Kopogtató: újmódi prédikátor
A Hetedik és a Törvénytisztelő polgár ukrán változata – pszichothrillerbe illő történet játszódott le július 21-én Luckban: egy férfi eltérített egy buszt, az utasokat pedig túszul ejtette. A fogvatartottakért cserébe azt kérte, hogy minden vezető – egyházi és világi egyaránt – vallja be, hogy bűnöző, az elnök pedig buzdítson arra mindenkit, hogy nézze meg a 2005-ös Földlakók című filmet. Egy ország kísérte figyelemmel a történéseket. Aznapi ügyeletesként azon töprengtem, hogy ki fog gyilkolni: ő vagy a kommandósok. Isteni csoda, hogy a lövések ellenére senki sem halt meg.
De ki ez a férfi, aki Maxim Plohoj néven mutatkozott be? Maxim Sztepanovics Krivos 1975-ben született Oroszországban. Ez idáig Volinyban élt. Több évet töltött börtönben. Mentális problémákkal küzd, kezelték pszichiátrián. Mint megtudtuk, nős. Plohoj néven 2014-ben publikált egy könyvet A bűnügy filozófiája (Filoszofija presztupnika) címen, amiben börtönéveiről számolt be. Volt miről mesélnie: 18 éves korában került először rács mögé lopásért, akkor 6 évet kapott. Majd 2005-ben vagyonellenes bűncselekményekért ismét elítélték, 8 és fél évre. (Ugyanebben az évben debütált az általa ajánlott film.) Leírta, hogy a Berkut egyenruháját is viselte, és 2006-ban illegális fegyvertartással vádolták. Valószínűsítik, hogy teológiai szemináriumokat is látogatott néhány hónapig.
A kommandósok július 21-én, kijevi idő szerint 10 óra után megrohamozták a Krivos által eltérített buszt, kiszabadították az utasokat, a lucki túszejtőt pedig elfogták. Helyesbítve: a férfi kisétált a járműből és lefeküdt a földre. Talán a tank látványa elég meggyőző volt számára, hogy véget ért a „szereplése”. A rendőrség elmondása szerint a férfi pszichiátriai kezelést kap jelenleg.
De miért csinálta mindezt? Nem pénzt, repülőjegyet, aranyat vagy ingatlant követelt a túszaiért cserébe, hanem egy vallomást és egy dokumentumfilmet. Az első követelését természetesen nem teljesítették, viszont Zelenszkij egy néhány másodperces videóban orosz nyelven ajánlotta a fent említett filmet. A filmről érdemes ejteni néhány szót: a nagyjátékfilm hosszúságú dokumentumfilm az emberi kegyetlenséget mutatja be az állatvilággal szemben. Viszolyogva néztem végig a filmet, ahol az állatkísérletektől kezdve a bálnavadászatig, a háziállatok utcára tételétől a rodeókig valamennyi bestialitást prezentálták.
Feltételezzük, hogy a filmmel a zsigeri emberi gonoszságra szerette volna felhívni a figyelmet. Gyakorlatilag elérte a célját: mindenki hallott a követeléseiről, és arról is, hogy melyik fele teljesült. Nem védem a férfit, mert ártatlan embereket tartott fogva, akik nem tehettek semmiről. Ez pedig minden szinten elítélendő, mert senkinek sincs joga embertársait rabságban tartani. Az agresszió semmilyen formájára nem mentség a mentális beszámíthatatlanság. A tettéért jogosan vonták felelősségre. Mert bár amire reflektálni kívánt, igencsak elgondolkodtató nekünk, épelméjűeknek, nem mentség arra, hogy legalább 15 embert tartott bizonytalanságban, akik nem tudták, hogy melyik percben repülhet a fejükbe golyó.
Az eset kapcsán több kommentelő megjegyezte, hogy ha így folytatódnak az országban a dolgok, mindenki zárt osztályra kerül. Csoda lenne? Donbászon ezen pillanatig háború folyik, ahol emberek halnak meg. (Már hírértéke sincs egy halott embernek – elértük a posztmodern legalját.) Az egészségügy és a gazdaság romokban, az oktatás szintén hagy kívánnivalót maga után. Ha nem lenne elég gond, a pandémia emberek százait betegíti meg és munkahelyek ezreit szünteti meg.
Én azt mondom, változtathatunk. De ehhez fel kell ébrednünk a szovjet mentalitásból. Legyen véleményünk, a közügyekből vegyük ki a részünket, indítsunk értelmes párbeszédeket. Tiszteljük, védjük meg egymást, a bajban pedig tartsunk össze, és ne forduljunk el, ha látjuk, hogy a másik testi, lelki vagy mentális szükséget szenved. Nem véletlenül tartja egyik mondásunk, hogy sok kicsi sokra megy. Kezdjük el kicsiben az újjáépítést. Már csak azért is, hogy elkerüljük a Krivos-féle drámákat, amelyek könnyen válhatnak tragédiává.
Szabó Kata
Kárpátalja.ma