Kopogtató: Ukrajna és a vízummentesség: áldás vagy átok?
Az utóbbi években szinte észrevehetetlenül beszivárgott a külföldi munkavállalás és a kivándorlás az életünkbe. Régen meglepődtünk, ha hallottuk, hogy egy-egy rokon, ismerős vagy barát úgy döntött, a jobb élet reményében Csehországba, Szlovákiába, Németországba, Angilába, Magyarországra vagy más külföldi országba utazik. Ma már életünk természetes részévé vált, hogy férjek, apák, fiúk, sok esetben feleségek, anyák hagyják otthonaikat, gyerekeiket, időseiket hátra, és szinte bármilyen munkát elvállalva sokszor embertelen körülmények között dolgoznak. Csak két-három havonta vagy ennél ritkábban jönnek haza néhány napra. Mindezt azért, mert az itthoni fizetések többszörösét keresik meg. Különösen jellemző ez a folyamat a kárpátaljaiakra, hisz közel a schengeni határ, és a magyar állam is segíti a munkavállalást.
2014 tavaszától vette kezdetét ez a tendencia, amikor a katonaköteles kárpátaljai fiúk és a mozgósítás hatálya alá eső férfiak a behívók elől menekülve próbáltak külföldön boldogulni. A sorkatonai behívások szigorítása és a többszörös mozgósítás csak rontott a helyzeten, a férfiak nem jöttek vissza. A távolság kezdetben a feleségeket, a jó pénzkereseti lehetőség pedig később a rokonokat, ismerősöket vonzotta külföldre.
Ezt tetézte országunk gazdasági helyzetének romlása, a magas infláció, az árak egekbe szökése.
Mi, az itthon maradók, egyre jobban érezzük a kivándorlók hiányát: egyre nehezebb találni egy jó orvost, tanárt a gyerekeinknek.
Az értelmiség kivándorlása hatalmas súlyként nehezedik az országra, és az elmúlt hét eseményei arra engednek következtetni, hogy ez a probléma nagyobb méretet ölthet.
Még 2014. július 7-én az Európai Parlament külügyi bizottsága javasolta a vízummentesség megadását Ukrajna, Grúzia és Koszovó számára az ehhez szükséges feltételek teljesítése esetén.
Az ukrán hatóságok erőfeszítéseinek és a nehéz reformok végrehajtásának elismeréseként 2016 áprilisában az Európai Bizottság újra javaslatot tett ez ügyben, aminek kézzel fogható eredményei, a múlt heti megbeszélések alapján, 2017 nyarán lesznek.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke január 10-én, pénteken Volodimir Hrojszman ukrán kormányfővel folytatott megbeszélést Brüsszelben, amit követően arról számolt be, hogy Ukrajna még nyár előtt megkapja a „hőn áhított” vízummentességet. Ehhez az ukrán szerveknek az európai normákhoz kellett igazítaniuk az adatvédelmi rendszerüket, valamint az útlevelekre vonatkozó előírásokat.
Ezt a hírt olvasva először megörültem, hogy könnyebben tudunk majd külföldre látogatni, nem kell órákig sorban állnunk a hivatalokban és a határon, azonban az is eszembe jutott, hogy Ukrajnának lépéseket kell tennie az irányban, hogy ne történjen ennek hatására még nagyobb méreteket öltő tömeges kivándorlás. A vízummentesség bevezetése eltörli az akadályokat, és nyitott kapuval várja a lehetőségek tárházába azokat is, akik eddig megpróbáltak minden nehézség ellenére hazájukban érvényesülni.
Az ország fejlődéséhez szükség van reálisan gondolkodó, tenni akaró polgárokra, akiket az ország anyagilag is megbecsül. Ennek hiányában félő, hogy akkora kivándorlási hullám veszi kezdetét a vízum eltörlésével, amibe az eddig is rendkívül bizonytalan lábakon álló ország végleg beleroppan.
És bár az Európai Parlament leszögezte, hogy Ukrajna csak abban az esetben kaphat vízummentességet, ha elfogadja, hogy szükség esetén azonnali hatállyal visszavonható az ország vízummentessége, lehet, hogy mire erre kényszerül, már túl késő lesz…
Molnár Krisztina
Kárpátalja.ma