozók még intenzívebb kivándorlása.
A személyes kedvencem a történetben egyébként az úgynevezett „telemedicina” fogalma. Porosenko elnök szerint ugyanis a falusi lakosságot éppúgy megilleti a magas szintű egészségügyi ellátás, mint a városban élőket. Ezzel abszolút egyetértek. Csak hát elnökünk a kivitelezést főként az interneten keresztüli gyógyításban képzeli el. Nos, ha nem koncentrálok arra a tényre, hogy ez a gyógyítási mód elsősorban a televíziós jósokat juttatja eszembe, akkor is ott a kérdés: milyen internetkapcsolattal fognak diagnosztizálni, kezelni egy hegyi faluban, ahol egyébként még térerő is csak elvétve akad. Hirtelen már nem is olyan humoros a „csak egészség és térerő legyen” fiatalos szójáték…
Nos, mint az látható, reformokból nincs hiány. Józan észből, gyakorlatias döntésekből már annál inkább. De hát kicsire nem adunk – mit nekünk néhány millió ember lemorzsolódása a nagy nemzeti újjászületés útján…
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma