Kopogtató: új év, régi problémák

Ott kezdjük az évet, ahol tavaly abbahagytuk.

Idén sem maradhat el a 8-10 órás várakozási idő a határátkelőkön. A magyar vámkezelés lassúságát az ukrán kollégák idén úgy próbálják kompenzálni, hogy visszafordítják azokat az ukrán polgárokat, akiknek tartozásuk van az állam felé.

***
Történtek azért változások is. Emelkedtek a nyugdíjak és az átlagfizetés, ezzel párhuzamosan a rezsiárak is, és mi szabadon választhatunk: az éhkoppot vagy a fagyhalált kerüljük el a fergeteges összegből.
Januártól növekedtek a bírságok. Szigorították például az ittas vezetést, ami – a balesetek számát tekintve – egy fikarcnyit sem hatja meg az alkoholos befolyásoltság alatt volán mögé ülőket.

***
Alakulnak a kistérségek. Dübörög a decentralizáció (a kátyús utak miatt tűnik csak lassabbnak a haladás).

***
Menesztették a kijevi kézi vezérlésen működő, hangja sem volt kormányzónkat. A megye kormánykerekét Olekszij Hetmanenko közgazdász, üzletember örökölte meg.

***
Noha szeretnénk pozitív változásokról beszámolni a magyar kérdést illetően, olybá tűnik, hogy a konstruktív megoldásra törekvés helyett az elődjeiktől tanult palira vevés művészetét csinosítgatja a regnáló hatalom.

***
Folytatódik a szeparatista-vadászat is a kárpátaljai gazdaságfejlesztési program ügyében. Továbbra is fájnak a magyarországi támogatások Ukrajnának, annak ellenére is, hogy a levont adókból és az országban felhasznált költségekből néha több hasznot húz az állam, mint maguk a kedvezményezettek.

***
Új évtized ide vagy oda, nem élet az élet Kárpátalján a hágón túli uszítás nélkül. A napokban a beregszászi magyar főiskola ellen lendültek támadásba olyan – főként Lemberg környéki – szájkaratésok, akik nemhogy a Vérke-parti városban nem jártak, valószínűleg Kárpátalja területére sem tették be soha a lábukat. Pedig némi terepszemlét követően nekünk is elmagyarázhatnák, hogy mit értenek az államnyelv diszkriminálása alatt egy olyan tanintézményben, ahol ukrán szak működik, ahol ukrán irodalmárok tartanak rendhagyó irodalomórákat, ahol a többségi iskolák növendékei ingyen és bérmentve tarthatják a ballagásukat vagy szalagavató ünnepségüket, mert az állami finanszírozású tanintézményüknek roskadozik a „díszterme”, ha van egyáltalán. Mialatt nagy elégedettséggel kanalaznák a bográcsgulyást, kóstolgatnák a Rákóczi túróst, vagy a mára elhíresült kürtőskalácsot, elbeszélgethetnének a főiskola echte ukrán diákjaival és megtudakolhatnák tőlük, hogy milyen indíttatásból választják évről évre egyre többen a „szeparatizmus melegágyaként szolgáló diszkriminatív” felsőoktatási intézményt.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma