Kopogtató: viszlát, viszlát!

Búcsúzunk, búcsúztatunk, visszatekintünk…

Nem csak a hetet, 2017-et zárja mai Kopogtatónk. Nem mondhatjuk, hogy nyugodt év volt: túl vagyunk örömön, bánaton, támadásokon és jogtipráson.

Év elejétől határsorban álltunk, vízummentesedtünk, majd derült égből villámcsapásként Ukrajna Achilles-sarkává avanzsáltunk.

Bár számíthattunk rá, mégis mellbe vágott bennünket, hogy elvennénk tőlünk az anyanyelvi oktatás jogát, hogy fáklyás nacionalisták masíroznak a tereken, akik kiebrudalnának a szülőföldünkről és megmásítanák a történelmünket. Még mindig meg tudunk lepődni azon, hogy szeparatistának kiáltanak ki minket, kárpátaljai magyarokat önjelölt politikusok és ezer kilométerre élő médiaszakemberek anélkül, hogy egy percet is eltöltöttek volna a környezetünkben.

Az ország elöljárói szebb jövőről, egy európaibb Ukrajnáról beszélnek, miközben tehetetlenek a keleti háborúval szemben, az egekbe szöktek a közüzemi díjak, késleltetik a fizetéseket, melyekből egyébként is kész bűvészmutatvány életben maradni, hát még eltartani egy családot…

Nemzetiségtől függetlenül kárpátaljaiak ezrei keresnek boldogulást külföldön, szinte nincs olyan hivatás, ahol ne lenne munkaerőhiány a megyében.

De fel a fejjel! Jön a nyugdíjemelés, ahogy a pedagógusok bére is magasabb lesz – ígérik országunk vezetői, akik természetesen a saját béremelésükről sem feledkeztek meg, s akik már azt is főnyereményként élik meg, ha dulakodások és szappanoperába illő jelenetek nélkül sikerül egy tervezetet egységesen jogerőre juttatniuk.

Szerencsére nem csupán negatív dolgokról számolhatunk be.

Magyarország mellett egész Európa kiállt az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekért.

Számtalan kulturális rendezvény erősítette az összetartozás élményét megye-szerte, virágkorát éli a táncházmozgalom, sikeresek az anyaországból indított gazdaságfejlesztési programok, felújított tanintézményeket adtak át, melyekben – reményeink szerint – gyermekeink, unokáink, s dédunokáink is anyanyelvükön tanulhatnak majd. S bár utópisztikus gondolatnak tűnik, de közös munkával, erőfeszítéssel és kitartással mi is hozzájárulhatunk – egy valóban európai, toleráns Ukrajnával egyetemben – ahhoz, hogy elmondhassuk, és gyermekeink elmondhassák: Kárpátalján jó élni és jó magyarnak lenni.

Viszlát, 2017! Reménnyel, hittel, vágyakkal, bizakodással köszöntünk, 2018!

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma